Aki ért ehhez. Szerintetek, hogyha mi egy szimulációban létezünk, mint pl. Mátrix, Útikalaúz stopposoknak és hasonlók, akkor nekünk Isten és túlvilág értelmetlen lenne? Mert mi csak programkódok volnánk, ami paramétereken működik.

@30: Azt, hogy amiről itt beszélsz - direkt és indirekt valószínűség - az nem szimplán létezik.

Ha te önkényesen átszabod valaminek a jelentését, toldozgatod/foltozgatod nem létező dolgokkal, akkor onnantól kezdve az bármi lehet, és annak az ellentéte is, hiszen csak a fantáziádon múlik, mit képzelsz bele.

Nyilván ilyesmi elképzelt és átköltött dolog nem lehet vitaalap, valamint nem szerencsés, ha erre építkezve akarsz egyáltalán kommunikálni a témáról, hiszen a te fejedben egészen más kép van a fogalomról, mint mindenki máséban, ami ellehetetleníti a mégértést.

Igazából annyit tudok javasolni, hogy nézd át a valószínűség fogalmát, valószínűségszámítás alapjait stb. Akár neten, de én pl Obádovics: Matematika című könyvét nagyon ajánlom, mert nem csak ez, de minden alap téma nagyon jól ki van benne fejtve.

Láttam a neved sok tudománnyal kapcsolatos kérdés alatt, szóval gondolom, érdekelnek a tudományok. De a legtöbb alapja a matematika és nagyon nehezen fog menni a megértésük, amíg legalább az alapfogalmak nincsenek rendesen a helyükre rakva.

#31:

Ugyan már, ne mond, hogy nem logikus az indirekt valószínűség koncepciója, amit kitaláltam csak annak a kedvéért, hogy ne veszítsem a vitát :D

Nem csak úgy kihúztam a fejemből, megpróbáltam logikailag legitimizálni az új fogalmat. Miért ne lehetne egy olyan koncepció, ahol valaminek nem a direkt valószínűségét mérjük a már ismert információk alapján, hanem valaminek a legvalószínűbb direkt valószínűségét a hiányos információk alapján? Szerintem ez egy érdekes koncepció, ahol 50% az alap referenciapont, ami a 0 információt jelenti, azaz a teljes bizonytalanságot. Ebben az esetben direkt valószínűséget nem mondhatunk. Hogyha viszont van egy új adat, ami még mindig nem elég, hogy egy határozott direkt valószínűséget számítsunk, viszont elég ahhoz, hogy az indirekt valószínűséget elmozdítsuk a referenciapontról, ahogy mondtam a maximum 2 kék kocka esetében. Nem volt elég, hogy direkt valószínűséget mondjunk, de ahhoz elég volt, hogy tuti nem indirekt 50% lesz a megoldás, mert nem mindegyik zöld, azaz tuti nem direkt 100% lesz az esélye annak, hogy zöldet húzzunk. És vedd figyelembe, hogy az indirekt valószínűségnek éppen az a lényege, hogy nem pontos adatot mondunk, hanem referencia értéket, mert a valóság még mindig lehet direkt 50%, de indirekt 50% már nem. Ha a referencia érték csökken, akkor a direkt érték nem lehet 100%, ha pedig nő, akkor a direkt érték nem lehet 0%, és így az érték belőhető egy bizonyos intervallumba az indirekt % alapján.

Nem tudom, nekem bejön ez a koncepció. Szerintem logikus, legalábbis az én fejemben az.

#33:

Nem véletlenül bizony, most találtam ki. Eddig nem jutott senkinek az eszébe. Menj inkább át az időutazós kérdésre ami nemrég ezóba került aztán vitázzál velem ott.

@34:

A fő gond vele az, hogy

- már van egy jól definiált valószínűség fogalom. Mást így nevezni összezavaró lenne minden téren, akkor is ha direkt/indirekt nevekkel elválasztanád

- nincs semmiféle haszna. Csak a köznapi "nem tudjuk", "valószínűbb" és "kevésbé" valószínű szavaknak ad alternatív elnevezést számokkal meg százalékjelekkel

- és még mindig fennáll vele az egymást kizáró lehetőségek problematikája. Ha a "nem tudom" szinonímája az 50%, 5 egymást kizáró lehetőségnél van 250%-unk

Szóval hibás, összezavaró és még felesleges is. Na, ezért nem használja semmilyen tudomány :)

------

Nem tudom, melyik kérdésre gondolsz, de majd megkeresem. Nem ígérem, hogy hozzászólok, majd meglátom.

Schrödinger macskájánál nem az van, hogy félig él és félig halott. Ugye belerakták a macskát a dobozba, hozzá tudott férni a méreghez. De azt nem tudod, hogy megette-e a mérget vagy sem, ez csak akkor derül ki, ha kinyitod a dobozt, tehát véget vetsz a kísérletnek. Amíg tart a kísérlet, addig lehet élő a macska meg lehet halott is. A macska-analógiát a kvantumfizikában használják igazából, az elektronok helyzetének magyarázására. Az elektronok ugyanannyi eséllyel lehetnek az atommag körüli adott térben bárhol, és folyamatosan mozognak. Nem tudod megmondani pontosan, hogy hol van az elektron, csak akkor, ha úgymond "befagyasztod" a rendszert és megnézed, de ilyenkor a rendszer elveszíti a lényegét: nem fognak mozogni az elektronok.

Hogy ezt hogyan lehet a szimuláció kérdésre levezetni? Hát nézzük pl a Mátrixot, ott is csak akkor tudod meg, hogy szimulációban voltál, amint kikerülsz belőle (=kinyitod a dobozt), nem fogsz tudni úgy visszamenni a szimulációba, hogy tisztában legyél a szimuláció tényével. (kék pirula - piros pirula, ugye). Tehát amint kinn vagy a szimulációból, a szimuláció rád vonatkoztatott része elveszíti az értelmét.

De hogy isten ehhez hogy jön? Hát, lehet isten pl a programozó, aki létrehozta a szimulációt: ebből a szemszögből a teremtéselmélet is elfogadható. Szerintem ha úgy gondolod, hogy márpedig ez egy szimuláció, akkor van csak igazán értelme isten létezésének. Hiszen ha nem szimuláció, akkor nem kellene külső erő a létrehozásához és müködtetéséhez. Létrejönne magától.

Amúgy erről a témáról mindig a Sims játék jut eszembe. A simek tudják vajon, hogy csak egy játékban vannak? Vagy számukra a létezés ugyanolyan valós, mint nekünk?

A Sötét város című film klasszikus még ilyen témában, ajánlom megnézni