Most komolyan! Csak nekem nem megy a meditálás?

Őszintén szólva én se nagyon tudok ilyet :D Tehát az, hogy én "kiürítsem az agyamat" körülbelül 500 év se lenne elég, de akkor meg már pláne nem... Nem tudom mennyire meditáció az, hogy különböző (általában természetfeletti) mesékbe/történetekbe képzelem magamat. Ilyenkor a valóvilágot képes vagyok hanyagolni, sokszor beszélhetnek hozzám, én azt nem hallom. :D

Ezzel le tudom magamat foglalni és nem a mindennapokkal törődök, de egy kicsit mégis, hiszen onnan emelek ki személyeket gyakran. Ezt olyan mértékben űzöm, hogy ha megyek az utcán néha-néha nem emlékszek, hogy átmentem egy bizonyos útszakaszon, a buszon meg aztán végképp nem emlékszek az út melletti dolgokra, néha felütöm a fejemet, hogy ki száll fel, de amúgy nem nagyon izgat a dolog. Egyfajta képlevetülés szerintem, néha ezzel vezetem le az ingereket is, lehet, hogy durván hangzik, de ha haragszok valakire úgymond "megölöm"vagy bosszút állok rajta ezzel, utána semmi bajom vele...mert levezettem ezzel a módszerrel. De az, hogy ne gondoljak semmire 2 órán keresztül az nem megy, de szerintem nincs is ilyen ember.