Mi a véleményetek a húsleves színezéséről tyúktojások (héjjastól való) belefőzésével?

30-as kommentre:

Én szakmabeli vagyok, tehát nem csak 1-2 háztartást láttam, néhány évtizede űzöm az ipart, határon innen és túl... ezt csak azért mondom, hogy a véleményem nem egy szűk látókörű vélemény, mert sok furcsaságot megtapasztaltam már.

Soha nem hallottam még olyanról, hogy tojással színezné valaki a levest, tojás héjjal meg pláne nem, tekintve, hogy abban nincs kioldható színagyag.

Az egyedül a sárgájában van, gyanítom ezért válaszolta a 4-es a kurkumát, mert van az a módszer, hogy kurkumával kevert tápot, vizet adnak a tyúkoknak, hogy sötétebb sárgája legyen a tojásnak.

Viszont ezek a "házi legendák" olyan eszement elképesztő történetekkel rendelkeznek néha, hogy az ember csak a fejét fogja.

Példa:

Karácsonyi bejgli több generációs házi recept: "Feltekerés után a végeit levágjuk, és a tepsibe tesszük."

Aztán mikor felmerült a kérdés, mi értelme van levágni a végét, jöttek az ilyen olyan megmagyarázások, de egyik se volt az igazi.

Úgyhogy Bartók után szabadon, aki azt mondta, "csak tiszta forrásból" egyszer megkérdezték a dédi mamát, hogy ugyan miért kell levágni a bejgli végét?! A válasz:

Levágni? Mit tudom én már miért vágtam le 50 évvel ezelőtt... biztos nem fért bele a tepsibe! :D)))

Szóval... van ez a sóletba főzött tojás esete. Aminek a végeredménye mellékesen az, hogy a tojás másabb ízű lesz, mint vízben megfőve, mert az emlegetett porózus felületen, nagyon hosszú időn keresztül, képes képes áthatolni a tojáson némi íz anyag.

(De az együtt főzés igazi oka amúgy sokkal inkább vallási ok)

Ezt a tapasztalatot felhasználva, elképzelhető, hogy egyszer valaki kipróbálta, milyen a húslevesben főtt tojás.

Kb. mint a húslevesben főtt burgonya...

Ízt nem ad a levesnek, sőt, tulajdonképpen felszívja a leves ízeit, nem azért teszik egyesek a levesbe, hogy a lének legyen jobb íze, hanem hogy mondjuk a főtt hús mellé, legyen egy jó ízű főtt krumpli.

Aztán ahogy ez az ötlet ide-oda kószált szájról szájra, feledésbe merülhetett az eredeti cél, és egyszer valami okoskodó megmondóember ráfogta, hogy ez a leves színe miatt kell.

(Sok ilyen elmeháborodott fantazmagóriát, képzelgést tudnék példának felhozni, úgyhogy ne hidd, hogy ezt poénból mondom, 3 évtized alatt tucatszor megéltem ilyeneket, ezért tényleg ezt tartom a legvalószínűbbnek, ami a háttérben lehet!!!)

Egy olyan embernek viszont aki nulláról kezdi (főzést, gasztronómiát, tapasztalatos, stb.) mindent szentírásnak vesz, amit először megtanul.

Tehát amit gyerek korában lát otthon, azt tapasztalja, és még meg is magyarázzák neki, miért van úgy ahogy, azt iszonyat nehéz csak úgy random átprogramozni, és elhitetni vele, hogy nem az az igaz, vagy van más helyes út is, vagy szimplán hülyeségeket beszél, vagy egészen más szempontból is meg lehet közelíteni egy problémát.

De ez, az élettapasztalattal, változik.

Véletlenül se akarok párkapcsolati dolgokba belemenni, de

végülis a párod ettől is az, aki. Ezekkel a f@szságokkal együtt választottad őt, és ezek nélkül most te is szegényebb lennél egy idióta történettel, és unalmasan telne a napod.

Mindeközben ő akárhogy is lepattint szóban, biztos vagyok benne, hogy előbb utóbb eljut főzési tapasztalatban arra a szintre, és élettapasztalatban is, hogy megkérdőjelezze a saját "hozott" tudását, felismeri, hogy a világ több annál, mint amit eddig megtanult, és belátja, hogy minél idősebb, annál inkább rájön, hogy mennyi mindent nem tud... mint minden más ember.

Úgyhogy ez egy jópofa sztori, de ezen inkább röhögni kell, az élet ilyen. Különböző emberek, különböző háttérrel... ez tök normál.

Biztos lesz egy csomó olyan dolog is, amiben te fogsz hülyeségeket mondani! :D