Kétévesek és a dackorszak. Ki milyen trükköket ismer a túlzott akaratosság kezelésére? Mit lehet csinálni azzal a gyerkőccel, aki "csakazértsem" fogad szót?
A kisfiammal elértem azt a határt, ahol már nem tudom kontrollálni a helyzetet. Ha rászólok, bármiért, biztos, hogy direkt nem azt csinálja, amire kérem. Sőt, a szemem láttára csinálja azt, amit nem lenne szabad. Nem lehet neki megtiltani semmit, mintha a falnak beszélnék. Próbáltam már magyarázni, mit miért nem szabad, nem használ. Próbáltam összeszidni, büntetni (pl. ha az udvaron rosszalkodott, bevittem a szobába, és nem játszottam vele, de olyan is volt, amikor veszélyes dolgot csinált, hogy a fenekére ütöttem), hasztalan. Ha valamit a fejébe vesz, hajthatatlan. Motorozni akar szakadó esőben, a sárban hempereg, stb. Ha leállítom, üvölt, akár órákon át is. Ha nem reagálom le sehogy, akkor is üvölt.
Tegnap már odáig jutottunk, hogy sírva kereste a nagymamáját, nem akart velem lenni, azt mondta, "nem szereti anyát". :( Pedig csak annyi történt, hogy nem indultunk el a szakadó esőben a játszótérre, pedig oda akart volna menni.
Én azt látom, hogy a játszótereken azért a többi kétéves hallgat a szüleire! Vajon én rontottam el valamit? Mit tehetnék, hogy hallgasson rám?
Mit lehet csinálni egy ilyen kis zsarnokkal? :(
Szia. Jó a kérdés, írok, hogy aztán később az érkező válaszokat tudjam olvasni :))
Enyém még csak másfél éves, és lány, de néha már nálunk is felüti a fejét a dac. Ma pld. meg akart simogatni egy nagytestű kutyát, holott a gazdája jó előre szólt nekem, hogy a kutya nem százas, vigyázzunk vele. Felvettem a lányomat a karjaimba, és magyaráztam neki, hogy a kutyus mérges, és nem simogathatjuk meg, mert harap.
Iszonyat hisztit vágott le, tekerte magát a kezemben, és közben sírt, hogy "simi, simi"... :( Gyorsan kerestem valami másik témát ,ami érdekli (a nagy motorok, szerencsére pont ott parkolt egy..) :))
Már gondoltam rá, mit csinálok, ha itthon is előad egy ilyen magánszámot. (kisebbek már voltak). Sok helyen olvasom, hogy a gyereket bezárják a szobájába (Persze nem szó szerint rácsukni az ajtót, hanem beküldeni oda!!) és mondják neki, hogy ha befejezte a hisztit, akkor kijöhet.
Nem tudom, hogy ez így működne-e? De remélem jön még sok válasz a már tapasztaltabbaktól :)
Hat.. amit elronthattal esetleg (nem feltetlenül rontottad el csak ha mar kerdezted) következetlen voltal, egyszer lehetett valamit egyszer pedig nem, most hogy mar van olyan dolog amit nem szabad (veszelyes stb) probalod elöször fegyelmezni, nincs igazi bünti.
A kisfiam nagyon szofogado, szerencsere, de en nagyon szigoru is vagyok vele, sajnos tudom, hogy muszaly. Ha hisztizett akkor megkertem, hogy hagyja abbaha nem hagyta abba, akkor ha mashol voltnk haza mentünk (volt hogy ugy kellett szo szerint haza huzni) aztan bünti volt, bezartam a szobajaba, ott biztonsagban erzi magat az az ö birodalma es nem tud kart tenni sem magaban, csak az agya van bennt meg agynemü, se konektor se kapcsolo amit el tudna erni, tehat full biztonsagos, es csak akkor ki ha megnyugodott es bocsanatot ker amiert rosszul viselkedett. Durva eszeveszett hisztinel pedig hidegzuhany. A veresnek nem vagyok hive, es amugy is az csak agressziot szül. Ha pedig ugy jön ki a szobajabol hogy hisztis akkor visszaküldöm es megmondom neki ha meg egyszer igy jön ki bezarom. Es van amikor tenyleg kulcsra zarom az ajtot. Ilyenkor ha megnyugodott kopog szol hogy anya en pedig-mivel varom az eredmenyt az ajtaja elött-egyböl kinyitom. Nala ez nem megfelemlites es retteges hogy a szobajaba kell mennie, nem egy sötet zarka, hiszen születesetöl ott alszik es tudja, hogy az az ö birodalma ott nem erheti baj. Mar elöfordul neha hogy visszavonul a szobajaba es akkor en nem mehetek be-amit tiszteletben is tartok.
