Az ember tulajdonképpen egy olyan energiaszegény lény, akinek nincsen belső Forrása és mindig táplálkozni akar valakiből vagy valamiből?🧛🏿🧛🏿‍♀️

Ilyesmire gondolok:

"Nézz egyszer körül, ha magadban nem látod. A bántó irónia, a túl harsány jókedv, mely nem nevet, hanem röhög, s nem vidáman dalol, hanem önmagáról megfeledkezve üvölt. Egyáltalán az a szándék, hogy valaki itallal, droggal, ezer decibeles dübörgéssel akarjon megszabadulni az elviselhetetlen lelkiállapotától, jelzi, hogy nem bírja ki önmagát. Öt perc után mindenki menekül magától." (Müller Péter)

"Több gumiszobát tele tudnék írni ilyenekről :D"

Kifejtenéd szolidan? Érdekel! :)

"Az önmagával rossz viszonyban lévő emberről egy külön könyvet lehetne írni, mivel így élünk valamennyien. Csak egy-egy suhanó órára mondhatjuk, hogy a harmonikus jó viszony önmagunkkal helyreállt.

Íme, néhány tünet a kórképből:

A depresszió, a szorongás, mások kerülése nyilvánvaló jelei ennek a megromlott viszonynak. Ha csak futó pillantást vetsz az utcán a járókelők arcára, láthatod az árulkodó jeleket: a rosszkedv, a mosolytalanság vagy a csakis másoknak szóló álmosoly, amely merő önvédelem; a feszültség, nemcsak az arcon és a szemekben, de a száj sarkában és gyakran az egész test görcsös izomtónusában... Látod, hogy boldogtalanok - sehol sem jó nekik igazán."

"Sokan vannak, akik elintézetlen benső viszonyukat kívül akarják rendezni."

"A másikkal "jót tenni" csak akkor lehet, ha észre sem vesszük. A valódi "jótett" nem is lehet más, mint hogy a másik embert önmagához visszavezetjük; saját erejére, sorsmegoldó hatalmára ráébresztjük - végső soron, hogy megtanítjuk önmagát szeretni. Márpedig ha ezt magunkkal nem tudtuk megtenni, másokkal sem fog sikerülni. Aki magát nem szereti, gyakran a másikhoz menekül - ezt nevezi aztán szerelemnek."

(Müller Péter)

"A gumiszoba meg átvitt értelemben értendő"

Ja, ha csak átvitt értelemben, úgy én is! :)

Szerintem itt van a lényeg, ez magyarázná voltaképpen a kérdésemet.

"A másikkal "jót tenni" csak akkor lehet, ha észre sem vesszük. A valódi "jótett" nem is lehet más, mint hogy a másik embert önmagához visszavezetjük; saját erejére, sorsmegoldó hatalmára ráébresztjük - végső soron, hogy megtanítjuk önmagát szeretni."