Az önismereti trénerek és spiri tanítók miért érzik magukat tévedhetetlennek?

Van egy-két youtube csatorna, amit figyelemmel kísérek. Van egy önismereti tréneres is, egy bizonyos N. Erika, (és a férje) akik alapvetően nagyon jó tartalmakat tesznek közzé, ám megfigyeltem, hogy egészen addig tart a jófejség, amíg mindenki ilyen lepkétfogott kéztartást szimbolizáló piktogrammal hálálkodik nekik, de mihelyst valaki nem ért egyet velük, a sok általánosításukkal, azonnal átmennek egy afféle jóságosan mosolygó, de leereszkedő stílusba, olyan "ezt te még nem értheted" manírral. De nemcsak ők. Zen tanítóknál is látok ilyet, és nagyon sok "önjelölt prófétánál". Kitesznek egy mindenkit érintő témát. Hozzá egy részigazságokat tartalmazó teóriát, ami nagyjából klappol is, de korántsem 100%-ban és korántsem, mindenkire általános érvényűen. Aztán ha valaki meg meri kérdőjelezni, akkor megmagyarázzák, hogy ő a hülye. Egyszer nem láttam olyat, hogy "igen, neked is igazad van a te szemszögedből" vagy hasonló. Csak fújják a magukét, aki nem ért egyet az le van maradva, nem az ő szintjükön van, stb.

A kérdés az, hogy a jelenség nem veszélyes? Sokan teljes bizalommal hallgatnak az életgurukra, akik - érzésem szerint és nem mindenesetben - vissza is tudnak élni ezzel a helyzettel.