Enni, vagy nem enni, ez itt a kérdés?

Normális, hogy ezt érzed, én is így vagyok vele. Egy békának sem tudnék ártani, de a húst szeretem. Bár én nem eszek meg mindent, de baromfit, nyulat és halat bármikor.

Nyulat csak 2-3 éve eszek, először nem tudtam, hogy az nyuszi, úgy etette meg velem a párom, és annyira ízlett, hogy nem akarok róla lemondani.

Azt mondják, ez az élet, mi vagyunk az evolúció csúcsán, az állatok is eszik egymást. Ebbe bele kell törődni. Én 2 évig nem ettem húst, mert sajnáltam az állatokat, viszont sokan ijesztgettek, hogy nem lesz gyerekem később, ha így folytatom, úgyhogy elkezdtem. Én igyekszem nem belegondolni, hogy milyen lehetett az állat élve.

nem vagy "más", é s főleg ne érezz bűntudatot.kiskoromban én is láttam a nagyiéknál a csirkevágást, sőt ahogy cseperedtem, már a tollazásban segíteni is kellett. a vérengzést nem bírtam látni, de muszáj volt ott lenni.

mégis megettem a finom rántottcsirkét.

a nyúlnál más volt a helyzet, és csak a szépséges kis nyuszikákat láttam a ketrecekben, amiket dédelgethettünk is, de egyszer véletlenül szemtanúja lettem a kivégzésüknek.hatalmas csalódás ért, hogy mindezt apám tette, és azóta sem tudom a nyúlhúst megenni.későbbi trauma volt, hogy a nyúl tarkóncsapását és megnyúzását még imádott keresztanyám is szakszerűen végezte.

A galamboknak egyszerűen kitekerték a nyakát és délben ott gőzölgött a galambbecsinált. a látvány utaán abból sem kértem...

a lóhúsért gyerekként sorbaállítottak a mészárszéknél, hogy ebédre lópörkölt legyen. azt még fel sem tudtam fogni

mert nem láttam a húson, hogy lóbol van.az 50-e évekről beszélek.

imádom az állatokat, de mégsem lettem vega. azt sem tudtuk mi az:)) ovoda, napközi, menza, ettünk amit kaptunk.

pl arra most is képtelen lennék, hogy én neveljek föl egy kismalacot disznóvá, aztán hopp megegyem.

summa summárum én maradok a bolti választéknál, és azon már nem agyalok, hogy szegénynek milyen élete lehetett:))

üdv

Én állatok levágásánál csak pl a vér kieresztését nem bírom. (Tehát magát a "gyilkolást") Viszont ha rá vagyok kényszerülve, megteszem, de próbálom úgy, hogy minél kevesebbet szenvedjen az állat.

Amikor egyszer a párom volt horgászni, és hozott haza halat el kellett utána mennie. Egyedül maradtam a hallal, nekem kellett megpucolni. De kiderült, hogy még él! Hát én akárhogy próbálkoztam a fejbe illetve nyakszirten vágással, nem ment. (Nagy életerő volt benne, hogy úgy mondjam.) Végül eszembe jutott, hogy öcsém, aki szakács, be szokott nyúlni a kopoltyú és a nyak közötti részen, és elvágja felfelé.

Ezt kipróbáltam, és azóta ezzel a módszerrel küldjük a halakat a másvilágra.

Ritka egy jó fej húsevő vagy!!! :-)

Én husz éve vaga vagyok de szerintem egye azt az ember ami jólesik neki és ami a szervezetének is jó.

A fontos h az evési szokásaink következményei 40 -50 felett jönnek ki igazán,betegségek formájában úgyh érdemes tudatosan táplálkozni ...

Fel a fejjel - Mindenki vegetáriánus, csak az értelmesebbek hússal hígítják, hogy ne legyen olyan unalmas :)

Ha kiszámold, hogy havonta milyen súlyú élelmiszert eszel meg, rendkívül kicsi benne a hús tényleges aránya.

Bűntudat, ugyan: bele kell nyugodni ami igazán jól esik az vagy erkölcstelen, vagy hizlal :)