Nagyon egészségtelen napi 2x ilyen zacskóslevest enni?

Összetevők:

Tészta (91,3%): búzaliszt, pálmaolaj, víz, só, béta-karotin

Levesalap (6,5%): só, cukor, ízfokozók (E621, E631, E627), marhahús aroma, szárított fokhagymapor (0,16%), őrölt paprika, szárított paradicsompor (0,08%), szárított vöröshagyma (0,08%), őrölt fekete bors (0,07%), szárított petrezselyem (0,07%), őrölt gyömbér, kurkuma por, őrölt szerecsendió, őrölt fahéj, őrölt bazsalikom, őrölt szegfűszeg

Fűszerolaj (2,2%): finomított napraforgó olaj, antioxidáns: természetes tokoferolok keverék, "fűszerek keveréke" aroma

A gond csak az ízfokozók miatt lehet. Vagy ha hízásra hajlamos vagy, akkor a tészta sem hasznos.

Mondjuk én ismerek olyan asszonyt, ma már nagymamát, aki mióta megjelentek nálunk az ételízesítőporok (vagy 60 éve), só helyett csak azokat használja és senkinek semmi baja a családban, pedig tele vannak nyomva ízfokozóval.

Szóval, én nem tudok a kérdésedre válaszolni.:(

Azt, hogy egyszerűen imádod, azért van, mert tele van ízfokozóval. Aminek pont ez a célja, hogy a silány alapanyagot is ízletessé tegye, már-már függőséget okozva.

A gyorsétterem láncoknak is főleg ez a titka.

Maga az ízfokozó, mint adalékanyag feltalálását a szükség hozta, ha nem tévedek, Ázsiában használták legkorábban élelmiszerhiányos időkben.

Nem is magával az anyaggal van gond, hanem azzal, hogy eltompítja a valódi ízérzésünket, és csak azt fogjuk "szeretni" megenni, amiben ez az anyag van. Függetlenül attól, hogy mennyi a valódi, értékes tápanyag az adott ételben.

# 5/ Bizony így van! Komoly függőséget okoznak.

Sajnos nem találom azt a cikket, ahol Molnár B. Tamás kiválóan ír erről a témáról! Aromapróféták volt a címe.

Egy apró részletet találtam belőle egy fórumon:

"

Az emlősnek létfenntartó ösztöne az ízlelés: így tudja megkülönböztetni a táplálékot a nem-tápláléktól. Az alig- vagy nem-táplálékkal folyamatosan „dezinformált” emberi szervezet viszont elveszti az iránytűt: nem tudja többé, mi az igazi és mi a hamis. Megszokja az értéktelent, sőt, megszereti, ragaszkodni kezd hozzá, hagyományként kezdi ápolni, s ezzel, mint a nehézdrog-fogyasztó, lassú de biztos önpusztításba kezd. Ez a gasztronómiai Stockholm-szindróma. "

folytatom a #8-t, még találtam egy részletet az NLC fórumon:

"

Civilizált világunk hemzseg a drogfüggő állatoktól, akiket senki sem gyógyít. A dílereket sem körözik. Kutyák és macskák tömegei csak a legmárkásabb tápokat hajlandók magukhoz venni, haszonállatok tömegei élnek műaroma-mámorban. A nagyipari tápkeverékek kellemetlen alapízét ugyanis száz meg száz aromatrükkel fedik el a gyártók, máskülönben az állat hovatovább nem venné észre, hogy táplálékkal áll szemben.

Az aromaipar „friss, fűszernövényes szénára” emlékeztető ízt ajánl például a marháknak (HerbaromL), „harmonikus, vaníliás-tejes ízvilágot” a sertéseknek (NectaromP). A csont- és halliszt mellékízének kasírozására állítólag a MastaromP egészen kiváló.

Jószághízlaláshoz gyakran használnak mesterséges édesítőszert, mert ez – más szubsztanciapótlókhoz hasonlóan – azt üzeni az emésztőrendszernek, hogy készüljön fel dús szénhidrátok, zsírok, miegyebek emésztésére. Amikor a szervezet az ígértnél szegényesebb tápot kap, vagyis becsapták, a fölöslegesen megtermelt nedvek kielégületlenséget, savasodást, pszeudoéhséget okoznak.

Az emlős még több tápot kér, hisztérikus éhsége támad, elégedetlenség vesz rajta erőt. Így lesz szenvedélybeteg a hízósertés: egyre több műtápot kér, függővé válik, természetellenesen felpumpálódik.

Hasonló folyamatok mennek végbe akkor, amikor egy főemlős „lájtos” termékeket, aluljáró-pogácsát, gyümölcsjoghurtot, zacskós levest fogyaszt, esetleg McDonaldsba jár. Epres joghurtjába fűrészporból készül a növényi eredetű aroma (alkohol, víz és más adalékok hozzáadásával). A világ egyik legdrágább fűszere, a vaníliarúd képével díszített fagylaltos dobozból vanilines fagylaltot kap, mely aromát a papírgyártás melléktermékéből állítják elő.

A négyadagos zacskós leves két gramm dehitratált húsgranulátumot („száraztyúkot”) tartalmaz, ami hét gramm tyúkhúsnak („nedves tyúknak”) felel meg. Mivel ennyi húsból senki sem főzhet négy emberre tyúklevest, számos adalékra van szükség. A vegyészek nem is levesnek, hanem „hasonló oldatnak” nevezik."

Ahigy az előzők írták, az ízfokozók a legveszélyesebbek. És a sok só.

Mikor annak idején koleszba költöztem, az aktuális vérvizsgálatom magas koleszterint mutatott, pedig vékony is voltam és nem kajáltam zsirosan. A dokim világosított fel, hogy bizony ezektől van, mert egy csomó üveges mártást meg porlevest ettem akkoriban. Ahogy visszavettem a fogyasztásukat, meg is szűnt a probléma.

Azóta nem mondom hogy egészségesen kajálok, de igyekszem minél kevesebb feldolgozott élelmiszert venni, meg mindenki panaszkodik hogy sótlanul főzök, de én remekül megszoktam a szimplább ízeket.