Miért nem tudok olyan finoman és ízletesen főzni mint anyukám?

após milyet főz? Főzött valaha?

Gondolj bele a szitudba külsősként, olvasd el a kérdést, mintha egy idegen írta volna. mit mondasz?

Nem azt, hogy az após ostoba meg bunkó?minek ette akkor meg? mert ő magának nem tud csinálni?

Én is 40 éve főzök, de pont a lecsó az, ami nagyon függ a paprikától is.

Elhiheted, hogy mindig egyformán csinálom és mégis van, hogy totál vizes, mert a paprika olyan volt.

Mondjuk a lecsóba egyáltalán nem kell pirospaprika, mert a lecsó nem pörkölt, mégis gyönyörű zaftja van a hagymától, paradicsomtól.

Én mindenki szerint, még apukám szerint is jobban főzök, mint anyám, pedig ő sem főzött rosszul. Mégis anyám ízei hiányoznak!

Anyukád ízeit soha nem fogod eltalálni, mert azok a gyerekkor ízei és utánozhatatlanok.:) ... de gyakorlással kitűnő "szakács" válik belőled, ha szeretsz főzni.

(Apósod meg egy seggfej!)

Ha én lennék az apósod azt mondtam volna, hogy ne tegyél bele se kolbászt, pláne pirospaprikát ne. Én speciel jobban örülök ha megkapom a véleményt a főztömről, azt vagy elfogadom vagy nem. Sokkal rosszabb, ha olyat dicsérnek ami egyértelműen nem sikerült.

Az eredeti kérdésre válaszolva: fogalmam sincs miért de még egy teát sem tudok olyan ízűre készíteni, mint anyám.

14-es, a lecsóba amúgy sem kell kolbász. Bár egyik munkatársnőnk nemcsak kolbászt tesz bele (ráadásul füstöltet, még csak nem is lecsókolbászt), hanem ketchupot is. Méghozzá az édes fajtát. Fúj! Mert hogy attól az igazi. Egyszer megkínált minket vele, mindenki odavolt érte, én meg csak udvariasságból nem köptem ki. Megettem, de soha többet! Borzalmas íze volt. Nem tudom, hogy akinek ízlett, az eddig hol élt és mit evett, de az minden volt, csak nem lecsó.

Ráadásul nálam lecsó nincs tojás nélkül!

14-es, igen, én sem tudok semmit pont olyan ízűre főzni, mint anyu. Nemhogy teát, de egy kávét sem, pedig pont annyi cukrot teszek bele, mint kell. Meg annyi kávét is, mivel instantot iszunk. Hiába, más az egyéni ízérzékelésem. Viszont jól főzök, és ez a lényeg. Legalábbis, eddig még senki sem panaszkodott.

15-ös voltam.

Apósod egy paraszt.

És ne keseredj el, a főzés is művészeti ág, még a profi szakácsok az éttermekben is néha elcseszik. Pedig ők aztán minden nap, ugyanazon a recept alapján, azonos alapanyagból főznek és évekig tanulták a konyhaművészet titkait.

Profi konyhán tudod hányszor hívjuk a beszállítót, hogy mi a kųrvaanyukat küldtek már megint friss zöldség helyett? Ők meg széttárják a karjukat, hogy most épp ilyen az ami érik.

Szóval ja, az alapanyagok meghatározóak mert kutyából nem lesz szalonna, de a sütő, a gáz hőfoka, az edények és a kaja puszta mennyisége is számít.

Ha nagy kondérral főzöl, az ízek mindig jobbak.

Nagy családban nőttem fel, és anyum szegény borzalmasan főz úgyhogy gyorsan beálltam a nagyik mellé tanulni hogy segítsek neki. 14-15 évesen már rendszeresen én csináltam a vacsorát meg sütiket, mára van 15 év rutinom plusz a vendéglátózás.

Amikor elköltöztem otthonról, évekig próbáltam reprodukálni amit én magam otthon főztem. Egy főre sose lesz olyan, mint 6-7 porció egy lábasban. Egyszerűen összébb érnek az ízek, ha van egy ízetlen a sok zöldség közt, az se észrevehető.

Egy jól bejáratott vasedény is csodákra képes, és friss, minőségi fűszerek is.

Meg akkor ott a dolog érzelmi oldala is, én hisztisen, érzelmileg feldúlva sokkal rosszabbul főzök mint nyugisan, rendszerezetten, vidáman. Ha nem vagy profi szakács, simán dönthetsz úgy, hogy rosszabb napjaidon inkább főzzön más.

Nàthásan, allergia szezonban is piszok nehéz mert nem érzel szagokat, ízeket.

A főzésnél meghatározó az ízlelés és a szaglás.

Egyszerűen van akinek nincs szakács orra, pont úgy, ahogy valakinek vagy van zenei hallása vagy nincs.

Ne csináljunk már ebből presztizskérdést, vannak akiknek nincs tehetsége hozzá, és kész. Ilyen van bármely korosztályban, ezen nem kéne felhúzni magatokat.