Hogyan spórolhatok a zsiradékkal?

Nem kell a legtöbb ételhez hagymát pirítani. Erre akkor jöttem rá, amikor nagy hagymarajongóként le kellett csökkentenem a hagymabevitelemet. Amibe mégis kellett, abba kevesebbet tettem. Ez szinte automatikusan csökkenti a zsírmennyiséget is.

Viszont ha teljesen kihagyom a hagymát, zsír akkor is kell szinte mindenbe...

Ha egy kis zsír is probléma, akkor célszerű erősebben koncentrálni a hozzáadott zsírt szinte nem is tartalmazó ételekre. De az az 1-2 dkg zsír nem gond, így is kis része a napi kötelező minimális zsírnak, sovány alapanyagok mellett belefér.

Egyrészt nem sok ételhez kell hagymát pirítani.

Másrészt ha pirítod, akkor sem kell hozzá sok zsiradék, igen kevés is elég - 1 evökanál olajon 5-6 fej hagymát is meg lehet pirítani

Ne spórolj a zsiradékkal! Magaddal szúrsz ki. Elhitették az emberekkel, hogy a zsír káros, közben a nagy lófäszt káros. Szükséges! Mégpedig nem a növényi olajok, hanem az állati zsírok. Az indítja be ugyanis az epe termelődését, és az epe létfontosságú mind a hormonális, mind az immunrendszeri, mentális folyamtok levezénylésében.

40 év után Amerikában végre beismerték ezt, de Mo-ra még nem jutott el, úgy látszik.

Igen, a zsír esszenciális tápanyag, de azért vannak esetek, hogy minimalizálni kell a hozzáadott zsír mennyiségét. Én is azt teszem ketogén diétában... Nehéz az élet.

Ha valaki a teljes zsírbevitelt próbálja túl alacsonyan tartani, nos, az valóban egészségtelen.

S persze sokaknak érdemesebb lenne több zsírt enni, mint a minimális, főleg, ha fogyni akarnak, de ez azért egyéni.

Mi az egyéni? Epehólyagja mindenkinek van, (akinek esetleg kiműtötték, a vezeték egy szakasza vette át a helyét), epét üríteni mindenkinek kell(-ene).

Meg lehet nézni, hogy amiót a '70-es évek végén bizonyos Ansel Keys nevű kutató (akit ezúton is csókoltatok) a napraforgólobbitól kapott megbízás értelmében tanulmányt készített az állati zsírok káros hatásairól, merre tart a világ. Az ebben közölteket szinte mindenki támadta, mégis keresztülnyomták valahogy, és megkezdődött a sertészsír kálváriája. És azóta mindenki beteg 30-40 éves korára. Az én iskoláskoromban a legnagyobb influenzajárvány idején is csak köhögtünk egy páran, meg folyt az orrunk, tüsszögtünk. Egymásra! De senki nem esett ágynak, mert zsíros kenyeret vittünk tízóraira, nem holmi chipset tömtünk magunkba. A depresszió sem volt jellemző, mert az epe remek hangulatjavító, ellentétben az olajokkal. A fiúk fiúk volta, a lányok meg lányok. Mert az epe a hormonális folyamatok lejátszódásában is nagy szerepet kapott. Kövérek sem voltak a gyerekek, mert az epe által jelentősen megtámogatott emésztés fel tudta dolgozni a bevitt tápanyagokat, a máj nem volt napi szinten csúcsra járatva, s ezáltal nem volt rákényszerítve, hogy ereje végén a feldolgozni nem tudott méreganyagokat zsírpárnákba ágyazva eltegye későbbre, mint látni azt manapság.

És lehet megint 0%ra értékelni a válaszomat, lehet hinni a harmincéves szerzők tollából kikerülő életmódtanácsoknak. Lehet hinni a mai Stuart Backereknek Ő is ilyen könyvek jogdíjaiból élt a nem egészen negyvenévesen bekövetkezett haláláig. Ma már senki sem emlékszik rá, pedig nagyon sok fiatal életét tette tönkre. De legalább remekül megélt belőle.

Ha rajtam múlna, 120 éves kora előtt seni sem adhatna ki ilyen témájú könyvet. A 120 éves már bizonyított, ő magyarázhat az egészségről, meg a hosszú életről...

"senki nem esett ágynak, mert zsíros kenyeret vittünk tízóraira"

Muhaha, ezen jót röhögtem, köszi:) ekkora ritkán olvasni errefelé, pedig nagy a verseny:)