Itt egy felmérés arról, hogy a magyarok hogyan értékelik az önkiszolgáló kasszákat. Egyet lehet érteni azzal, hogy az előnyei mellett vannak hátrányai is?

Persze, ezt már mindenhol tudják, hogy a cégek szopnak velük mint a torkos borz. Nem véletlen zárta be az Amazon az automatikus boltját is.

Azt hitték jól kiváltják a humán munkaerőt, meg megspórolják a béreket, de nem.

Több a lopás a robotkasszánál, mert beírja hogy krumpli, de prémium sajt kerül a kosárba.

Az emberek se nagyon szeretik, hogy az alkalmazott helyett nekik kell dolgozni a cégnél, annyira nem jó meló pénztárosnak lenni, hogy az átlag ember akarna a bevásárláskor kicsit kasszázni.

Szombat délután mindenki inkább nézne ki a fejéből, meg szeretne túllenni az egészen.

A munkaerőt se spórolták meg, ugyanúgy kell emberi segítség, ha nem veszi be a vonalkódot, nem tetszik neki a húszforintosod, ha igazolvány kell, ha le kell szedni a billétát a piáról...

Ráadásul áll a sor, mert Mancika néni nem látja a képernyőt, nem érti a rendszert, rárakta a mérlegre a botot, és végig asszisztálni kell neki.

Itt is vannak számok:

[link]

[link]

Igen, vannak előnyei és hátrányai is. Én mindig azt választom, ha többen vannak a hagyományos pénztárnál, hiszen így hamarabb végzek. Főleg, ha nem sok mindent vettem.

Nekem egy hátránya van, amit rendszeresen tapasztalatok, igaz nem minden üzletben. Ha bármilyen gond van, pl. alkoholt vettél és engedélyezni kell, vagy csak úgy megbolondul a gép és nem vesz be valamit (főleg pékárunál fordul elő) akkor várhatsz, ameddig odajön végre valaki és megoldja. Sajnos nem mindenhol van erre ember és sokat kell várni.

Majdnem mindig veszek péksüteményt, mindig mást. Nem érdekel, hogy a bolt hogy hívja, azt veszem meg, ami finom, vagy ami jól néz ki. Ezekkel nem vagyok hajlandó az önkiszolgálónál szopni. Legjobb esetben is találjam ki kép alapján, hogy mit sikerült választanom, vagy épp milyen töltelék van benne... Tehát amikor péksütit veszek, az önkielégítő kassza felejtős. Én nem, nem fogom megtanulni az összes látogatott üzletlánc összes péksüteményének a nevét.

Alkohol. Utoljára 15 éves koromban kellett engedélyt kérnem egy doboz sörhöz... Amikor a pénztáros a szalagról veszi az árut, ő is leokézza a koromat, de akkor legalább nem nekem kell utána rohangálni, hogy nénikérem, tesséknekemkiadniasört!

Általában sokat vásárolok egyszerre. A pakolófelület meg lehetetlenül kicsi.

Veszek paradicsomot. Lédig, koktél, ökörszív, tojás, cherry... találgassa, akinek két anyja van!

Zsugoros és sokdarabos termékek. Nem egységes, hogy előbb termék, aztán mennyiség, vagy előbb mennyiség, aztán termék. Ha majd ha erre lesz valami iparági standard, akkor azt megtanulom.

Kifelé a kapu. Vagy leolvassa a vonalkódot, vagy nem... én meg szobrozok ott és engem néznek hülyének, hogy egy vonalkódot sem tudok leolvastatni?

Kedvezményes árak. Vagy sikerül azt beolvasni, vagy vihetem teljes áron. Vagy jöhet a kasszáserzsi engedélyezni az akciós cimkét.

Ezek után felbaxsza az embert, hogy csúcsidőben van egy normál kassza, és bemondják nyolcszor, hogy a gyorsabb áthaladás érdekében mehetünk önkielégíteni, és egy idő után feladod, tudod, hogy szopni fogsz vele, és áttolod a teli kosarat. Vagy kivárod, amíg sorra kerülsz.

Ha lehet, akkor önkiszolgáló pénztárhoz megyek. Az kétségtelen, hogy nagy mennyiséget nem lehet rápakolni, de olyan bevásárlás ritkán szokott lenni.

Szeretem azt is benne, hogy a saját tempómban haladok a kasszázással.

Én szeretem, de tény, hogy vannak hibák. Két hetente megyek bevásárolni, és a pakolási felület ehhez kicsi. Nem igazán tudok mit kezdeni a kartonnyi tejjel, a dinnyével, a macskalommal, így várnom kell a segítségre.

Azt is meg kellett szoknom, hogy már a kosárba helyezés előtt megjegyezzem, hogy pl. a körte vagy a paradicsom a 3-4 fajta közül melyik is éppen, hogy ne a kassza előtt kezdjem vakarni emiatt a fejemet.

Alkoholt nem szoktam venni, és persze helyes, hogy ellenőrzik az életkort, de láttam már idős házaspárt, akik egy kis doboz sör miatt vártak 10-15 percet a segítségre. Közben meg torlódott a sor.