Hány éves voltál, amikor megtanultál főzni és hogyan? Szülőtől, nagyszülőtől, recept, vagy esetleg elköltöztél otthonról és rá voltál kényszerülve?

Én mindig is figyeltem anyut hogyan főz, és be is segítettem neki potya meo ellenében :-)

De nem sokat főzök, nem mondom hogy bármit meg tudok főzni, nem is akarok, de egész rendes ebédet tudok.

Szakácskönyvből ritkán főzök, nem szeretem a kötöttségeket de van amit néha úgy megkívánok hogy megcsinálom.

Egyszer mondtam is a barátnőimnek hogy én sosem méricskélek csak szemmértékre csinálok mindent, meg kóstolásra. sütit nem sütök főzeléket nem csinálok a többihez meg minek... Meg is lepődtek.

Inkább kreatívkodom :-)

22:34 vagyok :-)

23 L

Nem egyik percről a másikra, szóval erre nem tudok így válaszolni. Úgy 6-7 évesen már gyúrtam anyukámmal a tésztát, ha sütött valamit, 10 évesen tudtam (szülői segítséggel) húslevest meg pörköltet főzni. Meg ami érdekelt, azt ellestem anyukámtól, 16 évesen a legtöbb főzeléket meg tudtam főzni (már amelyiket szerettem). Utána meg már amit csinálni akartam, annak megnéztem a receptjét és megcsináltam.

De szerintem az tud igazán főzni, aki recept nélkül, random hozzávalókból is tud ehető, jóízű ételt készíteni :) Csak kár, hogy ezeket a kreációkat sosem írom le, és mindig elfelejtem, hogy miből csináltam.

24/L

8-9 évesen rántotta, bundáskenyér alapok (anyutól lestem el), később ezeket kicsit gazdagítottam (palacsinta, nokedli stb.)

Majd 20 évesen mentem férjhez, onnantól kezdve magamtól, de már a jegyesség alatt lestem el ezt-azt anyósomtól (amit anyu nem olyan finoman csinált, pl. spenót stb.), aztán a Férjem mamájától is, és így a 3 főzési-sütési technikát ötvöztem (mama,anyu, anyós). Van szakácskönyv, de az csak mankó, teljesen máshogy főzök néhány dolgot, mint ahogy kell, és nem szégyellek kérdezni sem (ha pl. finom töltött paprikát eszek anyósomtól, azonnal kérdezem, mi van benne, ugyanígy anyutól). Ma ott tartunk, hogy az összes sógor imádja a főztöm :). A Férjem szintén, ritka, ha valami nem ízlik neki, pedig jó ízlése van, a lányunk egyenesen falja a kelkáposzta főzeléket stb. :)

Sok sikert :) 22/N

Általános iskolás korom óta be kellett segítenem anyának a főzésben, eleinte csak hétvégente kellett zöldséget pucolnom, utána egyre jobban bővült. De mindig csak hétvégén tudtam segíteni, hétköznap mire hazaértem, már rég kész volt az ebéd. Gimis koromban meg már szinte kötelező volt néznem, ahogy anyum főz (meg az előkészületekben segíteni, de ez alap), ha nem tettem, le lett ordítva a fejem. Nagyon nem érdekelt a főzés, persze azért 1-2 dolgot én is meg tudtam csinálni, pl. rakott krumplit.

Mikor 19 évesen egyetemista lettem, eleinte nem nagyon főztem, mert úgy voltam vele, hogy magamra minek, így nem nagyon ettem főtt kaját. Utána rájöttem, hogy szüksége van a szervezetemnek a főtt ételekre, akkor kezdtem el főzni, az internetről leszedtem a nemzetek konyhája sorozatot, abból néztem ki recepteket. Most ott tartok, hogy imádok főzni, nyáron végig itthon voltam, és szinte minden nap én főztem. A szakácskönyveknek meg nehezen tudok ellenállni. De egyetemista lévén sokszor főzök magamtól, a maradék alapanyagokból, eddig mindig nagyon jól sikerültek. Bonyolult ételeket is el tudok készíteni, másfél éve a családi ünnepekre mindig én főzöm az ünnepi ebédet, mindig valami különlegességet :)

22n

a főzéshez/sütéshez az ember vagy "ért" vagy nem..sokszor mama, és anyukám mellé álltam -hadd csináljam ezt..stb:P

amugy olyan 9.de akkor még igazából nem nagyon sütögettem:D:D inkább most.13/L

nem kellett tanulnom ,vele születtem

a) láttam,hogy csinálják

b) éreztem az ízét és mindig arra gondololtam miből is van, mi is van benne?

c)hobbiból szakács újságokat (magyar konyha) olvasgattam

d) nem történt semmi különös, ha elrontottam a sütit kikanalaztuk , sót ecettel, a cukrot sóval enyhítheted

e)volt hogy elrontottam és kijött egy új kaja,süti azóta így készítem el

f:9 nem szabad kettőt lapozni a szakácskönyvben :)