Tudnátok segíteni?

Az a helyzet, hogy gimnazista vagyok, de nehezen jövök ki a társaimmal. A gond ott kezdődik, hogy az osztályban van 1-2 pávagyerek, aki mindenféle érdektelen dolgokról beszél, menő dolgokat csinál, és márkás cuccokat hord, és van a közönsége. Nem elég, hogy ezt csoportokba zárva csinálják, kirekesztik a másikat csak azért, mert őt nem érdekli a pávagyerek. Nagyon nehéz közös témákat találjak velük, mert álltalában nem néznek filmeket, sorozatokat és nem olvasnak könyveket, mindenki apolitikus és zárkózott illetve kedvenc beszélgetéseik központjában ők állnak, és imádnak magukról, és a másikról beszélni, másokat kibeszélni. Természetesen a facebookos csoportból is kizárnak. Illetve még ha be is vesznek, nem abba a beszélgetésbe, ahhol ténylegesen társalognak, hanem a hivatalos csoportba. Éppen annyi közöm van hozzájuk, mint nekik hozzám. Nem tudom megismerni őket, mert ahogy vége az iskolaidőnek hazamennek, vagy edzésre, illetve csoportosan máshova. Egy ideje azzal hitegetem magam, hogy elég, ha 1-2 emberrel néha szótváltok, de ösztönösen elönt a félelem, mert konkrétan nincsenek barátaim. A facebookos beszélgetés sem volt soha az erősségem ebből adódóan nehezen vagy egyántalán nem tartom a kapcsolatot a régi barátaimmal. Kényelmetlenül érzem magam, mikor reggelente arra megyek be, hogy ugyanúgy köbeállják a keménymagot, és csak beszélnek és röhögnek. (ráadásul kompromitálóan hangosan beszélnek akár rajtam keresztül is hajolva és ordibálva) Állandóan be nem áll a szájuk, és ráadásul olyan témákról beszélnek, amihez lehetetlen hozzászólni. (régi közös történeteik, közös barátjuk, facebookos beszélgetéseik) Alapvetően csendes vagyok, és rendkívül rossz érzésem van, amikor szünetben örjöngenek. Természetesen értéket csak a márka képvisel, illetve a bulvárszereplőket illene ismernem, de sajnos nem vagyok tökéletes. Sajnos a legtöbbet egymás között, vagy kisebb csoportban (max 3-4 fő) beszélgetnek, és ezekre hivatkonak és ehhez az ember már tényleg nem tud hozzászólni. Álltalában egy kicsit sem tájékozottak, azt hallgatják, ami divatos és amit a (Endy féle) rádióban hallanak, egyszerűen nincs mit szépíteni, ki kell jelenteni, hogy nincs személyiségük, illetve (ha létezik ilyen fogalom) sablonszemélyiségük van. Szeretnék része lenni egy közösségnek, de ez így nem megy. Mit tehetnék, hogy beilleszkedjek? Azon gondolkodtam, hogy megpróbálok asszimilálódni, és beépülni a tömegbe, de sajnos ez nem az én stílusom. Mivel egyedül én vagyok ebben a szerepben nyílván velem van a hiba, sok dolgon gondolkodtam, de az igazi kritikát az ember kívülről kapja. Lehet, úgy írtam róluk, mintha magamat feléjük helyeztem volna, ezen is gondolkodtam. Álltalában érdekel a véleményetek. Trollok nem érdekelnek, illetve a sértegetők véleményére nem adok. Köszönöm