Azt pedig en nem erzekelem büntetesnek hogy nem jatszol vele, hiszen en sem jatszom mindig a kisfiammal, sajnos mas dolgom is van(haztartas),Viszont azert lehet akaratosabb, ha esetleg nem foglalkozol vele eleget vagy nem erzi hogy figyelsz ra ilyenkor igy hivja fel magara a figyelmet.
Kitartas es következetesseg.
Első vagyok. Akkor ezek szerint működik ez a szobába-küldés-zárás dolog :)
Képzeld, én egyszer hidegvizet fröcsköltem a lányom arcába, ez még az első toporzékolós hisztijénél volt. Azonnal hatott, meglepődött, abba is hagyta. És mindez egyszer fordult elő. Ezt leírtam egy korábbi topikba, mint választ, hát ne tudd meg, hogy lehúztak nulla százalékra és elmondtak mindenféle gonosz anyának, hogy "leöntöttem hideg vízzel" a gyerekemet...
Nekem két fiam van (1,5-3éves), de elképzelhetetlennek tartanám hogy ez nálunk előforduljon.
Ha szóval nem lehet szót érteni vele (nagyobbikkal), akkor a végső büntetés az volt, hogy becsatoltam az etetőszékbe és sütő órát 5-10 percre állítom. Nagyjából az első 3 perce csapkod, üvőlt mintha nyúznák aztán még két perc és kis angyallá válik.
Utánna megbeszélem a dolgot és megígértetem, hogy jó lesz.
Erre havi szinten kb 2x van szükség, illetve kb 3-5 alkalommal elég ha előkészítem a széket, mindját megnyugszik.
Ütni nem szabad és nem érdemes így átlag bünteté s ként mert megszokja csak.
Én azon az elven vagyok hogy egy élettartam alatt max 5 pofon, de azt megjegyzi majd. Nem azért mert akkorát kap hanem azért mert olyan ritka és szokatlan.
Viselkedés problémának még lehetnek egyébb családi okai is, de abba így a gyakorikerdesek.hu keresztűl ugy se lát be az ember.
35/F
A bezárást már próbáltuk, ha két óráig zárom be, akkor addig üvölt. A végére hüppög, belelovallja magát, bereked, stb. Megbánásnak nyoma sincs, ellenben tudtomra adja, hogy ilyenkor "nem szeret". :(
Tettem már be a rácsos kiságyba, amikor még kisebb volt. Azonban olyan hajlékony, hogy addig tornászott, míg feltette a lábát, és kimászott. Odapakolta az összes takarót, párnát is a lába alá... Kiesett, iszonyú érzés volt. Nem lett volna szabad kiesnie, nem volt még másfél éves, a mellkasáig ért a kiságy széle!!!
Az igaz, hogy nagyon igényli a foglalkozást, mindig, mindent néznem kell, amit csinál. Ha 10 percnél többet van a szobában egyedül, már elindul megkeresni engem. Igyekszem foglalkozni vele. Néha élvezi, máskor egyszerűen nem akar mondókázni, vagy a mese közben felpattan, és elmegy. Nehezen koncentrál egy dologra sokáig, pedig egyébként okos kisfiú, sok mondókát tud egyedül végigmondani, és nagyon jó a humorérzéke is.
A víz nálunk nem büntetés. akkor sem, ha hideg. Az udvaron is képes volt még télen is beletocsogni a vízbe, minden formában imádja a vizet. Úszni is jár.
Múltkor megcsípte a darázs, utána a csalán. Akkor sírt, de már másnap azt mondta, "nem baj", és újra kergette a darazsakat. A csalántól sem menekül, bár ahhoz nem nyúl hozzá. Nagyon nem vigyáz magára, ha elesik, akkor sem sír, csak néha. Önálló, és mindent egyedül akar felfedezni, azt igényli, hogy a közelben legyek, de pl. azt már nem, hogy a kezét fogjam.
A fenékre csapáson volt, hogy nevetett... :S Inkább jelzés értéke van, szóval nem csapok nagyot, és csakis akkor, ha magát akarja veszélyeztetni. Viszont mostanában már nem is alkalmazom, mivel felesleges.
