Miért van az, hogy az emberek nem szeretik, vagy nem képesek elfogadni a hiperaktív embereket?
A családomban majdnem mindenki vagy hiperaktívitással, vagy adhd-val küzd, és észrevettem, hogy az emberek teljesen máshogyan néznek ránk, mint az átlagra. Anyukám esetében, az ő túlbuzgóságát értékelik és mindig csodálkoznak (persze, jó értelemben), hogyan lehet ennyi energiája és elhivatottsága mindennel szemben.
Nálam már más a helyzet. 18 vagyok, a kortársaim, legfőképpen a barátaimnál vettem azt észre, hogy bármikor túlpörgök, vagy túlbuzgó vagyok, lehurrognak érte, és olyanokkal szajkóznak, hogy nyugodjak le, meg hogy bírjak már magammal. És rengetegszer csak néznek rám, mint Katiban a gyerek, hogy honnan szedek ennyi energiát és jókedvet mindennap. Nem tudtam, hogy mindig borúsan kell látni a mindennapokat, de oké.
Szerintetek ez miért van így? Miért fogadunk el mást, majdnem mindent, csak az ilyen embereket nem? Beszélhetünk akár autistákról is, ha már az adhd-t, meg a hiperaktivitást megemlítettem.
válasza:Én amolyan "lassú víz partot mos" típus vagyok sok esetben. Egyetemen többször voltak olyan csoport-, illetve szaktársaim, akik nagyon pörgősek voltak, állandóan szervezkedtek, nyüzsögtek és hiába voltak jószándékúak és rendesek, engem nagyon le tudott meríteni az, amikor sok időt kellett velük tölteni. Elfogadtam őket, ahogy a köztünk lévő különbségeket is, sosem problémáztam velük, főleg, mert valószínűleg én is hasonló hatással lehetek/vagyok másokra a lassúságom, megfontoltságom miatt. Különbözőek vagyunk, és ez így van rendjén.
De engem tényleg le tud meríteni ez a fajta zsizsikelés.
Szerintem is keresd az olyanok társaságát, akik hasonlítanak rád, akik hasonlóan "működnek", mint te.
válasza:"Én egy olyan embernek vallom magam, aki szeret mindenkit jó kedvre deríteni..."
Ha azt tapasztalod, hogy a viselkedésed diszkomfortot vált ki az emberekből, akkor nem, nem deríted őket jókedvre...
válasza: válasza:Az ilyen embertípust mint te, hívják érzelmileg elérhetetlennek.
Frusztrációt okoz nálad ha más ember máshogy érzi magát. És mivel nem tudod elviselni a frusztrációt, összetörsz és a másikat kiáltod ki hülyének meg nem elfogadónak.
Miért ne lehetne valaki szomorú vagy dühös? Pont ez a legnagyobb baj a világgal és veled, hogy nem engedik meg szinte az érzéseket.
válasza:Az exemnek elég komoly ADHD-ja volt, gyógyszert is szedett rá, illetve járt terápiára miatta. Valami elképesztően fárasztó volt vele lenni sokszor és nagyon próbára tette a türelmemet folyamatosan. Nem lehetett sokszor számítani rá, mert random volt, hogy mikor pörög, mint egy bekokainozott mókus és mikor haldoklik az ágyban, mert semmire sincs energiája, mert túlságosan sokat pörgött előtte. Utóbbi esetben kb fogat mosni vagy tusolni se volt hajlandó elmenni már este. Másnap reggel még ugrált az ágyon, mint egy túlbuzgó kutya, miközben én pihentem volna még. És ez csak az energia téma, rengeteg másról is tudnék mesélni még az ADHD kapcsán. Ő is mindig ezzel jött, hogy negatív vagyok, miközben a világnézetünket nézve én voltam a valódi optimista és pozitív alkat, nem ő, szimplán nem ugráltam mellé folyamatosan.
Azért ezt beállítani csupa pozitív dolognak eléggé álságos.
válasza: válasza:További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!