Hogy kell meditálni?

Szerintem kiírom ide, ha kifér. Ez volt a levelekben.

Elsőre relaxációval ell kezdeni, bármilyen meditációt is akarsz végezni. Ha a test, és az elme feszült, nem fog sikerülni. Akkor sem, ha a test, és az elme "ébren" marad. A relaxációt sokféle módon lehet csinálni. Leülsz, és végigveszed a lábaidtól kezdve az izmokat, megfeszíted, aztán elernyeszted őket, vagy ha megy enélkül, akkor egyszerűen ellazítod a tested, amíg már nem érzel kényelmetlen feszülést sehol. Csinálhatod széken ülve, térdelve, törökülésben, vagy fekve. Ritkán számít a pozíció. Az ellazulás egyik fontos eleme, hogy szándékosan lassítsd le, és mélyítsd el a légzésedet. Amikor egy kényelmes, kissé tompa, de még éber állapotba kerülsz, az már elég laza állapot, hogy relaxálni tudj. Ilyenkor gyakran látsz sokféle villódzó képet. Álomszerű, csak nem olyan összefüggő. Ez is jelzi, hogy megfelelő állapotban vagy. Könnyű elaludni ilyen mélységben, de ez nem baj. Gyakorlás kérdése, hogy ébren maradj. Meg ha fáradtan kezdesz neki, nagyobb az esélye, hogy elaludj. Először írom az egyszerűbb meditációkat.

Amikor eléggé ellazultál, kezdd el figyelni a légzésedet. Ne csak szabályozd, hanem figyeld is az útját, hogy milyen érzést kelt be, és kilélegezve. Ez segít a figyelmedet egy adott folyamaton megtartani. Ez egy egyszerűbb koncentrációs meditáció. Ne lélegezz túl mélyen, hogy ne feszüljön a tüdőd. A legjobb, ha inkább hasba lélegzel, mint mellkasba.

Kicsit komolyabb koncentrációs meditáció, amikor egyetlen pontra, vagy dologra figyelsz. Természetesen csukott szemmel. A homlokod közepe, vagy a két szemöldököd közötti pont kiváló erre. Kicsit megdörzsölöd meditáció előtt, és az érzetre koncentrálsz csak. Ha bármi külső, vagy belső zavaró tényező elvonja a figyelmed, egyszerűen térj vissza a pont figyelésére. Nem baj, ha kizökkensz, a lényeg, hogy térj vissza a célhoz. Ha a légzéseddel összehangolod, könnyebb. Amikor belélegzel, csak hagyod, hogy annak a pontnak az érzete lekösse a figyelmed. Amikor kilélegzel, mintha erőt fejtenél ki, a figyelmedet erősen a pontra irányítod. Mintha a csukott szemeiddel azt a pontot néznéd. De azért ne kancsalíts rá igazából.

Hasonló ehhez, amikor visszavonod az érzékszerveidet. A fejed mélyén van egy pont, a tobozmirigy környékén. Ez kiváló hely a koncentráció megtartására. Ha megnézed képeken, hol van, könnyebb lesz. Legyen az a képzeted meditáció alatt, hogy amikor belélegzel, a testedből mindent, minden érzetet, bőr, hallás, látás, stb ebbe a pontba szívsz be. Mintha egy folyadékot, vagy párát szívnál be az egész testedből ebbe a pontba. Amikor nagyjából érzed, hogy valamilyen sikerrel jártál, tartsd meg ezt az állapotot, és csak arra a pontra figyelj. Minden érzéked, észlelésed abban a pontban van. Amikor végzel, lassan engedd, hogy kilégzésenként újra lassan visszatérjen minden az erdeti helyére.

Megint másik koncentrációs módszer, hogy egyetlen érzékszerved ingerére figyelsz. A látás többnyire nem előnyös, mert az elsődleges érzékszerv, ébren majdnem teljesen arra figyelsz. Bőr, hallás, szaglás amire érdemes figyelni, ha szerzel egy kis gyakorlatot, az időérzékedre is megpróbálhatod. Pl igyekszel mérni magadban az időt, és összeveted a valós idővel, amikor végeztél. Ezek az érzékgyakorlatok alkalmasak arra, hogy a körülötted lévő teret érzékeld. Különösen a hallással végzett gyakorlat.

Az elmélkedő meditáció kicsit más. Ott eléred a relaxált állapotot, és aztán a figyelmedet összegyűjtöd. Általában a homlok táján gyűlik össze a figyelem, ez jó kiindulási pont. Amikor az érzelmeid, és gondolataid megtorpannak, és a villódzó képek leállnak, akkor előveszed a témát, amin meditálni akarsz. Például van egy kérdésed magaddal kapcsolatban, hogy ezt, és ezt miért így érzed, miért így gondolod, vagy tapasztalod. Erre a kérdésre koncentrálj, majd engedd el magad, és hagyd, hogy a gondolatok elkezdjenek feltörni. Ne felejtsd el a kérdést, csak rakd a gondolataid hátterébe. A kérdéssel kapcsolatos nyílt, és szimbolikus válaszok, információk fognak felbugyogni a tudatod mélyéről. Nem feltétlen kellemes információk, de a kérdésedhez kapcsolódók. Az egyes dolgokra, amik felmerülnek szintén rákérdezhetsz, így igazából ez a fajta meditáció elég sokáig is eltarthat.

