Mi a velemenyetek a kadarka borrol?

Szia!

Első körben szerintem érdemes leszögezni a borral kapcsolatos legfontosabb dolgot: egy-egy szőlőfajtából millió féle bor készíthető, olyannyira, hogy nem is hinnéd, hogy jé, ez ugyanaz a fajta. Pincészettől, termőhelytől, évjárattól, feldolgozási módtól, millió dologtól függően. Szoktam szervezni szűk körnek olyan, hmm, nem is tudom, bemutatót, játékot, akármit, amikor egy-egy fajtából összeválogatok sok különböző palackkal, lehetőleg úgy, hogy az adott fajta legkülönfélébb arcait mutassa - igen tanulságos, és tényleg, hihetetlenül sokféle, egymásra nyomokban sem hasonlító bor készülhet ugyanolyan fajta szőlőből.

Amit az egyes fajták kapcsán szokás emlegetni, ún. "fajtajelleg", az egy nagyon nehezen definiálható dolog, bár millió meg egy helyen mégis megteszik. Nem is vagyok benne biztos, hogy kéne... Az ember úgy gondolja, hogy iszik egy bort, vagy egy párat egy fajtából, és meglátja, hogy milyen lesz, és nagyjából érteni fogja a fajtát. Mint a gyümölcslénél. Iszik pár narancslevet, iszik pár őszilevet, meg ananászt, és tudni fogja, milyen az ananálszlé íze, milyennek kell lennie, meg milyen a narancsé, meg az őszié. Én is azt hittem anno, hogy ez így működik. Most ott tartok, hogy sok-sok fajtából bizonyosan három számjegyű a különféle kóstolt borok száma, és bár persze, vannak nagyvonalakban jegyek, amiket rá lehet húzni fajtákra, vannak olyan szőlőfajták, amiknél erőteljesebbek a fajtajegyek, de mégis... bőven nem tudom úgy megmondani, hogy milyen egy furmint, milyen egy olaszrizling, vagy épp egy rajnai, milyen egy kadarka, milyen egy kékfrankos, vagy cabernet franc, mint, hogy milyen egy ananászlé. Ha kóstoltál kilencvenkilenc féle kékfrankost, simán lehet a századik teljesen más, mint az előző kilencvenkilenc, és teljesen új élményt nyújt.

Vannak dolgok, amik az egyébként is igen nehezen meghatározható fajtajelleget felül tudják írni... egy-egy szőlészeti, borászati technológia, egy-egy termőhely. Ráül az évjárati sajátosság. Sok minden.

A bor egy termőhely, egy borász, egy évjárat és a szőlő egyszeri, soha többé meg nem ismételhető lenyomata. Ettől más a bor, mint a világ bármilyen más itala. Megfoghatatlan, és soha nem tér vissza ugyanaz.(Jó esetben... ha természetes borkészítésről beszélünk, spontán erjesztéssel, fajélesztő starterkultúrák használata nélkül és persze mindenféle adalékanyagok használata nélkül. Takleréknél, ha jól sejtem, márpedig alighanem jól sejtem, azért fajélesztőzés megy nagyban - mint ahogy a nagy pincék többségénél. Az élesztőkultúra pedig nagyban meghatározza a leendő bor színéz, illatát, ízét. Ja igen, egy-egy eréjesebb fajélesztő is fedheti a fajtajelleget...)

Ez egy rossz kadarka volt, bár a leírásod alapján kicsit sem vagyok biztos, hogy nem volt hibás palack. Nem ittam a Taklerék 2012-es kadarkáját (nagybirtokosok borait viszonylag ritkán kóstolgatom eleve), így nem tudom saját tapasztalatból megerősíteni, hogy palackvariáció áldozata lettél-e, vagy ez tényleg egy igen gyenge kadarka. Viszont vannak igen jó kadarkák. A kadarka szőlészetileg igen macerás fajta. Igen-igen érzékeny a rothadásra, érzékeny a lisztharmatra, nem bírja a fagyot, nagyon háklis a tőketerhelésre, na meg még fényigényes is. Ezek miatt nehéz ügy. És ilyen macerás fajtából aligha lesz világfajta.

