Miért van az, hogy az emberek nem szeretik, vagy nem képesek elfogadni a hiperaktív embereket?
A családomban majdnem mindenki vagy hiperaktívitással, vagy adhd-val küzd, és észrevettem, hogy az emberek teljesen máshogyan néznek ránk, mint az átlagra. Anyukám esetében, az ő túlbuzgóságát értékelik és mindig csodálkoznak (persze, jó értelemben), hogyan lehet ennyi energiája és elhivatottsága mindennel szemben.
Nálam már más a helyzet. 18 vagyok, a kortársaim, legfőképpen a barátaimnál vettem azt észre, hogy bármikor túlpörgök, vagy túlbuzgó vagyok, lehurrognak érte, és olyanokkal szajkóznak, hogy nyugodjak le, meg hogy bírjak már magammal. És rengetegszer csak néznek rám, mint Katiban a gyerek, hogy honnan szedek ennyi energiát és jókedvet mindennap. Nem tudtam, hogy mindig borúsan kell látni a mindennapokat, de oké.
Szerintetek ez miért van így? Miért fogadunk el mást, majdnem mindent, csak az ilyen embereket nem? Beszélhetünk akár autistákról is, ha már az adhd-t, meg a hiperaktivitást megemlítettem.
"Anyukám esetében, az ő túlbuzgóságát értékelik és mindig csodálkoznak (persze, jó értelemben), hogyan lehet ennyi energiája és elhivatottsága mindennel szemben."
Ez neked úgy hangzik, mintha nem lehetne ezt elfogadni?
Iszonyatosan fárasztó egy állandóan pörgő, nyüzsgő, intézkedő emberrel együtt lenni, aki nem tudja élvezni a nyugalmat, a csendet. Nem tehettek erről, hogy ilyenek vagytok, én elfogadom. Te pedig fogadd el, hogy van akinek ez kibírhatatlan, mert a nyugalmat keresi.
Olyanok társaságát keresd, akik hasonlóak, ők nagyon fognak értékelni. Hasonló a hasonlónak örül. A többiektől pedig fogadd el, hogy túl sok vagy nekik, ők pedig túl kevés neked. A világ már csak ilyen.
Mert mondjuk te vagy a rendellenes, mégis te szólsz le másokat kollektíven, hogy “negatívak”.
Nem, attól nem negatív valaki, hogy képes megülni egy percre a sggén vagy épp elfáradni, pláne tőled.
Bocs, de tényleg rohadt idegesítőek a magadfajták. Elhiszem, hogy nem tehetsz róla, de az átlagos emberek sem arról, hogy zavarod őket.
Vezesd le a felesleges energiáidat valamilyen sporttal, hobbival vagy ha ez sem segít, akkor keress ilyen rendellenességgel küzdő embereket barátnak.
"velem más a helyzet"
És az nem merült fel, hogy akkor a személyiségeddel is gond van? A többi csak rátesz erre, esetleg csak ürügy?
6. Nem hinném, hogy baj lenne a személyiségemmel, persze, ízlések és pofonok. Én egy olyan embernek vallom magam, aki szeret mindenkit jó kedvre deríteni és folyton viccelődni, hogy az emberek tudjanak nevetni, mert attól vagyok boldog, ha mást boldoggá tudok tenni.
Ez ennyire rossz lenne?
#7: igen, ez elég rosszul hangzik.
Nem kell mindig nevetni. És ha van valami gondom, nem vágyom arra, hogy valaki elbagatellizálja egy kis viccelődéssel: ha segíteni nem tud, akkor inkább ne reagáljon.
#7
Tudjuk, neked nincsenek hibáid, de valahogy mégse szeretnek téged. Na, akkor hogy is van ez? Inkább ülj le és gondolkozz el azon, hogy neked is vannak hibáid. Pl. miért akarsz te kényszeresen jó kedvre deríteni embereket, ha nem kérik, és az erőltetett viccek meg olykor gázak. A túlzott jókedvűséggel pedig csak a pszichés problémádat akarod palástolni.
Tudod, a kevesebb néha több. Vegyél be nyugtatót, ha nem bírsz magaddal.
Nem a jókedv, meg az energia a probléma, hanem ezeknek a túlzó kifejezése.
Ismeretségi körben van egy ADHD-s kisgyerek, pár év alatt már senki nem akar közös programokat, mert pillanatok alatt idétlenségbe torkollik minden tevékenysége és borzasztó idegesítő.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!