Hogy tudnám a lelki egyensúlyomat rendezni, állandó halálfélelmemet eltüntetni?

Én is rettegtem minden nap ezektől, de mióta tudom, hogy van halál utáni élet (sőt, igazából ez az élet az epizód csak), már nem félek szinte egyáltalán tőle.

Csak az szomorítana el nagyon, ha egy szerettem itthagyna, és nem láthatnám rendszeresen őt, vagy ha én mennék el idő előtt, és ez nekik fájna. A "túlvilágon" egyébként csak egy pillanat a földön hosszúnak számító idő.

Üdv!

Leftlegged Player :)

Minden félelem gyökere a halálfélelem. Az anyagba zárt élet önfenntartó ösztöne hallatlanul erős. Az ember akkor tudja ezt az ösztönt kézben tartani, ha nagyon komolyan kitisztázza magában a halál valóságát. Vagyis, hogy nincs halál! (János 11;25) Amit mi halálnak nevezünk, az valójában egy nagy felébredés. És amint az álomból felébredve folytatni kell életünk útját, éppen így, a nagy felébredés után is ez fog történni. Majd akkor látni fogjuk, hogy nincs is abban semmi különös. Jelenleg a fantáziánk hatása alatt vagyunk, és a fantáziánkra tud hatni a Gonosz. Ezt Neki is meg kellett szenvednie.

Az, aki fél a haláltól, az fél a boldogító Isten színről színre látásától. Az ilyen ember vagy nem hisz Istenben, vagy torz istenképe van. Ezen szintén nem Isten, hanem mindenki saját maga tud változtatni. Nem nekünk kell kérnünk hitet Istentől, hanem Ő kér hitet tőlünk!

Az a halálfélelem, amely a test önfenntartás ösztönének velejárója, nem érintheti, és főleg nem csökkentheti senkiben a boldogság utáni, tehát az Isten látása utáni vágyat.

A halálfélelemnek csodás orvossága van. Az egyik, mint mondta, az, hogy nincs halál, a másik pedig, hogy a végtelen Szeretet hív minket randevúra, amikor eljön értünk a (halál), az Isten angyala. Olyan végtelen szeretet fog akkor eltölteni minket, amelynek parányi részét is alig bírjuk elviselni a test börtönében. S e kettő között van az a helyes önértékelés, mely szerint többet érünk a verebeknél! (Máté 6;26) Mérhetetlenül többet érünk a világ összes emberalatti lényénél. De még az emberi lényekhez sem mérhetjük magunkat, sőt még az angyaloknál is értékesebbnek tudhatjuk magunkat Hozzá kapcsolódva, mivel egyetlenjei vagyunk! Az egész világmindenség szegényebb lenne, ha mi nem lennénk! Ha egyszer ezt komolyan át tudjuk élni, akkor minden félelmünk úgy elpárolog, mint mikor egy lángtengerre egy pohár vizet rálocsolnak. Értsük meg: nem akárki, maga az Isten mondja nekünk: SZERETLEK! Amint egy kisgyermek félelme azonnal megszűnik, ha odabújhat anyjához, mivel kicsi esze édesanyját e téren mindenhatónak tudja, mennyivel inkább kell megszűnnie félelmünknek, ha Hozzá bújunk, hiszen tudjuk, hogy Ő tényleg mindenható a szeretet körén belül. Ezért állíthatja, hogy az övéinek minden javukra válik!

Pszichoterápiával.

Van is ennek az állandó halálfélelemnek neve, de ne haragudj nem tudom, hogy mi az.

Ez lelki betegség, ami így jelenik meg az életedben, hogy félsz a haláltól.

De valami egyéb problémád lehet, ami a mélyben van, és a halálfélelem a tünete.

Menjél el pszichológushoz.

Nagyon sokat tud segíteni.

1. Mindenféleképpen menj pszihológushoz.

Ha ilyen erőteljesen gátol a napi dolgaidban ezen változtatni kell és segítséggel könnyebb mint egyedül.

2. A félelem természetes dolog. Megóv az életben várható veszélyektől. A túlzott félelem káros! Tényleg hmm veszélyes folyamatokat indít el a szervezetben.

3. A halál az élet része, nincs születés sem ha nincs halál. Mivel nem ismerünk olyan létező dolgot amit képesek lennénk megszüntetni (max átalakítani tudjuk) és létrehozni sem vagyunk képesek bármilyen legkisebb ismert létező anyagot vagy energiát ezért a halállal bekövetkező változás nagyon valószínű hogy nem a vége a létező tudatnak, hanem egy nem ismert terület számunkra.

Nem félek, mert...

A félelem önkéntes agyhalál. Tökéletes időpazarlás, az élet elutasítása. A halálfélelem ugyanez spirálban. A halálról nem tudjuk, hogy vezet-e valahova, a félelem biztos, hogy sehova nem vezet. Mint a dohányzás: önmagát újratermelni hivatott, pozitív mellékhatása elsősorban nagy pénzügyi szereplőkre van, rád enyhén káros, de azt hosszan.

Nem félek, mert nem vagyok rá hajlandó. Majd megijedek. Állítólag rosszabb... Én meg nem vagyok köteles szólásmondásokat igaznak tartani. És ha rosszabb, akkor azt vállalom, nem az agyatlan (töketlen) siránkozást. Nem nézek tévét. Nem azért, hogy nehogy legyen mitől félni, hanem mert gány, olcsó hatásvadászat, nem szórakoztat, nem informál, nem olyasmit mutat be, ami velünk történik, nem olyasmiről szól, amin változtatni tudnánk, ami a mi dolgunk lenne. Akkor minek van? Elismerem, hogy hatnak rám a reklámok (tetten érni persze nehezen tudnám innen bentről, de másokon nagyon jól meg tudom figyelni, nálam sokkal okosabbakon is.), így minimum egy előnyöm származik a nem-tévézésből. Attól se félek, hogy senki nem szól idejében, ha igazi balhé van a világban, vagy hogy labdába rúgott-e végre koronázatlan királyunk, Aranyláb Viktor (nem olyan értékes, olyan nehéz meg sárga).

Egyébként mind meghalunk. Nincs megoldás, nem éri meg foglalkozni a "feladattal". A jövőbe se látunk, mindig csak valószínűsítünk, meg nagyritkán egy-egy jó következtetéssel helyes jóslataink lehetnek egy-egy aprósággal kapcsolatban. A többi rejtély, és ez így van jól. Milyen ostoba dögunalom lenne, ha "tisztán emlékeznénk a jövőre", nem? Akármi is legyen az idő valójában, a fő, hogy szerencsére nagyon jól működik: kérlelhetetlenül mozog előre minden folyamat benne, és szépen elrejtőzik előlünk minden, ami nem épp most van. Szerencsére kis hatótávúak is vagyunk, és kevés, leginkább egy dologgal tudunk becsülettel foglalkozni. Megadatott, hogy választhatunk, hol és mivel törődünk többet, mivel szívesebben... Még azt is megtehetjük, hogy nem veszünk tudomást valamiről, hiába lenne fontos is akár. Sőt, még azt is, hogy olyasmibe öljük teljes időben minden figyelmünket, ami nem is létezik.

Khm, jelenleg a te halálod nem létezik. Biztos lesz valamikor egy neked is belőle, de most hiába is törődnél vele, nincs mivel törődni. Ha esetleg máról holnapra közelebbit tudnál meg a haláloddal kapcsolatban, akkor se azzal kellene törődnöd, hanem továbbra is az élőkkel, legfeljebb kicsit jobban, ahogy fogy az idő. Hoppá, az idő most is fogy... Érted már...