Mit jelent Önmagamnak lenni, és létezni?

26/F

LastOne.Left – Harmadik olvasásra már minden világos volt azzal kapcsolatban, amit írtál  Érdekes a válaszod  Egy valamit azonban valami miatt megvalósíthatatlannak érzek. A viszonyítottság megszűnését. Ha nem emberek között vagyok, csak ülök egymagamban, vagy teszem a dolgom, megszűnik az általad leírt „hamis én” érzése. Megjelenik az Önvaló. Vagyis megszűnnek az amúgy sem létező korlátok, mint például a viszony. Az alárendelés, felérendelés, még a mellérendelés is. Mondhatni, eltűnik minden, és megjelenik Minden. Eltűnik a semmi, és megjelenik a Semmi. Nincs más, csak az Önvaló. Én vagyok a kép, amit nézek a falon, és én vagyok, aki néz. De nem is jól fogalmazok. Csak a nézés létezik. Csak a látás. Mert megszűnik a szubjektum és az objektum. Megszűnik az irány, az irányzék, az irányító. Ezt még el lehet játszani azzal, akit alig ismersz, vagy nem engedted túl közel hozzád. De hogy lehet megcsinálni például a saját anyáddal vagy a saját gyerekeddel? Hogy lehet úgy a szemébe nézni nekik, hogy Önvaló legyél? Hogy ne legyenek kötéseid? Hogy ne legyen köztetek viszony? Nem ez a célom, nem ezt szeretném elérni. De erre nem tudnék megoldást, ha már a viszony nélküliségre helyezzük a súlypontot az Önvaló megjelenése erdekében. Mintha nem menne. Ha a szemükbe nézek, a hatalmas határtalan végtelenség jelenik meg, és nem az Önvaló. Olyankor előbb tűnök el én, mint hogy megjelenjek. Egy mély, kiszolgáltatottságot, és sebeszhetőséget érzek. Nem szabad félreérteni, ez egyáltalán nem baj. Ez a nyitottság és a szerepnélküliség jele lehet talán. De semmi féle képp nem negatív dolog. Akkora energia tud lenni 2 mp tekintettalálkozás után, amitől minden egyes alkalommal ledöbbenek. És nem tud megjelenni az Önvalóm. De az, ami megjelenik, leírhatatglanul szép. Benne van az élet, és a halál. Mindenség ide vagy oda, ez az egész mintha azt is felülmúlná, amit a Valóságból érzékelek. Bárkivel „szemben” meg tudom valósítani az önvalómat. Csupán két emberrel szemben nem: akik legközelebb állnak hozzám, és mindig is fognak. Kevésnek érzem magam felvállalni ezt a hatalmas szeretetet, mert el kellene dobnom magamtól még az Önvaló Maszkomat is, amiről nem is tudtam, hogy maszk ;)

Második válaszoló - Köszönöm, hogy válaszoltál  Eszembejuttattad azt, amikor tényleg adtam egy százast egy koldúsnak, és az bizony tényleg jó érzés volt. Meg azt is, amikor nem adtam :D … Van ez így  Van, mikor magamra sincs pénzem, nemhogy a másikra ;) Egy dolog picit fura. Miért érzed, hogy nem létezel, ha bánatos vagy, vagy nincs kedved az élethez  ? Ez nekem picit olyan, mintha akkor éreznéd az életet, ha pozitív élmények történnek veled  Biztos, hogy az élményekhez és a nyugati kultúra közkedvelt, optimista hozzáállásához ragaszkodva jó ötlet megtapasztalni a létet  ? Amikor már egy hete unod az agyad, ismétlődnek a napok, alig alszol, nincs társaság, nincs ételed, pénteken észbe kapsz, hogy te jó ég, már megint péntek, és ezt már milyen sokszor éreztem, el vagy veszve, próbálj meg leülni 1 percre. És észrevenni, hogy igazából ha péntek van, ha nem csináltál semmit egész héten, ha éhen döglesz, te Helyben vagy. Te Ott vagy. És végig ott is voltál. Attól függetlenül, hogy elveszve érezted magad, netán nem történt semi pozirív, de még negative se.

A nem létezés alatt nem az elveszettséget értem, hanem azt az érzést, amikor úgy érzed, eltűnsz. Nem megnyílnak a határaid, vagy tágulsz, és nem azonosulsz a testeddel, vagy mikor megjelenik az Önvalód. Nem létezés alatt értem, amikor eltűnik mindeki, hiába látod őket. Eltűnik a világ, pedig ott van. Eltűnsz te, pedig ott vagy. Csak épp nem létezel. Beszippant valami, egész középen. És megszűnik minden. Megszűnik az élet és a halál. Bármelyik pillanatban el tudnád dobni magadtól ezt a testet, és meg tudnál halni, mert nem létezel se te, se a másik, se a világ. Pedig ott vagy te is, a másik is, és minden. Megszűnik a súlyod. Nem könnyedség ül a lelkeldre. Nem mély nyugalom vesz körül. Nem könnyedség. Súlytalanság. Egyszrűen megszűnik létezni minden.