Szkeptikusok! Ti miben hisztek? A tudományban megállapított dolgokat elfogadjátok tényekként? Vagy hogy álltok hozzá a világhoz?

Most megpróbálok értelmes kommentet írni, pedig háborog a lényem az ellen, hogy részt vegyek ebben az egészben.

Ilyen dolgokat írsz: gondolati rezgés, magasabb rezgés, magasabb dimenziók, alacsonyabb rezgések stb. Ezek a kifejezések nagyon jellemzőek itt, de nem érzek mögötte semmilyen tartalmat, semmilyen jelentést. Ezek nekem definiálatlan, odaerőszakolt tölteléknek hatnak, amelyeknek a célja, hogy bonyolultabbnak és profibbnak tűnjön az írás a köznép számára. A rezgésnek például van amplitudója, frekvenciája, hullámhossza, összetevői és fajtája (longitudinális vagy transzverzális), de olyan, hogy "magasabb" vagy "alacsonyabb" rezgés, olyan nincs. A gondolati rezgés is jól hangzik, de annak sem látom sok értelmét.

A másik az, hogy attól, hogy te elhiszed és elfogadod, amit egy könyv ír, az még nem válik tudományosan bizonyítottá. Ez övön aluli ütés, úgy kezdeni a mondatokat, hogy eleve elhiggye a felületesebb olvasó. Ha tudományosan bizonyított és elfogadott tény lenne, hogy az emberi élet nem a születéssel kezdődik és a halállal végződik, akkor például lehetne hallani ilyesmiről tudományos körökben. Mindenesetre ha kezembe akad a könyv, amit emlegettél, akkor elolvasom, mert nem szeretem tagadni azt, amit nem ismerek.

A tudomány valóban korlátolt, de pontosan a korlátoltságának a jellege az, ami előre viszi. A tudományos módszer épp ezekre a szükséges korlátokra épül, ezeknek az eredménye a folyamatos önkorrekció és fejlődés. A tudomány ezen korlátok miatt több és jobb, nem pedig rosszabb és kevesebb.

A kvantumfizikáról: a kvantumfizika egy fiatal, gyorsan fejlődő és változó tudományág, amely annyira távol áll a mindennapi élettől és az átlagember ismereteitől, hogy nagyon könnyű belemagyarázni mindent. Olyan, mint egyfajta modern mágia. A kvantumfizika nem mondja azt, hogy a valóság illúzió, nem mondja azt, mint amit 10 000 éve mondtak, nem mondja azt, hogy a mi döntéseink meg tudatunk formálják a világot, ezek csak a meg nem értés által szült félrevezető, szenzációhajhász álkövetkeztetések. Azt persze megértem, hogy sokkal könnyebb és izgalmasabb ilyesmiket olvasni, mint kemény agymunkával átrágni magunkat az ide kapcsolódó bonyolult fogalmakon és kísérleteken.

Szia Zoli, én vagyok az akárhányas, aki a hosszú választ írta.

Megvan a link, köszi, le is töltöttem a könyvet. Nem ígérem, hogy betűről betűre átrágom, de mindenképp át fogom nézni, kíváncsi vagyok. Majd megírom a tapasztalataimat, ha máshogy nem, privátban.

Köszi a fogalommagyarázatokat, ezek szerint a belső körökben kissé eltérő fogalmi rendszert használtok. Én ragaszkodom a tudományban megszokotthoz, igazából nem is ismerek mást :)

"El tudod-e fogadni, hogy minden energia?"

Halkan és félve mondanám csak, hogy igen, mert igaznak, ám ugyanakkor semmitmondónak és veszélyesen félrevezetőnek tartom ezt a kijelentést. Kicsit olyan, mint amikor a relativitáselméletre mondják magyarázatként, hogy "minden relatív". Az is meglepne, ha a kvantummechanikának ez az egyik alapgondolata lenne. A legfontosabb alapgondolat a diszkrét, oszthatatlan energiaegységek, a kvantumok léte, de itt lehet emlegetni részecske-hullám kettősséget és a határozatlansági elvet is, egyebek mellett. Ennyire általános kijelentéssel én sehol sem találkoztam. Einstein híres képlete pedig nem azt mondja ki, hogy minden energia, hanem az anyag és az energia közé ír fel egyenlőséget, egymásnak való megfeleltetést. A kettő hasonlít, de nem ugyanaz.

Az általam felhánytorgatott fogalmak egyébként még mindig zavarosak nekem, de felesleges lenne tovább vitatkozni rajtuk, a könyv szerintem kellőképp eligazít majd.

"pl. a gondolatok erejét és a környezetre kifejtett hatását vizsgálták."

Azt hiszem, nagyjából tudom, mire gondolsz, olvastam erről a témáról, a kétrés-kísérlet néhány nagyon ügyesen és ötletesen megbonyolított változata nagyon érdekes és izgalmas következtetésekre ad lehetőséget, valami olyasmi volt, hogy "a valóság csupán a lehetőségek szuperpozíciója a tudatos megfigyelés pillanatáig". Ez egy mérhetetlenül érdekes dolog, igyekszem annyit megtudni róla, amennyit lehet, bár fenntartással kezelek mindent, ami ide tartozik, mert amennyire tudom, még javában folynak a kísérletek, koránt sincs lezárva a téma. Mindenesetre ha van kedved, oszd meg, hogy miket hallottál erről a témakörről, érdekel.

Én is köszönöm a kulturált választ.

A Kétség Éjfeketén Tornyosuló Monolitja, Aki Ezúttal Nem Felejt El Aláírni