Mikor tanultatok meg főzni?

Én hamar rájöttem, hogy ha anyám dolgozik a konyhában, jobb ha én nem vagyok ott és fordítva, mert mindenbe beleköt.

Kezdetben egyszerűbb dolgokat csináltam, azóta internetes receptekből ki tudok hozni fogyasztható dolgokat, soha nem tanított erre kifejezetten senki. Barátoktól kaptam tippeket, praktikákat. Idővel máér ment érzésre is, hogy mit milyen fűszerrel vagy egyébbel tudok "feltuningolni".

A végeredmény nekem álltalában ízlik, így ezzel elégedett vagyok.

Anyám elmondása szerint már 8-10 évesen érdekelt a főzés.

54/F

Ez a "megtanult főzni" kifejezés ez olyan mint a "megtanult angolul". Nagyon relatív.... Én a mai napig tanulok főzni, van amit meg tudok csinálni, van amit nem. Most, ha csinálsz egy partizán szendvicset akkor már elmondhatod, hogy megtanultál főzni vagy mi? Mikor mondhatod el? Ha chef vagy?

29.

Szigorúan, amikor külön költöztem a szüleimtől. Az én szüleimnek sem volt soha türelmük tanítani, de azért megvoltak a beszólások, hogy "ezt már tudnod kéne". Persze, ha mindig kizavarnak a konyhából, akkor hogy tanuljam meg?

Aztán egyetemen kollégiumban egymástól lestük el a kajákat, amiknek nincs eszközigénye (ugye egyetemi koli nem a jólfelszerelt konyhájáról képes). Majd később, amikor tényleg saját háztartást vittem, akkor azért már több kedvem és lehetőségem volt megtanulni.

Koliba költözéskor kezdtem, anyu nem állhatta ha a konyhában vagyok, bár ő természetesen másképp emlékszik.

Illetve a koliba költözéssel egyidőben jöttem össze a férjemmel, nála is sokat főztem.

31/N

Én kb 11 éves koromban kezdtem a „rántottával”. Legalábbis baromi büszke voltam arra, hogy képes vagyok arra hogy egyedül főzzek magamra (mégha rántottánál többre nem is tellett annó tőlem).

Aztán jött a tükörtojás, aztán a lágytojás (amikkel eleinte mindig meggyűlt a bajom, mert vagy nem tudtam a kellő hőfokot, vagy nem ismertem a főzési időt).

Én szakács iskolában tanultam meg a főzés alapjait még alig 20 évesen, viszont a vendéglátói konyhán hamar elbuktam mert nem voltam elég gyors és ügyes, ezért sajnos korán feladtam a pályát. Viszont onnantól kezdtem megismerkedni a gasztronómia világával és a főzés élvezetével. Folyamatosan képeztem és képzem magam a mai napig és igyekszek olyan trükköket vagy cseles fogásokat elsajátítani autodidakta módon, amit esetleg a konyhán tudtam volna megtenni (hála az internetnek, ahol infókból és videókból nincs hiány soha). Így vált nálam a főzés egyfajta "hobbivá", "kikapcsolódássá", esetleg "szenvedéllyé" amit ha azért kéne csinálnom hogy megéljek belőle, akkor utálnék, így viszont imádok főzni. Ez az életem egyik legnagyobb öröme, hiszen mindig találni benne valami újat, ráadásul az a legszebb, amikor az ember az egyéni ötleteit is beleviszi a főzésbe, ezáltal valami teljesen újat alkot amivel le tudja nyűgözni a vendégeit. (Ugyanis elsősorban másoknak szeretek főzni és nem magamnak, mert szeretek másoknak örömet okozni, viszont számomra az a legnagyobb öröm, ha látom hogy ízlik másoknak is az étel. Ez motivál mindig. Az én jelszavam ezért ez: vagy szívvel-lélekkel, vagy sehogy.)

A lényeg az, hogy nem az számít, hogy az embernek mi a szakmája, hanem az hogy amit csinál, akkor azt lelkiismerettel, szívvel-lélekkel csinálja, ugyanakkor legyen magabiztos, legyen meg benne az elhatározás aziránt, amit csinál. Így idővel még kreatív ötletei is születhetnek.

Sok recept van a neten és sok szemléltető videó is. Nem kell ahhoz mesterszakácsnak lenni, hogy az ember leutánozza ezeket a recepteket. Érdemes mindig a legegyszerűbből kiindulni, és adott esetben azt fejleszteni tovább. Pl. itt ez a recept: https://www.youtube.com/watch?v=t7HZfK51nHw

Én ezt annyival csavartam meg, hogy én a rétegek közé reszelt füstölt sajtot (Karavánt) szórtam – a füstös íz ad még egy extra karaktert az ételnek, és a húsos raguba még beleaprítottam egy nagyobb édes, felkockázott paradicsomot (ugyanis a káposzta és az édeskés-savanykás paradicsom íze tökéletesen kiegészítik egymást, ld.: olasz Minestrone leves).

Igazából ez az egész egyfajta játék az ízekkel. Ami azért izgalmas, mert minden nap valami újat hozhat létre az ember ami másoknak is ízlik adott esetben, és ebben van az igazi öröm, hiszen ennek csak a képzelet szab határt.

Szóval (bocs hogy ilyen hosszú lett) Tisztelt kérdező, legyen meg benned a motiváció és az elhivatottság, hogy pl. a zsírosdeszkán túl el tudjál készíteni bármilyen más ételt. Ajánlom első körben az egyszerűbben elkészíthető ételeket – amiket te is megennél. Aztán ha megjött az önbizalmad az ételkészítés terén, idővel egészen jó szakács is vállhat belőled – ez rajtad és a kitartó és lelkiismeretes munkádon áll. Csak szeresd azt ami csinálsz, és akkor nem foghatsz mellé. 😉

Sok sikert a továbbiakhoz! ❤️👍