Nem nagyon tudom, hogy kell bánni a gyerekekkel?

Ha nem akarsz aranyos lenni, akkor biztosan elfogadnak. A műmájerséget már a háromévesek is azonnal kiszúrják.

De ha nem nem jössz ki jól a gyerekekkel, azt is megérzik...

A kicsiknek idő kell, míg megszoknak. Nem fognak rögtön a nyakadba ugrani. Sok felnőtt ezt sajnos úgy fogja fel, hogy "jaj, engem nem szeretnek", pedig ez abszolút nem a te személyed ellen irányul, egyszerűen csak időt kell adni nekik. Erőltetni pedig végképp nem szabad, hagyni kell, hogy a gyerek közeledjen.

Ha "szájhúzós" vagy, próbálj tudatosan figyelni erre és mosolyogni, az biztos tetszene nekik, mert látják, hogy kedves vagy. : Ezenkívül légy nyitott,beszélgess velük, kérdezgesd őket, kicsit szállj be a játékukba (persze csak mértékkel), akkor valószínűleg meg fognak kedvelni, még ha nem is mindenki (mert senki sincs, akit mindenki szeret). :) Add önmagad, próbáld meg megnevettetni őket, azzal biztosan jó pontokat szerzel. :)

De ez igazából csak tapasztalat kérdése. :D Én is mindig legkisebb voltam a családomban, így szerintem én is kicsit másképp viselkedek a gyerekekkel (én túlságosan "beépülök" közéjük, vagy hogy is mondjam :DD), sokszor bizonytalan voltam, aztán beletanultam :))

5-ö vagyok, mondjuk az is biztos, hogy tapasztalat kell hozzá. Nekem van két unokatesóm, az egyik 7, a másik 3 éves lesz. 13 éves voltam, mikor született a nagyobb. Én is olyan kis béna voltam, azt se tudtam, mi fán terem egy gyerek. Most meg már alig várjuk mindhárman, hogy találkozzunk, úgy imádjuk egymást. Viszont mi kéthetente találkozunk. Lehet, hogy te azt a kisfiút ritkábban látod, és hiába ismeritek egymást régen, attól, hogy évente 3-4-szer lát, még nem fog szeretni.

Egyébként ha 5 éves, de ritkán találkoztok, simán lehet az is, hogy elfelejt. A kicsiknek még más a memóriája. Volt pl. egy gyerek, akit kiskorától kezdve rendszeresen láttam, együtt játszottunk, jóban voltunk (én tizenéves voltam már). Kb. 4-5 éves koráig. Aztán egyszer 7-8 éves kora körül találkoztunk, és nem emlékezett a nevemre - hogy rám mennyire emlékezett, azt nem tudom, de szerintem nem igazán...