Ti hogy szoktátok elkészíteni a krumplis tésztát?

Rendes paprikáskrumplit csinálok, csak vékonyra szelem a krumplit, és kevesebb pirospaprikát teszek bele, valamint megborsozom. Közben megfőzöm a fodros nagykocka tésztát.

A kész krumplit összetöröm, és a leszűrt tésztával összekeverem.Ennyi :)

Anyósom paprika nélkül csinálja, nekem az nem annyira tetszik.

A korábbi válaszokkal ellentétben én héjában főzöm meg a krumplit; hámozás, darabolás után megdinsztelt hagymán még megpörkölöm kicsit, villával összetöröm, fűszerezem, és ehhez adom a megfőtt fodros nagykockát.

Én sem annyira pártolom a paprikásat.

Nagyot is néztem, mikor először láttam ezt a verziót, felénk annyira a fehér az elterjedt. De nem is igazán jött be, mikor megkóstoltam. Nem rossz az, csak na.... :)

Nagykocka tésztát főzök hozzá. A krumplit sós vízben megfőzöm, zsíron jó sok hagymát pirítok, nemcsak üvegesre dinsztelem, egy kis színe is kell hogy legyen. Összetöröm a krumplit, összekeverem a hagymával, jól megborsozom, ha kell, még megsózom.

Nálunk ez a fajta a favorit.

Ahány ház, és vidék, annyi szokás, ez a krumplis tésztára nagyon is igaz. Hiszen többféle neve is van:

grenadírmars

gránátos kocka

slambuc: bár itt lényeges, hogy kizárólag bográcsban készíthető, és a zsiradékon pirítják meg először a lebbencstésztát, aztán a pirospaprika, víz, végül a krumpli

öhöm: ugyanaz, mint a slambuc;

szuszinka: ugyanaz, mint a slambuc/öhöm.

„A magyar a főzést kolompirhámozással nyitja meg. Mikor elég kolompirt meghámozva, karikára vágva felaprította, fog a pergeléshez. A sósszalonnát apróra darabolja, egyenesen a vasfazikba. A vasfazikat felteszi a tűzre, lassan süti, közben kavarja, hogy meg ne égjen. Mikor a szalonna-tepertő pirulni kezd, tördelt tésztát rak bele, annál jobb, minél jobban összetördeli a tésztát, belekavarja a zsírba és süti. A zsíros tészta szépen pirul, ő nem hagyja félben, süti, míg sötét piros nem lesz. Bizony már füstöl is, de a tésztába nincs, amelyik megégett volna és fekete lenne. Leveszi a tűzről, leteszi a földre, kavarja, míg a sülése meg nem szűnik. Ekkor félretolja a tésztát és egy fél kanál jó paprikát tesz a zsírba. A zsír a paprikától erős pezsgésbe jön, a forró zsír bordó piros lesz. Ekkor összekavarja a paprikás zsírt a pirított tésztával, s annyi vizet tölt rá, hogy felérje. Sót tesz bele, felakasztja a főzőfára, vagy otthon ráteszi a vaslábra, jó tüzet rak alá, a vékony vasfazikban gyorsan felfő a tészta, nem ázik el. A kevés levét nemsokára elfővi, de eddig a krumpli és tészta is megfő. A sűrű étel szuszog, sivít belőle a gőz, ezért szuszinkának is nevezik. A főző hosszúnyelű kanalával kavarja, különösen a vasfazik oldalát és a fenekét karmolja, hogy a sűrű étel oda ne ragadjék. A tűz zsaráttá válik. Az étel lassan fő, sőt sülni kezd. Többé már nem a kanál a főeszköz. A főző leakasztja a fülénél fogva a vasfazikat és megforgatja a sülő tésztát. Az összefőtt anyag egy darabban fordul meg a vasfazékban. Ha egy-egy kis rész a vasfazék oldalához ragad, kanalával lekaparja a többihez. Így sül szépen lassan. A főző forgatja, lassan megpirul, pompás illata kínálja.”

Dr. Ecsedi István etnográfus feljegyzése 1935-ben.