Volt olyan kaja amit nagyon elrontottatok? MI történt vele?

Zabkekszet sütöttem, de nem zabpehelyből, hanem zabból, ami kemény maradt és nem lehetett megrágni.

Egyszer a túrógombócba túl sok tojásfehérjét tettem, mert azt hittem, nem árt neki. De így felborultak az arányok, és kemény lett, meg a túró nem érződött rajta egyáltalán. Ráadásul a mákkal is valami gond volt, amibe hempergettem, mert keserű lett. Végülis nem dobtunk ki semmit, mert nem volt ehetetlen, de élvezetes sem volt kifejezetten.

Több is volt, de a csúcs:

Vendég vadászoknak készítettünk muflon pörköltet. Jómagam más elfoglaltság okán csak később tudtam menni, így egyik jó komám megkezdte a főzést. Mikor odaértem már fél órája főtt, rémülten tapasztaltam, hogy valami istentelen savanyú szag terjeng. A világtalannak volt valami halovány (pálinkába fojtott) emléke, a birka, a muflon, és az ecetes kiáztatás kapcsolatáról. Így tett, de az ecetes víztől nem mosta ki a húst. Mint a savanyú babfőzelék. Gyorsan megszerveztem a válságstábot, hús átmos, új hagyma pirít, kezdi elölről.

Helyzet megmentve. A főzés végére úgy lekozmáltattam, hogy tanítani lehetett volna. ketten összehoztuk életünk legocsmányabb főzését.

Egy valaki örült, a Bundás kutya, mert a vendégeknek előkerült a sonka, kolbász, szalonna kombó.

Ajjaj, emlékekben nincs hiány. voltam párszor a csúcson én is... XD)de amit elrontottam magam, azt elkönyveltem

magamban tanulópénzként, mint veszteséget.

első töpörtyűs pogácsám, amikoris az élesztőt felforraltam, mert azt hittem , ha forr, akkor már felfutott. hát ölni lehetett volna azokkal a pogácsákkal,

még gyádo (nagypapa) kutyája is vicsorgott rá, vagy rám, már nem is tudom.

Az első közös főzés anyósommal...20 éveske voltam, viszonylag jól főztem már, és egy vasárnapi ebédet együtt csináltunk. egyszerű paprikás csirke volt nokedlivel.

de anyósom ragaszkodott hozzá, hogy mindent megmutasson, hogyan kell...Hát úgy elb.csesztük ketten, hogy ihaj.

a hús lefőtt a csontokról, a nokedli elázott, ragacsos csuszpájz lett belőle. szó szerint ehetetlen volt minden.

én sírtam, anyósom duzzogott, apósom diszkréten röhögött,a férjem meg a két nőt felváltva vígasztalta.

aztán drága apósom köhintett egyet, és megoldotta a helyzetet.

Na, mindenki szedje össze magát és megyünk a Kiskulacsba ebédelni !

Nem igazán én voltam a hunyó, de tanulságos.

Még nagyban járogattam disznót vágni házakhoz, volt olyan tél, hogy 40 darab feletti ártatlan coca bánta tevékenységemet.

Szóval a család évente egyszer vágott, jól rá voltak izgulva a finomságokra, különösen a reggeli hagymás sült vérre.

Mindig magamnak fogtam a véres tálat szúráskor, de itt ragaszkodott hozzá a háziasszony nővére, gondolom nosztalgiázott.

Szépen eresztem a vért, tele a tál, a fogóember (némi pálinkától nekibuzdulva) úgy ítélte meg, hogy az állat már kimúlt,(még nem volt elektromos kábítás, kajakra fogtunk, kötéllel) elengedte az alsó, első lábat, a disznó egyet még rúgott, és a tál szépen csörömpölve gurult az udvar sarkába- üresen.

Az "álom" szertefoszlott, előkerült a fagyasztóból a tavalyi tepertő reggelire.

kb. 16 évesen pogácsát készítettem. Rendkívül ízletes volt, de amint kihűlt, ölni lehetett volna vele.

Van egy klasszikus olasz tészta recept fokhagyma, petrezselyem és chili felhasználásával. Először használtam chili pelyhet, kicsit többet tettem bele a kelleténél. Ehetetlen lett