A figyelemelterelés működik, azonban nem tudom, hogy azzal mennyiben érem el azt, hogy hallgasson rám. Rosszalkodni ugyan nem fog, de ettől még ugyanúgy nem fogja érdekelni, ha valamit nem szabad. Arról nem is beszélve, hogy reggeltől-estig elég nehéz "figyelmet elterelni". Egyébként én is ezt alkalmazom a legtöbbet, tehát sokat járunk játszótérre, játszóházba, motorozni, babaúszni, és olyan helyekre, ahol sok a gyerek, és ahol nem lehet unatkozni. Olyankor nagyon boldog, persze ilyenkor is legtöbbször megy a maga feje után.
Gyanítom, azért rosszalkodik, mert unatkozik. De ő az a gyerek, aki a játékaival sem igen játszik, sokkal érdekesebb neki a veszélyes vasdorong, mint a kisautó... :(
Tanultam fejlődéslélektant, de a praktikák, amiket tanultunk, nem akarnak működni. Egyik szemem nevet, mert eleven, találékony, vagány kisfiam van. A másik meg sír, mert nagyon nehéz így az élet, nap végére olyan vagyok, mint a kicsavart rongy, és közben rettenetesen féltem, hogy egyszer baja esik...
szia, átérzem a hylezetedet, mert nekem is ilyen eleven gyerek jutott, bár még csak 17 hós, de már kezdi a hepajt. ez az anynak bizony nagyn fárasztó. én azt javaslom, ne hasonlítsd a többi gyerekhez! attól hogy más gyerek elszöszöl valamivel, az nem jeletni hogy a te gyerekednek is kéne! neki nagyobb az energiaszintje, érdekklődőbb a világra, ez majd később meghálálja magát. ha most nem próbálod meg erőszakkal kinevelni belőle. persze az ember hozzászokott, hogy szajadó esőben bent ül...de gondold el, aő nem érti, miér tkéne bennt lennie, mikor szétveti az energia, ő menne akkor is, has rá van, őt nem érdekli, hogy piszkos lesz a ruhája. amúgy a mosógép kimossa...nem rossz, hanem eleven, és szüksége van, hogy kimozogja magát. persze hogy üvölt, ha nem hagyod neki. én a múltkor vettem a gyerekemnek esőköpenyt mert már elegem volt, hogy minden délután esik a z eső, nem tudunk menni a játszóra, idebenn meg megőrülönk mindketten. ő a bezártságtól, én meg tőle. szóval most már ha esik is, kimegyünk, és belemegy a pocsolyába, nem érdekel, nem lesz semmi baja, el nem ázik...nekem persze jobb lenne itthon a száraz melegben ücsörögni, de hát ez most nem az az időszak...szóval én azt tanácsolom, hogy ha csak lehet engedj az ilyenekben, és meglátod, sokkal együttműködőbb lesz ő is. az hogy "nem szeret" , az nem azt jelenti hogy tényleg nem szeret,m de ő még nem tud olyan árnyaltan fogalmazni, azt jelenti, haragszik rád,ami értehtő, a felnőttek is haragszanak, ha valamiben akadályozzák őket, mit nagyon szeretbnének. persze mai veszélyes, vagy tényleg nem lehet azt nem lehet, ilyenkor próbáld megbeszélni vele, vagy tényleg, a figyelemelterelés sokszor beválik.
én nem javaslom se a szobábazárást, se a hidegzuhynat. írod is, hogy nem számít, ha kát órát van benn, se hatja meg, csak jobban üvölt. nagyon akaratos a kisfiad, az ilyenektől ne várd, hogy majd ő nagy bűnbánatot tanúsít, mert bezártad. á az olaj a tűzre, én is ilye n gyerek voltam ,tudom, emlékszem , miket gondoltam ilyenkor. (volt honnan örökölnie a kölkömnek).
másrészt ezek erőszakos elfojtásai a dühnek, még ha úgymond be is válik a gyerek nem tanulja meg kezelni az indulatait, csak elnyomják benne, ami később visszaüt, így vagy úgy.
szóval szetintem kétszer is gondold meg, mit nem szabad, az legyen tényeg nem szabad, amit viszont meg lehet oldani, bár nehézkes, oldd meg, ne sajnáld az energiát, hosszabb távon jól jársz vele.
egy kimerült anyuka :)))
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!