Csak én vagyok féltékeny azokra a “lelkekre” akik mégsem születtek meg?

21

Itt csak a te életed xar kupac, te vagy mindenki számára jelentéktelen. :)

Mint írtam, voltam depressziós a katasztrofizálás és annak általánosítása is egy tünet. "Minden rossz, mindenkinek, aki szeret élni, vagy idióta, vagy nem tudja, azt amit én, hogy milyen értelmetlen minden". Megvoltam erről győződve, és naponta képzeltem el, hogy elásom magam és megszűnök létezni.

Szedek gyógyszert (nem venykotelest, hanem szerotonint) és járok terápiába. Látom az értelmetlenségét, de figyelmen kívül tudom hagyni, mert van egy csomó jó dolog, amiért viszont jó itt lenni. te ezt nem tudod, viszont jó lenne, ha kijönnél belőle, mert a meghalás se garancia a fájdalom mentességre, élni pedig lehet szenvedéssel meg örömökkel is, de csak utóbbival érdemes.

A vényköteles gyógyszerek szerotonin visszavétel gátlók én pedig olyan növényi alapút szedek, ami szerotoninna alakul. 5htp a neve amúgy.

Nem gond, hogy így érzel, a gond, hogy nem keresel megoldást, borzasztó lehet így élni, hidd el, tudom. Nekem is borzalmas gyerekkorom volt, annak a súlyát is átérzem, sőt naponta küzdök vele. És nem, nem vagyok minden nap ilyen elégedett, vannak mélypontok rendszeresen, de több a jó nap.

Varázsütésre viszont nem fogsz helyre jönni, a halálról max. hiedelmed lehet, hogy milyen, tudásod aligha, szóval még mindig az élet a "biztonságos rossz" és ebből a rossz részt hatalmadban áll megváltoztatni.

A halálról nem tudsz semmit, ez tény.

Közel 8 mrd ember közül komolyan azt gondolod, hogy senki nem volt meg hozzád hasonló helyzetben? Merész.

Nem írok többet, mert kizárólag nyafogással reagálsz, én pedig nem szeretném ezt erősíteni benned. Kívánom, hogy észrevedd a gondolkodásod hibás, nem az életed.