Mi lehet az oka, hogy már szinte nullára ritkultak a tudatos álmaim és alvásparaliziseim?

47 éves vagyok. Húsz éves korom körül kezdtek az alvàsparaliziseim, testenkívüli élményeim, tudatos álmaim és más egyéb különös tapasztalàsaim napi rendszereségűvé válni. Olyan voltam, mint egy " antenna",

hihetetlenül rà tudtam hangolódni dolgokra

és nagyon sok hosszú, tartalmas, különleges álmom volt. Éveken az írtam àlomnaplót és rengeteg álmom volt, amik 5-6 oldalasak, összefüggő történetük volt, amikre részletesen emlékeztem ébredés után ,napokig.

Azóta olyan nagyon lényeges változás nem történt az életemben, leszámítva azt, hogy idővel egyre több munka, feladat hárult rám, sajnos nagyon ràmnehezedett a valóság, a napi realitások, amik akadàlyoznak abban, hogy kellő időt töltsek "befelé figyeléssel", kreatív hobbikkal,amikre szükségem lenne, mert ezekből töltődöm. Amik most kitöltik az életem, az a munka, háztartás, tanulás ( sajnos ez utóbbira jut legkevesebb idő)

Es mivel ezek sajnos elengedhetetlen részét képezik már az életemnek, valahogy mintha idővel elvesztettem volna egy fontos részét az egyéniségemnek. Ez önmagában is baj, mert sosem voltam egy gyakorlatias tipus, nem igazán érdekelt sosem a valóság, napi szöszmötölés, de legalább mindig ott volt a " másik", izgalmasabbik oldal, amit érzékeltem különféle formákban és ez most mintha kezdene eltűnni az életemből.

Rövid, zavaros álmaim vannak, semmi hat oldalas történet, tudatos álmom is szinte semmi ( bár régebben is csak spontán volt minden), már egy alvàsparalizisnek is örülnék, de már az sincs.

Olvastam párszor olyat, hogy a korral ezek a tapasztalatok ritkulnak, de jó pár embert ismerek, akiknek nem ritkult, sőt mostanság fejlesztette tökélyre, pedig nálam idősebb.

Esetleg az lehetséges, hogy amiatt alakult így, mert évek óta tv mellett alszom?

Mióta egyedül élek, némi biztonságérzetet jelent, hogy van egy minimális hang meg fény éjjel. Esetleg valamivegyéb életmódbeli dolog lehet az ok?

Visszalehet nyerni valahogy ezeket a " képességeket"?