Miért nem tudok olyan finoman és ízletesen főzni mint anyukám?

Ahogy az előző is írta, a 40 év tapasztalat... :)

Nekem 40 év után sem olyan pl. a zöldbabfőzelékem, mint amit gyerekkoromban annyira szerettem... De megtanultam szeretni a saját ízesítésemet. :)

Egyetértek 1-essel!

Másrészt, ha édesanyádat megkérdeznéd, ő is azt mondaná, hogy őneki sohasem sikerültek az ételek olyan jól, mint az ő édesanyjának,... ez szinte mindenkinél így van. Ne keseredj el, csak csináld. Bele fogsz jönni, és ne apósodat kérdezd, hogy ízlett-e neki, hanem ha valamit szóvá tesz a főztöddel kapcsolatban, a válasz: sajnálom, mi így szeretjük! :)) Ha nem tetszik neki, akkor egyen otthon!

Mert mindég kell bele egy csipet valami na ez a valami minimum 10-év főzés,sütés után jön .

Nálunk a mákos,diós tekercsbe kerül reszelt narancshéj de olyan ízt ad a tölteléknek .

Ilyenre gondoltam .

Ne stresszeld magad fölöslegesen.Az apósod ahelyett,hogy megdicsért volna inkább lehuzott.Ezekután minél jobban törekszel annál jobban azt fogod érezni, hogy sikertelen vagy a fõzésben.

Régebben a sógorom nagyon dicsérte,hogy mennyire finoman fõzök.Az lett belõle,hogy a feleségének és a férjem hugának nagyon nem tetszett,hogy jobban fõzök náluk.Ezekután mindig hol ez hol az lett kritizálva

bocsi átment.

Még a férjemet is bevonták.A férjem is állandóan kritizálni kezdte a fõztömet.A vége az lett, hogy már nem hivom meg õket és kész.A férjemet meg leállitom,hogy akkor fõzzél te, de most már kezd leszokni róla.Az ember órákat tõlt a konyhában és nem elég,hogy néhány perc és elfogy, akkor még kritizálják is.Nekem nem szokásom senkit sem kritizálni, mert tudom,hogy milyen érzés.

Ja és közben tele pof0ßval esznek.:)

Legyenek saját receptjeid, saját specialitásaid. Ne mindig ugyanazokat csináld, mint anyukád. Így nem is tudják majd az övéhez hasonlítani ;)

Azzal meg nem kell foglalkozni, hogy após mit mondd. A lényeg, hogy neked és a férjednek, a gyerekeiteknek ízlik. Olyat úgysem lehet főzni, aminek mindenkinek tökéletes.

Nálunk is a családban valaki sósabban főz, valaki szinte só nélkül, van, aki fűszeresebben, van, aki nagyon könnyed ízekkel, van, aki a zsírosabb húsokat szereti, van, aki csak a soványat. Stb. . . . . .

Főzni bárki tud, de nem mindebki! Valószínű az a plusz belőled hiányzik, de ez nem katasztrófa a 21.században.

Igen, sokat kell gyakorolni...de a gyakorlat se minden, ha nincs meg azaz ösztönös ráérzés stb.

Mondjuk azért itt az egyéni ízlés is szerepet játszik egy étel megítélésében. Vegyük példának apósod, aki szerint finomat főztél, csak kevesebb kolbász meg több pirospaprika kéne bele. Hát, ez viszont teljesen egyéni vélemény. Én pl tuti nem szóltam volna be, hogy kevesebb legyen a kolbász, mert szerintem is úgy a jobb, ha sok van benne. Szóval oda akarok kilyukadni, hogy ha két ember finomnak találja a főztöd, ott is lesz amit az egyik a saját ízlése szerint másképp ítél meg.

Anyukádnak pedig több a gyakorlata a főzésben, de te is utoléred majd, ha olyan rutinod lesz, mint neki.