Ezek az egyszerű meditációk. Fontos tudni, és betartani, hogy ha végzel a meditációval, ne kelj fel egyből. Olyan lesz, mintha kába félálomból kelnél, és minden leszel, csak kipihent nem. Mielőtt felkelsz, térj vissza a relaxációs állapotba, és onnan lassan, kicsit mozgatva a tested, figyelve az érzékeidre, stb mintha reggel lassan ébredeznék, úgy kelj fel. Utána érdemes felállni, nyújtózni, és kicsit serkenteni a vérkeringésedet.

A chikung meditáció egy felépülő folyamat. A légzés megtanulásával kezdődik, aztán a test megfelelő irányításával, majd a chi, az életerő észlelésével, és alapvető irányításával. Ajánlok egy könyvet erről, kicsit komoly, de figyelmesen olvasva a meditáción kívül sok nagyon hasznos dolgot lehet belőle tanulni. De. Yangf Jwing-Ming: A kínai Qigong gyökere. Neten is fenn van, az író más könyveivel együtt, de szerintem boltban is megvehető. Ha nem akarsz olvasni, szólj, és leírom amilyen egyszerűen lehet a chikung alap meditációját. Bár mindenképp csak javasolni tudom a könyvet, mert az illető szakértő a témában, én pedig csak egyszerű gyakorló.

[link]

[link]

Hello! :)

Buddhista meditáció - első lépések.

Jegyezz meg két nagyon fontos mondatot: “ Tudatosítván oly mértékben, amely a puszta tudáshoz és a folytonos éberséghez szükséges. Szabadon időzik semmihez sem kötődve a világon”

Keress egy nyugodt helyet. Ülj le lótusz, féllótusz, burmai vagy seiza pozícióban. Abban az esetben ha hátfájós vagy használj széket de ne támaszkodj, maximum a derekad érjen a támlához. Először csak ülj le és tudatosítsd a test helyzetet és magát a testet. Ez a test van, ez a test ülő helyzetben van. Ne irányíts, ne manipulálj, ne akarj semmit. Észleled, hogy van légzés. Van mozgás. Ha hosszú a belégzés tudd a belégzés hosszú. Ha a kilégzés hosszú tudd, hogy hosszú. Ugyan így ha rövid, mind a kilégzés és a belégzés. Egyszerűen csak tudatosítsd és engedd el magad. Fontos, hogy ne akarj semmit túl görcsösen. A buddhista meditáció szembe megy minden alapvető, a hétköznapok során szokásossá vált cselekvéseinkkel. Megszokhattad, hogyha “valamit el akarsz érni akkor keményen kell küzdened!” de sajnos itt ezzel nem érsz el semmit, ez az út ennél sokkal mélyebb és nemesebb. A figyelmed 1/4-ét add a technikának, másik 1/4-ét a pihenésnek, harmadik 1/4-ét az önmagaddal való megbarátkozásnak és az utolsó 1/4-et a várakozásnak. Ez a várakozás olyasmi mint amikor a keresztények azt mondják, hogy hallgatják a csendben isten szavait :) Azért hoztam ezt a példát mert nagyon szép és talán magyarként könnyebben azonosulhatsz vele. Az egész önmagad feladásáról szól, valami nagyobb felé önmagadnál. Nem kell a figyelmedet sehová sem leszűkítened. A teljes figyelmed egyszerűen csak a légzést kövesse. Ha elkezded rájössz mennyire nehéz is ez. A figyelem elkalandozik, a törekvés nem megfelelő, de maga a Buddha nyugtatott azzal, hogy menni fog bárkinek, sok gyakorlást igényel. A felmerülő gondolatok ellen ne próbálj meg harcolni. A férfiak nagy tüzet szoktak gyújtani a mellkasukban és mint egy harcos leakarják igázni önmaguk, a nők pedig elbizonytalanodnak. Egyik sem jó út. Nem hiába van annyiszor szó az együttérzésről. Önmagaddal is együttérzően kell bánj, gondoskodóan. Az a fontos, hogy ne merülj el a gondolataidban vagy a képzelgéseidben. Ha ilyet észlelsz akkor sem teszel semmilyen hirtelen mozdulatot, hanem szelíden visszairányítod a figyelmedet a légzésre. Mint amikor dobják neked a labdát de te már tapasztalt játékos vagy. A labdát nem ragadod meg, nem ráncigálod. Érzésből, tudatosan mozgatod finom mozdulatokkal. Amikor úgy gondolod, hogy teljesen szétestél és nem tudod tovább csak a légzésen tartani a tudatos figyelmet akkor egyszerűen térj át a test pásztázására. Lábujjaktól a fejtetőig lassan és közben gondold, hogy a kilégzéssel és belégzéssel folyamatosan ellazítod a megfigyelt testrészt. Ne vizualizációt használj, hanem inkább érezz. Ez az én tanácsom, persze vizualizálva is szabad. Ha ezt gyakorlod kifejlődik szépen lassan a rátekintő tudat amely felfedi a lepleket a gondolatokról, érzésekről, tudattartamokról. Fontos, hogy megjegyezd: a gyakorlat sokán nincs olyan nemes gondolat amely nemesebb lenne a csendnél. A jelenben időzünk, a belső beszédről lemondva, a káros tudatműködésekről lemondva, minden lény javára, a szeretteink javára, önmagunk javára.

Olvasgasd: Análajó - Szatipatthána c. könyvét mert sok tanulást és elmélkedést kíván a helyes meditáció (A Nemes Nyolcrétű Ösvény egyik eleme) elsajátítása.

Kívánom, hogy rendelkezz az okkal a boldogsághoz.

Legyen minden lény szabad, legyen minden lény békés, legyen minden lény boldog.