Van itt olyan aki amióta anyuka lett megszűnt létezni a régebbi ismerősök/rokonok/kollégák felé?

A barátnőim megmaradtak, bár nem találkozunk túl gyakran, de felhívnak, hogy hogy vagyunk.

De a családom felszívódott... apukám, tesómék sosem jönnek, fel sem hívnak, hogy hogy vagyunk? Le se sz@rnak minket! :(

Sokat sírtam emiatt, de már nem érdekel.

Az igazán jó barátnők megmaradtak, sőt jobb lett a kapcslatunk, mert már csak nekünk nem volt gyerekünk, így több közös programot tudunk csinálni.

A kollégák nekem is eltűntek, de őket nem is bánom. Néha írunk egy pár mailt, hogy ki hogy van, de ennyi.

Ilyenkor kell új ismerősöket, barátokat szerezni, akiknek szintén van gyermekük. közös téma, stb..

Merre felé laksz?

Két dolog lehet mögötte.

Egyik hogy régebben is csak 2 hetente hívtak fel ugrottak be csak akkor te dolgoztál fel sem tünt hogy alig találkoztok. Most viszont otthon ücsörögsz és alig várod hogy valaki bekukkancson.

a másik hogy az elején hívtak de neked mindig a gyerek.... aztán egy idö után elunják és inkább nem hívnak mert úgy is a gyerek.

ilyen egy jó ismerösöm anyuka. sokat jártunk többesben sétálni, de végül csak egy másik anyukával tudtunk mindig menni ö mindig jött ahogy én is. az egyiknek kisbabája lett megint ha tud ö is jön föleg mióta a gyerek elmúlt 3 hós a másik meg oviba sokkal gyakrabban jön 8söt msot már ö is mindig).

na de volt egy negyedik anyuka. 1 hónap van a gyerekeink között és szerintem egy tündéri kissrác nincs vele semmi extra gond. de ha megbeszéltünk egy talit, sétát az anyuka vagy nem jött (oda sem szólt) vagy szólt hogy 1-2 óra múlva jön mire igazából mi befejeztük a mókát. miért? jaja a gyerek nem aludt, jaja a gyerek éhes volt.... aztán már alig hívjuk, minek is ha nem tud alkalmazkodni akkor ne jöjjön.

aztán van egy baráti társaságom. gyerekkorunk óta 4-en a legjobb barátok vagyunk. 3-nak van gyereke. az egyik gyerekes lánnyal egyszerre voltunk terhesek. ö már akkor minden féle kifogást keresett pl nem megy túl késön nem akar ide meg oda. aztán meglett a gyerek akkor is mindenféle kifogásai voltak, vagy soha nem volt jó amit mi akartunk. aztán nem hívtuk mert neki úgy sem jó akkor minek. aztán egyszer kifakadt hogy mi soha nem hívjuk. akkor elmondtuk neki miért, és hogy megértjük, de a gyerek nem a világ közepe lehet alkalmazkodni gyerekkel is.

azóta sokszor megerölteti magát, mi is többet hívjuk, de ö maga teszi nehézzé az életét.

Na,nekem a barátnőm is elpártolt! Konkrétan le vagyok pottyantva. Bocs,de így van! az utcán én is sok mindenkivel beszélgetek,de nem járok senkihez-kisgyerekes. Egy időben jártam,de hozzánk sosem jöttek ezek az emberek se,pedig legalább annyira ráértek mint én! Beleuntam,azóta nem megyek ezekhez az emberekhez- volt közte,amelyik azt mondta,hogy "barátnőnek tart".. ahhoz képes jól átvágta a fejem! Ilyen emberekből nem kérek! Ha az utcán talizok valakivel,aki nem ellenszenves ismerős,akkor azokkal szívesen elcsevegek (az utcánkban lakik egy idős házaspár,velük szívesen beszélgetek),de ennyi!

A munkatársakkal soha nem tartottam úgy a kapcsolatot,2 volt akivel találkozni szoktam,az egyikkel alkalom adtán ejtek pár szót,a másiknak inkább nem is köszönök,mert egy (...),szépen átvágott.

Nem tudom mi ennek az oka,de én nem is agyalok ezen! Itt amúgy sincs a világon senkim a gyerekeken és a páromon kívül,szoktam is ezért depis lenni... de én igyekszem nem foglalkozni ezzel,mert azok az emberek akik nem tartanak igényt a társaságomra,azok meg sem érdemlik hogy akár csak az eszembe jussanak! ennyi!

Ez most jó nagyképűen hangzott!- próbálom jól felfogni a dolgokat!

NEM. nekem 2,5 éves lesz kisebbik, pont múlt héten hívott a kollégnő, hogy mikor nézek be hozzájuk.

A rokonokka napi(nayámék), heti(anyósék) szinten találkozok, atávolabbi rokonkkal laza kapcsolat.

Játszótéri kapcsolataim nincsenk, nem is vágyom rá.

Lehet gond erről a részről is, meg arról is. A nem gyerekesek nem tudják beleélni magad a helyzetedbe. Én most babát várok, az én barátnőimmel is volt egy kis fennakadás. Volt, amelyik nem értette,hogy miért nem megyek egy szűk helyr este 10-kor koncertre. Mondtam,hogy hiába erőlködöm,akár állva is elalszom, továbbá a nem bírok sajnos állni két órán keresztül és a füst, meg a tömeg sem tesz jót nekem. Nem bántom őket, még nem voltak terhesek, nehéz megszokni neki,hogy én már nem teljesen ugyanaz az én vagyok!:)

De figyelni kell nekem! Van egy barátnőnk, na ő pl. akkor sem mozdult ki,amikor lehetett volna, mert a férje mondta, vigyáz a kicsire. Egy idő után nem hívtuk. Aztán,amikor jelentkezett, elvárta,hogy akkor érjünk rá,amikor ő is, tehát alszik a kicsi, apa éppen most tud rá vigyázni stb. Hívtuk bulizni egymás után 5-6 alkalommal. Sosem jött, pedig tudott volna. Aztán egyszer csak szólt,hogy mikor bulizunk, mert ő akkor ráér. Hát nekünk pont az a hétvége nem volt jó, megsértődött!

De ha mindkét részről meg van az elfogadás, a megértés, akkor nagy baj nem lehet!