Milyen az, amikor az ember jelzést kap Istentől/a sorstól/az univerzumtól? Egy kevésbé hétköznapit egy átlagos ember? Ha volt ilyen élményed, "földöntúli" megtapasztalásod, leírod?

Vallásosan neveltek kiskoromban, hittem is meg nem is az egészben, de többnyire nem foglalkoztam vele, éltem a kis életem. Egyszer viszont megfordult a fejemben, hogy sok emberrel gonosz voltam, tenni kéne valami jót is, így önkéntes segítőnek jelentkeztem. Ott viszont volt egy nő, egy vezető akinek nagyon nem voltam szimpatikus, mindent megpróbált, hogy elutasítsanak. Elmentem egy hegyre egyedül és nagyon sírtam, hogy egyszer tennék valami jót az életben, aztán nem tudok, és akkor határozottan éreztem egy kéz érintését a vállamon, meg is fordultam, de senki nem volt ott. Másnap jött a hír, hogy mégis mehetek segítőnek, és a nő is még enyhült irányomban. Aztán pár évre rá egyszer meghalt egy nagyon jó barátom, akkor is sírtam, mert azt hallottam a mennyországról, hogy ott a lelkek lebegnek a fényben és elkeseredtem, hogy ő már soha nem sétálhat gyönyörű fák közt, nem ehet finom ételeket, ami olyan jó itt a Földön, és nekem olyan rossz, ha ezeket nem tehetem majd. Azt mondtam magamban: Istenem, bárcsak mutatnál nekem valamit a mennyországból, mert annyira el vagyok keseredve! És akkor, a tél közepén, a hóban csodás virág illatot éreztem, pedig minden fagyott volt, és akkor megnyugodtam, hogy talán mégis vannak ott fák és virágok (jó, talán ez másnak butaság, de én úgy szeretem őket!) Azt olvastam később, hogy azt írja a Biblia a mennyországról, hogy "szem nem látta, fül nem hallotta" - és akkor olyan érdekesnek, döbbenetesnek tűnt, hogy azt viszont nem írja, hogy érezni sem lehet máshogy! Nagyon kíváncsi lennék olyanok véleményére, akik hisznek ezekben a dolgokban, hogy tapasztaltak-e már bármi hasonlót.