Igaz az, hogyha a saját utamon járnék, akkor azt legbelül érezném?

Szerintem sem szenvedéssel sem fájdalommal nem fog zsugorodni az egó, sőt, nőni fog.

Belátás meg törés nélkül is van és nem jár fájdalommal, épp ellenkezőleg, felszabadít.

A szakasz című filmet láttad? A végén a helikopteres jelenet.

Erős példa de az az ember soha többet nem fog részt venni háborúban.

Valamikor ilyen tapasztalás kell hogy gyökeresen megváltozzunk.

A Joker c. filmet láttad?

Ott a szenvedés meg az egótörés kicsit más, torzabb helyekre vezetett. Bölcsességnek nem mondanám.

Láttam. Az nem egótörés hanem elmerül a saját lélektani mocskában, neki nincs elég belátása ahhoz hogy a szenvedése által felülkerekedjen a saját alacsonyrendű énjén és ez antiszociális devianciába torkollik.

Én termékeny szenvedésre gondolok ami azt jelenti hogy a szenvedései ellenére van egy olyan belső iránytűje ami megtartja őt.

Jokernek mindaddig szenvednie kell amíg be nem látja hogy az értelmetlen ámokfutása nem vezet sehová és ennek a következménye a totális meghurcolás.

Akkor válik termékennyé a szenvedése ha a belátás halvány szikrája megszületik.

#28

Tehát akkor a szenvedés mégsem feltétlenül elég, mert termékenynek is kell lennie és belátásnak is kell lennie.

Amikre semmilyen biztosíték nincs. Ha ezek nincsenek - mint általában - akkor viszont értelmetlen az egész. Márpedig nincsenek, mert a belátáshoz kellenének olyan információk, hogy pl valaki miért oda született ahova, vagy éppen miért szenved stb...Semmi nem segíti ezt a belátást.

Így az egész értelmetlen.

Lehet, hogy ez is egy faktora, ismertetőjele a kifordított gondolkodásnak, amikor valakik azt hiszik, a szenvedés nemesít.

Nem.

Okos ember figyel, tanul mások hibájából.

Ha okos volt és ügyes, jól vette az evolúciós létezés buktatóit, egyre bölcsebb lett, amellett még szerencsés is volt, mindenféle szenvedés nélkül megérheti a végelgyengülést, ráadásul a mázlista még akkor is békésen alszik el végleg.

Ahogy egy hangyát eltaposnak, az ember fejére eshet egy tégla, ahogy mondani szokás. Nem volt szerencséje. Valaki kisgyerekként fejezi be stb., ezek ilyen matematikai esélyek persze, semmi misztikus nincs benne.

Ezt a szenvedős blablát a vallások táplálták be az emberbe, valószínűleg azért is, hogy jól tűrjék a napi bajokat, nyomort. Ne lázadozzanak, hiszen a hatalom számára az csak bonyodalom.

Egyik legkellemetlenebb szenvedős történet a háborúskodások, ami sajnos az evolúciós kiválasztódás logikájába illeszkedik. Akit ronggyá kínoznak, neki aztán semmi előnye abból nem lesz, a megaláztatás és tehetetlenség érzésén kívül. Hogy a kínokról ne is beszéljünk, amiről azt mondta egy okos ember, hogy ez sajnos az evolúció, illetve a rendszer közömbössége.

Az állatvilágban is hihetetlen kegyetlenkedések mennek, de azért valakik azt képzelik, létezik valami felsőbb Isten.

Nem. A végtelen közömbösség van.

Mindenki magára van hagyva, utalva, a világegyetem annyira közömbös mindenki iránt, mintha egy porszem lenne. Mint amikor az utcán megtámadnak és az emberek elfordulnak tőled.

Egy életed van, azt töltheted hülyeségek mantrázásával is, attól nem leszel előrébb.

Töröltetheted mások kulturált formában megfogalmazott írásait, mert neked valamiért fáj az igazság és örömet éreztél, amikor másba belefojtottad a szót igazságtalanul, pedig attól sem leszel előrébb. Legfeljebb befogtad a szemed és jött a vonat.