Csak én vagyok féltékeny azokra a “lelkekre” akik mégsem születtek meg?

"Nem fogok többet antidepit szedni mivel olyan panikrohamot kaptam tőle, hogy a pokolban égtem."

Hatóanyagot kell váltani.

Nem mellesleg, ha diagnosztizált személyiségzavaros vagy, akkor megkérnélek szépen, hogy élj az önkritika gyönyűrüségével (már feltéve, hogy nem valami olyan zavar, ami a hiányos betegségtudattal párosul, stb.), és kerüld el az olyan témákat, amik további kognitív torzítások melegágyai. Az ezotéria unatkozó nyugdíjasok sportja, nem az egyébként is instabil elméké.

Nem léteznek átkok, csak olyan örsorsrontó mintázatok, amikkel az ember nem akar szembenézni. Legyenek az mieink, vagy másoké. Személyiségzavart is emlegettél, melyikről van szó?

"Eleve az apám szemelyisegzavaros, életképtelen, depressziós, elmebeteg, egy förtelem..."

Egyelőre te sem tűnsz jobbnak, és igazán elgondolkodtató az, hogy az ember nem képes megérteni a másikat, még akkor sem, ha hasonló problémákkal küzd. Ez nem átok, és elsősorban magadon kellene dolgozni, nem valami külsőforrást hibáztatni. Ennek talán a legvadabb formája az, amikor egy láthatatlan, megfoghatatlan, bizonyíthatatlan okot kíván az ember okolni a saját életének nehézségei miatt. Legyen az isten, átok, vagy egy összeesküvés elmélet.

Nem, nem vagy jobb. Esetleg a cselekedeteid jobbak lehettek, de erre nincs bizonyíték, ahogy az állításaidra sem.

Betegek vagytok mind a ketten, és ezt kellene megérteni, nem a szart dobálni. Ami történt megtörtént, kész. Kérdésemre válaszolj, mert egyelőre elég pszichotikusnak tűnsz, én pedig nem vállalok interneten ilyet, egyszerűen etikai okokból