Mi van az átlagosnál akaratosabb gyerekekkel? Hogy lehetne velük eredményesen bánni? Vagy ez nem is átlagon felüli akaratosság?

Tudom, hogy vannak bizonyos magatartásformák, melyeket minden gyereknél megtalálunk.Legáltalánossabb a személyi szabadság korlátozása, akkor amikor szükséges roszt kell elvégezni a gyereken. Ilyen pl. Körömvágás, orvosnál a leszorítás, gyógyszerbeadás, hajmosás, kézmosás. Tudom türelemmel kell hozzá állni, de a szülő nem rendelkezik végtelen türelemmmel, mert neki is dolga van. Tehát nem fogok fél órát vízcsapot folyatni, hogy játékosan megtanítsm kezetmosni. (na meg költséges)

De nem ez a lényeg, hanem hogy akaratosabb a gyerek az átlagnál. Bármilyen trükkel próbálkozunk, egyszer elfogadja mert újdonság, de megjegyzi és nem lehet pár hét múlva ugyanazzal előjönni mert tudja mit akarunk tőle. Tehát ha nem akar valamit semmilyen együttműködése nincsa akkor sem ha tudja, hogy semmi fájdalommal nem jár.

Ott az evés. Ha etetjük eldobja akaját, ha nem foghatja meg. De könyörgöm a levest hogy egye meg? Nálunk a legfőbb baj az ivás hiánya. Hiába kínáljuk félóránként óránként, nem és nem. Leraktam már neki keze ügyébe az italt, akkor játszik vele kiönti, de nem iszik bele.

Most már ott tartunk hogy a gyógyszereit, vitamínjait is erőszakkal kell beadni neki, mert nem fogadja el a trükköket. Sajna az meg az orvosvilág hülyesége volt, hogy olyan keserű, hogy minden édes iz sem tudja elnyomni, de még a szagát sem, tehát tudja hogy gyógyszert adunk be neki.

Látom a gyereken nem buta hanem nagyon akaratos. Ha elé teszem a foró kaját akkor is belenyúl, pedig elötte jelzi hogy forró. Hiába mondom hogy várjon. Ha nem elötte hül ki a kaja akkor órdít mint a sakál, hogy miért nem adok neki enni.

Szóval nem értem. Ez így normális vagy tényleg akaratosabb az átlagnál? 15 hónapos lányról van szó. Van amikor kenyérre lehet kenni, olyan együttműködő.