Általában könnyű, maximum közepes-mínusz test, világosabb szín, minimális tannin, gyümölcsökre és fűszerességre építkező illat- és ízvilág jellemzi a kadarkából készült borokat. A fentebb írtak figyelembevételével: kivéve, amikor nem :D

Amit most ajánlanék neked a fajtából, jelenleg egyetlen egy bor: Bott Frigyes 2013-as kadarkája:

- A bor: [link]

- Borrajongó blogbejegyzés róla: [link]

Egyébként nem ősi magyar fajta, és nem is játszik jelentős szerepet a bikavérekben sem. Egerben még csak nem is kötelező, és gyakrabban hagyják ki a bikavérekből, mint nem, Szekszárdon kötelező, de legtöbbször minimális mennyiségben van csak jelen - 5%-nyit kkötelező beletenni a Szekszárdi Bikavérbe, nem többet.

Ha gondolod, ajánlhatok magyar fajtákat kipróbálásra, pincészettel, évjárattal együtt. Nem biztos, hogy tanácsos vaktában választani, könnyen félrenyúlhat az ember.

Szeremley Hubáról viszonylag kevés. Én hozzátenném, hogy a Szeremley-borok kapcsán ne csak Hubát említsük meg, hanem mindenképpen a fiát is, akinek legalább akkora érdemei vannak a borászatot illetően. A Szeremley-rizling, régebben Szemelt rizling néven évről évre megbízható, teljesen jó alapborokat készítenek, olaszrizling és rajnai rizling házasításából. Ha valami nem túlkomplikált, egyszerű ivóborra vágyom, gyakran választom ezt, és pár éve már követem a sorozatot :)

Más borait viszonylag kevéssé ismerem, a 2009-es kéknyelűje tett rám említésre méltó hatást, jó értelemben.

(Egyébként a sztárolt, hatalmas pincészetek borait tényleg kevésbé ismerem, mint a kisebb, természetközeli gazdálkodást folytató borászatok borait.)

Az előző válaszomban elmondottakkal összhangban annyit mondanék, hogy mindenféle, a fajtára vonatkozó mélyebb következtetéssel óvatosan bánj. Ha akár csak minimális mértékben meg akarsz ismerkedni egy fajtával, én azt ajánlanám, hogy legelső körben legalább 3-3 fajtát kóstolj, egyszerre. (Főleg, ha össze tudsz szedni pár érdeklődő embert.)

Ha kadarka, akkor saját kútfőből és tapasztalat alapján az előzőleg említett Bott Frigyest mindenképpen ajánlom. Ha csak egyet akarsz bevállalni, én azt mondom, legyen ez. Mellé, bár én magam ezeket nem kóstoltam, de ajánlások alapján Ráspinak a 2012-esét ( [link] és a Gróf Buttler borászat 2012-esét ( [link] és [link] venném be a kóstolósorba. Esetleg Heimannék 2013-asát: [link]

Ha magyar szőlőfajtákat akarsz megismerni, akkor elsősorban fehérborokat fogsz kóstolni. Az alap, amire a nagy reményeinket építjük, hogy nemzetközi szinten is vállalható borokat tudjunk felmutatni, ugye a furmint. Elég fajtajelleges illat- és ízvilággal rendelkezik - persze ezzel együtt is millió féle karakterrel képes rendelkezni -, és egyes jobb példányait kóstolva érteni is vélem, hogy miért is tartják sokan az ország nagy reménységének. Furmintból aztán tudunk válogatni, annyi biztos. Abszolút a teljesség igénye nélkül, csak párat mutatok, amit ajánlanék, árban felfelé lépdelve:

- Tállya wines 2013: [link]

Ez egy igen kellemes, jó alap-furmint, egy komolyabb sorba is betenném jó szívvel, legalább látja az ember, hogy alacsonyabb árkategóriában is lehet jót csinálni.

- Somlói Apátság Pince, 2013: [link]

Nagyágyú - hatalmas test, extrakt, nem elhanyagolható mennyiségű maradékcukor. Nem a hihetetlen elegancia zászlóvivője, hanem baltával faragott, rusztikus viking harcos. (Jó képzavaros lett :D) Megosztó lehet, de én semmiképp nem hagynám ki egy furmint sorból.

- Demeter Zoli, birtokbor 2013-ból: [link]

Kellemes, szépen mutatja a fajtát, egy olyan bor, amit ezért az árért várok.

- Tokaj Nobilis 2013, Barakonyi furmint:

[link]

Itt sem tudok sokkal többet elmondani, egy nagyon szép furmint, jó egyensúllyal, semmi túlzás, de mégis van karaktere.

Sauska 2013 Birsalmás: [link]

Szintén nagyágyú. A fahordós érlelés illatban és ízben is igen-igen intenzíven jelen vannak, biztos vannak, akiknek túl erősen is, de szerintem gyönyörű, karakteres, erős. És biztos, hogy megosztó egyéniség.

