Mi volt a legnagyobb baki a konyhában, amit elkövettél?
Nekem a mai napig semmi ilyesmi nem történt az életemben, nem gyújtottam fel a konyhát, nem égettem oda a húst vagy a sütit, nem raktam csípős paprikát az édes helyett, vagy bármi hasonló (én eddig ezeket hallottam barátoktól, családtagoktól :D).
Épp betegek vagyunk, párom hazahozott valamit a munkahelyéről, gondoltam a lázunkra meg a fájós torokra készítek egy jó húslevest, illetve ilyenkor literszám isszuk a meleg teát, egy nagy lábosban szoktam forralni hozzá a vizet a tűzhelyen. A kettőt egyszerre csináltam, párhuzamosan, a leves már majdnem kész volt, mikor a teának valót felraktam. Édesítővel isszuk a teát, ekkora adaghoz olyan 15 darabot szoktam rakni. Kinyomtam a kezembe... és hopp, bele a tyúkhúslevesbe :D Ezt akkor ráadásul még nem vettem észre, csak mikor elkezdtük kanalazni a levest, sajnos ehetetlen volt, dobhattam ki.
Veletek történt már hasonló? Szívesen elolvasnám, kicsit megnyugtatna, hogy nem csak én vagyok béna :)
Próbálok nevetni rajta, de azért fáj a szívem, mert utálok ételt kidobni :(
Nem épp a konyhában, hanem bográcsozás alkalmával:
Elérkezett a várva várt pillanat, amikor már csak meg kellett koronázni a pörköltet a vörösborral. A sógorom nagy lelkesen hozta ki a megbontott palack vörösbort, ami Isten tudja mennyi ideje lehetett nyitva, mert ecetté alakult, de ez csak akkor derült ki, mikor bele öntöttük a pörköltbe és bele kóstoltunk. Jó hír, hogy nem kellett kidobni, mert a bölcs nagymama adta a tippet, hogy öntsünk bele szódabikarbónát, mert semlegesíti. Tényleg így is lett, egy darabig pezsgett a bogrács tartalma, úgy nézett ki, mint a boszorkánykonyha, de végül tényleg elvette az ecet erejét. Sőt a hús még puhább lett :-D Azóta azért minden esetre csak frissen bontott borral kezdünk, és bele kóstolunk.
Egyszer egy haverom unszolására félbehagytam a dinsztelést, hogy gyorsan mutasson valamit.
Elkezdtük nézni, aztán mire a francia kommandósok visszafoglalták a francia jachtot a szomáliai
kalózoktól addigra az olajnak már méteres lángja lett.
Ovis koromban megettem egy kis játékvödörnyi mákot. Állítólag 3 napig aludtam, már hülyére aggódtak, hogy sosem fogok felébredni.
Nem tudták mi bajom, mert titokban ettem.
Én sem értettem.
Félig elégettem a kacsasültet - apa dögéhes volt már, így e az ehető részt elpusztította, meg egyszer nem sült meg a túrós sütim.
Ja, és vendégségbe faja pépet csináltunk krumplipüré helyett.
Pár éve nagy divat volt a sütőcukor (finomabb szemcse, mint a kristálycukor, olyan, mint a só), elfogyott a porcukor, így Anyukám mondta van ott ilyen finomszemcséjű cukor, tegyek azt a sütibe. A piskótatekercs betöltve, a túrótorta alapja sült, épp a túrókrémet kevertem be, hát igen, gondoltam megkóstolom, észreveszem, hogy kegyetlen sós, ahh, mondom tuti az ujjamon maradt a só valamiről, megmostam, még mindig sós a krém, na szembesültem vele, hogy az bizony só, és nem finomszemcséjű cukor, mehetett ki minden, piskótatekercs, tortalap, -krém, azóta hatalmas betűkkel mindenre rá van írva, hogy mi az. :D
Anya kómásan pirospaprika helyett fahéjat rakott a hagymára, pörköltnek, de időben észrevette, így csak a hagyma ment ki.
Ez kisebb baki, gyümölcstorta lapot sima torta formában sütöttem, és túl vastag volt, így a külseje megégett, a belseje nyers maradt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!