Rontottatok már el ételt?

Hogy a viharba ne'

Tejfölös bablevest akartam csinálni. Rántással akartam megcsinálni, de hát... fogalmam nem volt, hogy az hogy készül. Felhívtam anyámat, mondta, hogy pirospaprika olaj lisz azt jólvan. A vége az lett, hogy bepirospaprikáztam a levest jó vörösre, mert hát miért ne, az olajat elkevertem a liszttel és bele a levesbe. Úgyhogy bablében főtt nokedli lett a vége. Hát azt nem mondták, hogy tűzön kell csinálni a rántást :D

Múltkor meg krumplilángost akartam csinálni. Youtube felcsap, azt mondták, hogy nagy lángon kell.. Hát félperc alatt kvázi lángrakapott a krumplilángos. Oda lett egy jó serpenyőm a kísérlet miatt :/

- épp tegnapelőtt csesztem el a rántást de nagyon, úgyhogy inkább habartam :)

- egyszer a karamell ragadt bele a tányérba, hogy kuka

- cukor helyett só a sütibe - már megsült, mikor óbas.zki, ez szar :D - ráadásul majdnem sírva fakadtam, mert annyira kívántam azt a nyomorult édességet

Két csúnyább eset volt: levettem a kaját a tűzhelyről, és okos módon a forró főzőlapra tettem a műanyag vágódeszkát hogy kenyeret szeljek hozzá.. A büdös égett műanyag szagra kaptam fel a fejem.. Jó volt takarítani utána.

A másik esetnél konkrétan lángba borult a sütő.. Olajjal bekent grillcsirkét sütöttem, csöpögött a forró sütőbe a zsír róla, lángra kapott :D

Lángoló nokedlim nekem is volt már, de én az ottfelejtés nagymestere vagyok. Legalább négy lábast, fazekat, sőt egy kuktát dobtam már ki, mert szénné égettem a tartalmával együtt.

Kezdő háziasszonyként a sütéseim végezték rendszeresen a kukában. Amikor sikerült egy kész gyümölcstortalapot is elcsesznem, akkor feladtam a sütést olyan 20-30 évre. Pár éve kezdtem újra, nem dicsekvésként mondom, de egyensúly pogit már tudok sütni :D

No igen, gyerekkoromban én se tudtam sütit sütni és vagy 20 évig hanyagoltam a témát. De érdekes sztori nem lett belőle. Ma már nem értem, mi nehéz a sütikészítésen. Összekeverem, megsül. Piskótát szoktam, ami szerintem elronthatatlan, bár anyámnak évtizedek után is sikerült elrontani, nagyon ritkán. Fene se érti ezt.

Nos, főzni ösztönösen tudok, sosem rontom el, kivéve, hogy a fene se áll őrt s amúgyis rossz kapcsolatom volt a gáztűzhelyekkel. Szóval elég szórakozott vagyok, nemcsak untat a strázsálás... Rengetegszer égettem meg ételt, általában azért nem vészesen, ahhoz kompletten el kell feledkeznem róla, esetleg elaludnom. 2 emlékezetesebb eset volt, az egyiknél hullafáradtan, este fél 10-kor kezdtem tésztát főzni s bealudtam. Éjjel ébredtem, a fazék már menthetetlen volt, ez volt az egyetlen alkalom, amikor az étel 100%-ban elszenesedett. A másikra már nem emlékszem valami jól, de az biztos, hogy leves volt és prímán leégett. Azért ahhoz is idő kell, valljuk be.

Nos, amióta villannyal főzök s nem egy kezelhetetlen láng van, hanem egyenletesebb és szabályozhatóbb hő, általában nincs gond, persze néha odakapnak bizonyos ételek, de ez csak picit hosszabb tisztítást jelent, az étel megmarad (hacsak nem vagyok annyira indiszponált, hogy percekre otthagyom az ételt 1600 watton, ami az alapértelmezése a főzőlapnak, de ez extrém ritka). Úgyhogy érdekes esetek a gáz elhagyása óta nincsenek.

Ja, egyszer sikerült lángra kapnia a sütőpapírnak, azóta nem teszem a minisütő legfelső polcára a tepsit.

Nekem az életem folyamán rengeteg volt, le sem tudnám írni, de szerintem a kudarcok nélkül nem lenne tanulság. A tanulópénzt meg kell fizetni:)

Pl jénaiban akartam a fagyos borsót megpárolni. megmelegítettem az olajat, aztán zutty bele a fagyos borsó. Maga volt az ősrobbanás. A kis panelkonyhát elborította a borsó és borsó nagyságúra törött jénai üveg.

A lisztbe egy elegáns mozdulattal beleszórtam sütőpor helyett, az ugyanolyan zacskóban lévő piros tortazselét.

Nem is olyan rég, feltettem a rizst főni, és ideültem a géphez,hogy csak belepillantok... itt nagyon repül az idő, meg a rizsem is a lábassal együtt, mert sikerült szénné égnie.

Tényleg nagyon sok baki előfordul az emberrel, de így kerek a világ.

Csak az nem hibázik, aki nem csinál semmit.