Kínában hogy fognak fogadni, amikor kimegyek majd nyelvi kurzusra, illetve tanulmányi csereprogramra?

Először is magyar vagyok, és a kacifántos történelmünk miatt van nálunk egy csomó ember, akin látszik valamekkora ázsiai beütés. Én is közéjük tartozom: mandulavágású, picit talán ferdébb szemem van, nagyon sötét színű barna hajam van, a bőrömnek pedig van egy picit sárgásabb beütése, de határozottan fehér. Sokszor felvetették, hogy apai ágon lehet valamilyen közel-keleti és/vagy belső-ázsiai vér a családban. Amikor Egyiptomban vagy Törökországban voltam, akkor is néztek legalább részben helyinek, itthon meg volt hogy részben mongolnak, japánnak vagy kínainak néztek. Ezt csak azért írom le, mert hallottam, hogy a kisebb városokban nagyon szokatlan, ha valaki például erősen nyugatiasan néz ki, szőke haj stb.

Belsőre szerintem határozottan illik a személyiségem a keleti ember életszemléletéhez. Nyugodt, békés természetű, alapvetően hidegvérű, precíz ember vagyok, aki szereti a tisztességes, rendes stb. környezetet. Megadom mindenkinek a tiszteletet, próbálok mindenkihez udvariasan fordulni stb. Ezt azért írom, mert tudom, hogy elvileg Kínában ez egy nagyon fontos és szigorú szabály, különös tekintettel az idősek felé. Amikor az Egyesült Királyságban laktam hasonló okokból, ott is láttam, hogy az emberek nagyon kedvesek és udvariasak, de azt mondták ismerősök, hogy Kínában és Japánban ez még erősebb és ezt viszonzottan el is várják mindenkitől. A brit legfeljebb furán néz, de a kínai, meg a japán helyre is igazít, ha már zavarja mentalitásod/modorod. Tudom, hogy ott a késés, pontatlanság stb. nem egy mindennapos dolog, mint itthon a MÁV-nál.

Egyébként érdekel a kultúra, nyitott ember vagyok. Ja, plusz: tudok evőpálcikával enni és nem undorodom az ázsiai kajáktól. Hallottam, hogy elvileg ott még a nagyvárosi éttermekben sincs feltétlenül villa és mondjuk Sanhaj és a hasonló városok legnemzetközibb, multikultibb részeit leszámítva furán is néznek rád, ha kérsz. Max. annyi, hogy nem eszem húst hússal, de ez a tanárnőm szerint elvileg nem jelent problémát egy jelentős részben buddhista kultúrájú országban, a kínaiak sem esznek olyan sokat, mint mi, magyarok. Ja, meg beszélem a nyelvüket, ha nem is hibátlanul (három éve tanulom, most fogok nyelvvizsgázni). Épp azért megyek oda, hogy jobban beszéljek kínaiul.

Amúgy egy békés, nyugis, hagyományosabb kisvároskába fogok kiköltözni, ami ellenben nincs messze a nagyvárostól. A helyi vasúttal villámgyorsan bent is vagyok. Tanulni fogok egyrészt egy intenzív nyelvi kurzuson, valamint fogok tanulni a kínai történelemről, kultúráról, tudományokról stb. is, mind a fontos látványosságoknál személyesen, mind múzeumokban, mind előadásokon/órákon. Plusz megnézem a Himaláját (gondolom jóval magasabb, mint az Alpok, amit eddig láttam), meg a Csendes-óceánt.

Mire számíthatok?