Szerintetek mikor lesz tényleg vége a húsvéti locsolkodás hagyományának?

25/F vagyok.

Remélem soha.

Én ezt az egészet egy nagyon jópofa hagyománynak tartom. Gyerekkoromban apával és bátyámmal reggel 7-8 körül elindultunk itthonról és délután 3 előtt haza se értünk. Megjártunk vagy tíz rokont, teleettük, teleittuk magunkat, majd csokitojásokkal, csokinyuszikkal, némi pluszpénzzel és élményekkel gazdagon tértünk haza minden évben. Imádtam gyerekkoromban, és ezekből az emlékekből táplálkozva tudom ugyanúgy imádni, még ma is.

Persze ma már csak egyedül járok, és már inkább csak 4-5 helyre, mintsem 10, na meg ezt a 4-5 állomást is inkább már csak a barátok teszik ki, nem a rokonság.

De ettől én még ugyanúgy megyek minden évben, mert a lelkesedésem töretlen, az élmények is ugyanúgy gyűlnek, és az én lelkemnek is jót tesz, hogy legalább ápolom a hagyományt, ha már ilyen nagy közutálat övezi a többség által.

Amit amúgy nem igazán értek. A lányok sopánkodnak, hogy büdösek lesznek. Na és? Egy napról van szó, este hajat kell mosni, azt csókolom.

A fiúk részéről meg nem értem, hogy, hogy lehet ezt az ünnepet nem szeretni? Degeszre etetik-itatják az embert és sok helyen még elvitelre is kapnak egy kis szendvicset, sütit vagy csokit. Cserébe persze csak fel kell emelni azt a bizonyos s*gget a kanapéról, szerezni kell egy pár száz forintos kis kölnit, valamint meg kell tanulni és elő kell adni egy 2-4 soros kis versikét.

Vagy ez már ilyen megerőltető lenne?

Mindenesetre ha rajtam múlik, én 50 évesen is végiglátogatok ilyenkor mindenkit, aki engedi, és ha gyerekem születik, vele is ugyanígy igyekszem majd megszerettetni a húsvétot.

Ja, csak a lányok nem kapnak se csokit, se pluszpénzt de azért sütögessenek a srácoknak.

Na, nálunk ezért nincs locsolkodás. ;)

Mert nőnapon, lányok napján a fiúk mit kapnak?

Szeretetet és örömöt a lányok/nők szemében, és ez nekünk megéri, hogy virágot, csokit vegyünk, extrán kényeztessük a barátnőnket, virágot adjunk a szomszédoknak ismerősöknek stb.

Ilyen parasztságot kérdezni, hogy mire jó a húsvét ha ÉN nem kapok semmit.

Dehogynem. Kapsz egy verset, kapsz egy kis kölnit, vagy egy vödör vizet/szódát. Együtt vannak az emberek, lehet röhögni a verseinken, vagy hogy elbaltázzuk őket.

Főzni meg egyébként is kell...

Hát ha neked kell egy nap, hogy megünnepeld egy női szerettedet...

Kölni és víz nem kell, minek kéne? XD

A Nőnap is butaság.

Ez olyan felfogás, hogy minek menjünk a tengerre, ott a Balaton. De minek menjünk a Balatonra, ott a Tisza tó. De minek menjünk olyan messze, a Mályi tó ugyanazt tudja. A Mályi tó meg olyan snasz, fürödjünk le inkább.

Képzeld el, nem a barátnőmről szól az év 365 napja, mint ahogy neki sem rólam. Rólunk szól alapesetben, kettőnkről együtt.

Kell 1-1 nap amikor csak róla szól minden, azt csináljuk amit ő szeretne, folyamatosan kedveskedek neki, illetve kell olyan nap is ami rólam szól.

És én nem érzem tehernek azt az egy-egy napot mikor abszolút mindent megteszek a páromért (egyszerre, amiket általában külön külön szoktam megtenni időnként). Remélhetőleg ő sem, de igazából tekintve, hogy most fogalmazódott meg bennem, hogy nem teher, eddig fel sem merült így nem hiszem.

Nem tudom te milyen életet élsz, de nekünk alig van energiánk nap végén arra hogy összebújva tv-zünk vagy olvassunk valamit, nem hogy masszázs, ágybareggeli, folyamatos romantikázás, éttermi vacsora stb stb.

Engem hihetetlen örömmel teltett el mikor húsvét reggelén azzal köszöntött az asszony, hogy menjünk tojásra vadászni, hogy gondolt rá, megvette sunyiban őket, meg az öröm a szemében ahogy élvezem a keresést, játék közben hogy hideg meleg stb

Locsoláskor kézzel készített gyönyörű hímes mézeskalács tojás, és mézeskalács szívecskék. Legszebb húsvéti ajándékok amiket kaptam.

(A mára már szokásos, pénz meg kindertojás nem az igazi).

Majd megyünk a rokonokhoz, ahol szintén locsolkodás, gyerekkori történeteken nevetés, rengeteg kaja, a nagyszülők beszólásai stb.

Őszintén eddig nem nagyon élveztem/szerettem a húsvétot, pedig régen saját locsoló versekkel is készültem, de idén nagyon jó volt, párommal az első közös húsvétunk, és megmutatta az ünnep lényegét nekem