Hisztek a "jelekben"? Hogy az élet néha üzen nekünk, "jelekkel"?
Számtalanszor megtörtént velem, hogy az élet (vagy Isten, vagy sors, akárhogy is hívjuk) próbált nekem jelezni valahogy. Akár jó dolgot, akár rosszat. Néha észrevettem, néha nem.
Amin meglepődtem, hogy Coelho is ír valami ilyesmit, most olvastam este, hogy van egy univerzális nyelv, és az élet így próbál üzenni, "jelekkel". Hogy néha ezért-vagy azért látunk dolgokat, találkozunk emberekkel késünk le vonatot stb.
Hisztek ebben?
Ez talán az egyetlen ezoterikus dolog, amiben úgy-ahogy hiszek.
Legalábbis... Minden történik valamiért, ahogy Steve Jobs is elmondta a híres beszédében.
Szia!
Ez nem hit kérdése,csak az ember hajlamos nem figyelni!
Hiszünk!
A mai nap a semmiből hirtelen levágódott a földre egy könyv a könyvespolcról!
Para volt,mert pont a hátam mögött történt,ugyanakkor természetes is.
(Angyalos könyv esett le...)
Ez egy nagy jel volt az tuti.
Nekem könyvesboltban ilyesmi volt:
kerestem egy könyvet, és nálam is leesett valami, és odamentem másik polchoz, amihez nem mentem volna oda amúgy, észre se vettem. És a cukorbetegségről meg a cukor káros hatásairól volt szó benne (Cukor blues).
Nagypapám cukorbeteg, és nálam meg megvan az állandó szájszárazság, rengeteget iszok és pisilek:S
Fú. Remélem nem jel. Pár hónapja volt csekkoltatva a cukrom, akkor okés volt, de már 1,5 éve folyamatosan állandóan szomjas vagyok már napi 5,5 liter vizet megiszok de még mindig szomjas vagyok....
De voltak egyéb jelek is. Pl. vonatlekésés, stb vagy városban is.
Írnátok még milyen jeleket tapasztaltatok?
Igen, hiszek!
Csak sajnos nagyon kemény fejű és racionális vagyok, így figyelmen kívül hagyom általában a "jeleket", és utólag mindig megbánom.
Nem minden piti dologban kapsz jeleket, de fontos és nagy dolgokban igenis üzenni szokott a Sors, vagy Isten, kinek hogy tetszik.
Írta valaki, hogy milyen jeleket tapasztaltunk...
Hát, én egyet tudok mondani.
Párkapcsolatban éltem, ami nekem szent, tehát, nincs félrelépés, és flört se!
Aztán a Sors VÉLETLENÜL összesodort valakivel, aki olyan volt, mintha én lettem volna férfiban.
Mint a másik felem.
Szerelem első látásra, így volt!
Én meg kötöttem az ebet a karóhoz, hogy "De nekem párkapcsolatom van!"...nem lett belőle semmi, bár állandóan egymást bámultuk társaságban is, már ha nem beszélgettünk...
Most már neki is társa van, de ugyanúgy egymást kerülgetjük!
Most már mindegy, mindketten kapcsolatban vagyunk!
Akkor kellett volna lépni, amikor ránéztem, és azt mondtam magamnak, hogy "Ő az"!
De nem léptem, mert ugye ott a "józan ész".
Bánom, bevallom így utólag.
És az a baj, hogy mindig-mindig újra felbukkan.
De nem merek lépni, megcsalás ki van zárva, ezt el kell fojtani magunkban, bár nagyon nehéz, de így a korrekt.
Lépni kellett volna akkor, mert mióta őt megismertem, azóta nem vagyok boldog, előtte legalább elégedett voltam, de most nem, mert már tudom, hogy Ő van, és nem velem van.
Szörnyű hazug riherongynak érzem magam, lehet, hogy az is vagyok, mert mindig ő jár az eszemben!
Ő egy jel volt, nem figyeltem, most meg már nincs visszaút!
Köszi a válaszokat!
Amúgy ki pontoz le mindenkit?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!