Igaz az, hogyha a saját utamon járnék, akkor azt legbelül érezném?

Nem értelmetlen, ezért van szabadság, ritkán van az hogy közbeavatkozik a szellemi vezetés, a ok-okozat itt van, ennek függvényében kell megszülni önmagad és ez az azzal jár hogy sokat kell szenvedni, értelmesen vagy értelmetlenül.

De van egy ilyen szellemi tétel hogy alapjáraton minden kegyelem, a rossz tapasztalatok is, mert azokból tanulunk.

Szenvedés addig van amíg magunknak és másoknak kárt okozunk tudatlanságból.

Mindig a tudatlanság a hajtóerő mert az termeli a karmát.

Szerintem nincs jó és rossz és helyes meg helytelen, hanem döntések vannak, és midnegyik hoz magával jót is rosszat is, helyeset is, meg helytelent is. Hibátlansag nincs, így nem elkerülhető, vele együtt a büntudat sem. Maximum egyik es masik hiba között választhatok, hogy melyik nyom kevesebbet a latban adott esetben.

Mivel választani KELL, nem kodnhatom higy én nem valasztok (pedig szeretném), ezert kényszer is mondig lesz, azt se lehet megszüntetni.

Ha a tudatlanság termeli a karmát, akkor a karma nem megszüntethező, mert mindent eddig meg senki sem tudott, szerintem nem is fog.

Akkor ezek alapján max kikerülni lehet a karmából, de negszüntetni szerintem nem.