Ti hogyan tanultatok meg főzni?

hát engem nagymamám kezdett el először is okítani,utána mikor már nekem kellett először egyszerűbekkel kezdtem ilyen knorr meg maggi rafinériákkal,ami nem a legegészségesebb de tanulási alapoknak kíváló volt. Aztán vannak ilyen egyszerűbb receptek,magyarul alap receptek is azokkal érdemes kezdeni még : pl rántott hús,borsóleves,fasírt,tészták pl nagyon jó kezdésnek tanulni,pörköltek se nehéz és akkor lépcsőnként haladva és sok sok tapasztalat után ügyes leszel.

És készülj fel hogy lesznek kudarcok amik elvehetik a kedvedet,de ne engedd:) Ez hozzátartozik a főzéshez hogy a hibáiból is tanul az ember.

Édesanyámtól.

Kb. 9-10 éves voltam, már krumplit pucoltam, rántást kavartam. 12 éves koromban önállóan főztem a paprikás krumplit, 13 évesen egyedül levágtam és felpucoltam egy pár kakast. Akkor már, ha édesanyám úgy dolgozott, hogy én mentem haza legkorábban, nekiálltam vacsit főzni, mire a család hazaért, asztalon a kaja. Persze a nővérem ugyanígy, a bátyáimra mondjuk nem hagytunk csak sültkrumpli+tükörtojás házifeladatot, "aki éhes, annak az is jó" jelszóval. Szóval én azt mondom, hogy e tekintetben szerencsés vagyok, bár akkor, amikor a barátnőim labdáztak, vagy moziba mentek, nekem pedig robot volt a konyhában, egyáltalán nem éreztem magam szerencsésnek. :))))

4-es válaszoló vagyok!

Kedves Kérdező!

Vedd meg Horváth Ilona vagy Pelle Józsefné szakácskönyvét, rengeteg apró trükk, technika, ismeret olvasható benne, receptek, levesek, saláták, sütik, befőtt elrakások, minden amit akarsz. És ha ezek mellé a net-en nézel dolgokat, vagy a tv-ben főzőcske-műsort, egy-egy fogást onnét is el tudsz lesni.

És mondjuk még itt vagyunk mi is ha megakadsz, kérdezz nyugodtan. :))))

Édesanyám vendéglőben volt főzőasszony, korán belefogott a "tanításba", mert otthon nekem kellett végülis főzni, mert Ő szinte mindig a törzsvendégeknek főzött, és az az esti műszak volt.nagyon sokat tanultam tőle, mai napig használom az Ő praktikáit.szerencsére a vendéglőben is ott lehettem gyakran, amikor főzött.

Mire férjhez ment a lyány, vagyis én, szinte mindetn tudott....:)

aztán elkeztdem a saját háztartásomat vezetni, az anyukámtól tanultakat kiegészítettem a szakácskönyvekből is. nekem is HI. volt az etalon, de akkor már inkább a ötletek, a praktikák érdekeltek.

Én is csak azt tudom ajánlani, ha van kellő affinításod és

kellő alázatod a főzéshez, pár alapszakácskönyvet szerezz be.

bocsánat mindenkitől, de ne Sthal Judittól kezdj megtanulni főzni.

És természetesen gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni....

a kudarc is része az életünknek.

Mi azt szoktuk mondani, más kárán tanul az okos, sajátján a marha..., szóval e nemes cím is belefér abba a sok egyéni alkotásba, amit az élete folyamán kipróbál az emberfia/lánya.

Sajnos fiatalon pár éven át nagyon rosszul táplálkoztam, sokszor csak hideget és pékárút, ilyesmit. Huszon pár évesen jó kis bélbetegségem lett (persze nem tudni, hogy ettől-e). Onnantól rájöttem, mennyire fontos a napi egy főtt étel, legyen az bármilyen egyszerű. Elkezdtem magamnak csinálgatni. A leveseket nagyon szerettem. Csináltam, ahogy "gondoltam". Elkezdtek egyre jobban sikerülni a dolgok.

Hát én épp nem az "alap kajákkal" kezdtem, ahogy fent javasolta valaki, az első pörköltemet a férjemnek készítettem már 29 évesen. :o)

Van egy "alap szakácskönyvem", a hagyományos magyar konyha ételeivel (minerva), de gyakorlatilag azt is úgy használom, hogy megnézem, egy adott ételhez milyen alapanyagokat/fűszereket használ fel, sosem úgy készítem el, ahogy le van írva...

Az alap, hogy elképzelem, milyen legyen a végeredmény, és hozzá képzelem a megvalósítás folyamatát.

Vicces, hogy apósom szakács, így a férjem, "elméleti szakács", mert mindig csak nézte, ahogy az apja főz. Ezért ő elmondja nekem, hogy mit hogy kell, és én megcsinálom. :o)

Szerintem az alap kérdés, hogy van-e kedved az egészhez, vagy csak szükséges rossznak éled meg.

Akinek van kedve, az megtanul főzni!

Úgyhogy hajrá!

:o)