Talán a ő a lelki társam?
Teljesen véletlenül megismerkedtem valakivel, akivel rögtön egy hullámhosszra kerültünk.
A véletlen annyira véletlen volt, hogy ha 20 perccel később megyek be, akkor elkerüljük egymást, és soha azt sem tudtam volna, hogy Ő a világon van.
Találkoztunk, és rögtön azt éreztem, hogy földbe gyökerezik a lábam. Mintha a saját szemem nézett volna vissza rám az Ő arcából.
Beszélgetni kezdtünk, és azt éreztem, hogy az ő gondolatai az enyémek, ami vele eddig történt az életében, azt mintha én mondtam volna el. Ugyanazt szeretjük zenében, könyvekben, hobbiban, mindenben. Ugyanúgy gondolkodunk az életről is.
Külsőleg is hasonlítunk, ugyanolyan típus, mint én, csak fiúban.
Hihetetlen!
Kb. 20 percen múlt ez a találkozás. Ha tovább kávézok, tollászkodom, akkor soha nem találkoztunk volna.
Azóta olyan, mintha össze lennénk kötve.
Ha nincs velem, üres minden.
Hiányzik, mintha félbevágtak volna.
Eddig sok mindenkit vonzónak találtam, de azóta senkit csak Őt, csak Ő van a fejemben.
Mi történhetett?
Ilyen fatális véletlen sodorta az utamba a lelki társamat?
Ha igen, akkor baj van, mert mind a ketten párkapcsolatban élünk. Együtt élünk mással.
Mit gondoltok erről?
Ilyen hirtelen találkozás így felbolygathatja az ember életét?
Úgy érzem, nekem nem kell más, csak Ő.
Ő is nagyon vonzódik hozzám.
De ott a párkapcsolatunk...
Mi lehetett ez a találkozás?
Egy jel, hogy Ő lehet az igazi?
24/L
válasza:
válasza:Kedves 16.11!
Köszönöm szépen a választ.
Én annyit kerestem az igazit, de soha senkivel nem éreztem ezt a harmóniát. Jó vele, nekem Ő tökéletes.
Már szinte feladtam, hogy megtalálom a lelki társamat. Azt hittem nem létezik, mert akárkivel találkoztam, mindig azt éreztem, hogy valami nem jó, valami hiányzik. Nem volt semmi oka, de ezt éreztem. Hogy valami hiányzik.
És mióta felnőttem azóta pedig azt éreztem, hogy Valaki hiányzik. Nem volt neve, csak éreztem, hogy hiányzik, csak nem tudtam, hogy ki az.
Ő lett volna az, és csak 20 percen múlt, hogy találkoztunk?
Igen, én is érzem, hogy a kapcsolatom már értelmetlen.
Mert nagyon-nagyon szeretem Őt, és más nem fér el a szívemben.
válasza: válasza:Köszönöm a válaszokat!
Én is érzem, hogy lépni kell, mert ez az érzés olyan erős, hogy félek, hogyha nem lépek, nem hagyok magam mögött mindent, akkor egész életemben bánni fogom!
Soha de soha nem éreztem ezt még senki iránt, azt, hogy megtaláltam azt, akit kerestem.
Na, de az, hogy egy pár legyünk az nem olyan egyszerű, hiszen mindkettőnknek párkapcsolata van.
Remélem, lesz erőnk felvállalni egymást, és nem leszünk gyávák.
Mind a ketten hűséges típusok vagyunk, nem ugrálunk csak úgy ki-be a kapcsolatokba. És ezzel fájdalmat fogunk okozni a mostani párunknak. Nagyon rossz érzés. Olyan önzőnek érzem magam. a párom miatt is, meg azért is, hogy egy másik nő párjáról gondolkodom. Nem tudom...Nekem eddig alap volt, hogy más párjával nem kezdünk. És, hát az a lány is boldogtalan lesz. Nagyon nehéz ez!
Mindegy, az idő majd meghozza a döntést.
De először is magamban kell tisztázni, hogy nem számít semmi!
Vele akarok élni!
Nem kalandot szeretnék, a szeretője pláne nem akarok lenni. Azt soha nem tenném!
Vele akarok felébredni minden nap, megfőzni az ételét, megosztani a gondolataimat, megosztani az életünket.
Nagyon remélem, hogy a Sors nem szól közbe!
Én mindenesetre megteszem, ami tőlem telik,mert semmi más nem számít, csak, hogy vele lehessek!
Éreztetek már így valaki iránt?
Hogy, minden mindegy, ha Ő veletek van?
Szívesebben élnék egy kunyhóban, szegényen Vele, mint sikeresen, gazdagon, de bárki mással.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!