Amikor egyszer 3 hónapra kipróbáltam a vega étrendet, rendkívül nyugodt voltam és jókedvű, ennek mi volt az oka?

A rákot a szabadgyökök túlburjánzása okozza. A szabadgyökök károsítják a sejteket és ezekből a hibás sejtekből alakulhat ki a rák.

A szabadgyököket az antioxidánsok kötik meg, antioxidáns pedig a magas vitamintartalmú élelmiszerben található. Akinek alacsony az antioxidáns szintje, annak elsavasodik a szervezete és jó eséllyel hamarabb megbetegszik.

Nem kell ehhez se tudósnak, se orvosnak lenni, de bármelyik orvostól megkérdezed mi okozza a rákot, azt fogja mondani amit fentebb írtam, vagyis nem én találtam fel a spanyol viaszt, az meg hogy neked fogalmad sincs ezekről a dolgokról, a te bajod.

Nyilván nem érdeke a gyógyszeriparnak, hogy az ilyen kretének ne kapjanak rákot...

A világ eddigi legnagyobb, legátfogóbb élelmiszeripari tanulmánya is kijelentette, a rák ki és bekapcsolható, ha 11% alatt tartod az állati fehérje beviteledet.

Nekem ismerösi körömben volt mellrákos, akinek az orvos adta ki a vegán diétát, illetve cukorbeteg dobta el a pirulát raw till 4-ra áttérve.

Olvass néha utána a dolgoknak kicsit. ;)

Én szomorú, és mélabús lettem egy idő után.

Ugyanakkor lelkem egy szegletében éreztem a tisztaságot is.

az én tapasztalatom is ugyanez, hetedik éve vagyok vega, pontosabban lakto-vegetáriánus - remélem, jól mondom, mert nem szoktam definiálni, csak most, az érthetőség miatt teszem -, szóval, tojást nem, de tejtermékeket fogyasztok módjával, igyekszem azért alternatív megoldásokkal pótolni, hogy a lehető legjobban lecsökkentsem az állati eredetű fehérje-bevitelt, és merem mondai, hogy sem a B12, sem egyéb vitamin, nyomelem és miegymás raktáraim nem merültek ki, ui. remekül érzem magam, orvoshoz csakis beutalóért megyek a kötelező és ajánlott szűrések miatt, komolyan mondom, beteg azóta nem igazán voltam, max minimális meghűlés néha télen, de azon is csodájára járnak a tágabb környezetemben (a közelieknek már természetes mára), hogy egy-két nap alatt kutya bajom; pedig gyógyszert nem szedek soha, semmilyet;

valahogyan kiegyensúlyozottabb lettem, érezhetően eltűnt belőlem mindennemű agresszív késztetés, derűsnek mondanám magam, holott azért régen elég stresszes voltam, most viszont... a stressz-faktor nm lett kevesebb az életemben, én lettem más, és ez már nagyon komoly hozadéka számomra a húsevés elhagyásának...

hát és valóban, lányegesen könnyebbnek érzem magam én is a mindenevő korszakomban tapasztaltakhoz képest, ami azért érdekes, mert talán a gabonáknak - vagy nem tudom, minek - köszönhetően pár kiló felszaladt rám az eltelt hét év alatt, ennek ellenére érzem magam paradox módon könnyebbnek, jókedvűbbnek, lazábbnak, satöbbi... a háziorvos szerint ne foglalkozzak vele, ha engem amúgy nem zavar (nem zavar, állítólag jobban is áll, mint a régi, bruttó 50 kilós versenysúlyom;) amíg jól érzem magam és minden értékem rendben van, addig no problem, ő nem fog önsanyargatásra bíztatni... :)

persze meglehet, hogy azért egyszer majd elszánom magam a gabona-zöldség arány módosítására az étrendemben, de egyelőre nem tervezem, nincs rá okom, és a tapasztalatom is csak azért osztom itt meg, hogy lássátok, vannak olyan esetek is, amik a tankönyvi adatok szerint talán nem feltétlen ideálisak, a valóságban azonban mégis jól tudnak működni - ezzel persze senkit nem beszélek rá semmire, pláne nem némi túlsúlyra ;)

//engem egyébként nem elvi megfontolások vittek rá alapvetően a vegaságra, hanem a húsféléktől való zsigeri undorom, ami egyszer csak rám tört, és többé nem múlt el - és azután az elvek valahogy betársultak emellé, mert tapasztalatom szerint a szelídebb látásmód, a toleránsabb, együttérzőbb életfelfogás valahogy természetes velejárója a húsmentes életmódnak, gyakorlatilag tenni sem kell érte, jön magától - legalábbis én így tapasztaltam -, és mondanám, hogy már csak emiatt is érdemes lemondani a húsról, ha ez valóban lemondás lenne részemről, mert egyáltalán nem az, nem lemondás, nem szenvedés, sőt, kifejezetten szórakoztató mindenféle húsmentes finomság előállításával kísérletezgetni a kiegyensúlyozott étrend érdekében...

nagyjából ennyi lenne, akinek kedve van és indíttatása rá, ne habozzon, tegyen egy próbát, nekem egyetlen tanácsom lenne minden vegasággal megpróbálkozó számára:

csak és kizárólag addig csinálja, amíg sem kényszernek, sem nem lemondásnak nem élik meg az egészet, mert abban a pillanatban, hogy önsanyargatásnak, kínlódásnak éli meg valaki, akkor nagyjából kalap ... "azt" sem ér az egész, mert mindig vágyakozni fog a hús után, mindig szenvedni fog a húsevők láttán, és az nem hiszem, hogy hasznára lenne bárkinek; ezt is mint mindent vsz, csak akkor érdemes csinálni, ha örömét leli benne az ember, mert akkor válik hasznára is - ez az én filozófiám. :)