Amit másodsorban ajánlanék, a furmint után... nehéz kérdés. Hárslevelű, vagy juhfark. Ezek után pedig kéknyelű. Majd esetlegesen újabb, keresztezett fajták: rózsakő, zeusz, vörösben akár turán.

Most, ebben a körben néhány juhfarkot ajánlanék, aztán folyt köv egy másik nap :)

A juhfark maga férfias, kemény bor hírében áll - persze, mert rendkívül érzékeny a tőketerhelésre, nagyon oda kell figyelni rá, hogy tisztességesen beérjen, mert különben rendkívül savas, kemény bort ad. De ha odafigyelnek rá, ez a kemény férfiasság, ami valójában véletlenül sem pozitív jelző, akárhogy is próbálták annak feltüntetni, teljesen eltűnik, és egy igen szép, néha már-már behízelgő karaktert kapunk. A neve összefort Somlóval, de azért egy más vidékről származót is ajánlok :)

- Somlói Apátság Pince, 2013: [link]

A legnagyobb juhfark-élményem eddig. A furminthoz hasonlóan hatalmas test, nem kevés maradékcukor, rusztikusság.

Bott Frigyes, 2013: [link]

Ha kis eleganciát is bele akarunk a történetbe csempészni :)

- Takács Lajos 2013-as: [link]

Régebben Takács Lajos is a rusztikus vonalat képviselte, mint Balogh Zoli (Somlói Apátság Pince), de pár éve a hordókat lecserélte acéltartályokra, ennek megfelelő vonalon mozognak a borai. Utolsó somlói borainak egyike, azóta visszaköltözött Tokaj-hegyaljára ugye.

Még egy kérdés a végére: bakator alatt te mit értesz? Mert van elég sok fajtája... fehér, piros, kék. Fehér bakatort elég sok pincétől találsz, viszont nem biztos, hogy ezen a néven. Közismertebb neve az ezerjó. Piros és kék rendkívül ritka, olyannyira, hogy kék bakatort pl soha nem is ittam, és pirosat sem sokat - kereskedelmi forgalomban lévőt nem is tudnék most fejből mondani.

Hopp, a Gróf Buttler kadarkához még egy link, amit valahogy lehagytam:

[link]

Szegény Bussay már sajnos nem található közöttünk, sem a Zalai borvidéken, sem máshol :( Nem olyan régen elhunyt :(

A juhfarkot tényleg ajánlom, érdekes egy világ. A kéknyelű is, ott Szeremley, Nyári Ödön, meg Szászi Endre kéknyelűjét ajánlom. Esetleg Laposa Bencéjét. De mindenek előtt Nyári Ödönét.

Sorban:

- Szeremley: [link]

- Nyári: [link]

- Szászi: [link]

- Laposa: [link]

Piros bakatort, mint említettem, nem ittam sokat, de az sem ragadott meg túlságosan. Mindenesetre Szeremley-t nem ittam még.

(A komornyik az butler, de az említett borászat Buttler :) )

Egy rossz példa még nem jelenti a bor megismerésétM (talán még a pincét sem túlzottan). Eszterbauer Sógor Kadarkája engem megfogott. Tiszta, tükrös, meggyvörös, jó feltapadással és lassú lefolyással. Illatában a fahéjas szilva, a meggy és az alkohol dominál, háttérben ott van némi piros ribizke és egy pár szem áfonya. A korty elejében a piros gyümölcsös ízek, közepében az enyhe füstösség és a szép hordókezelés végén a kellemes, szelídülő tanninok és a friss savak nyújtottak élményt. Utóízében egy hosszan lecsengő füstös szeder jelent meg, amit én nagyon élveztem. 87p

Taklerékét is kóstoltam, nekem nem volt sem zavaros. Szerintem érdemes nem csak egy pincétől kóstolni.

Mészáros Pál Kadarkáját is szeretem.

NE egy palack alapján ítélj meg egy szőlőt! Ez olyan, mint ha autóbontóban látnál egy ócska BMW-t és többet nem is akarnál hallani erről a márkáról...

Amik még nekem bejöttek a magyar borok közül:

Tramini egy jó party bor.

Somlói Juhfark - minerális borok kedvelőinek

Etyeki Irsai Olivér - gyümölcsösség kedvelőknek

Pécsi Cirflandi - Édes szájúaknak (zserbóhoz tökéletes)