Miért nem értik meg a pasik, hogy nem akarok hozzájuk költözni?

1) Én a dinoszauruszok korában voltam 20 éves, de már akkor sem volt jellemző, hogy 20 évesen egy párkapcsolatban össze akartak volna költözni az emberek. Részben anyagi okokból (éppcsak leérettségiztünk, én pl. 5. éves felsőfokú szakirány elvégzése után 19 éves már elmúltam amikor dolgozni kezdtem, majd pár év múlva főiskolára mentem a munka mellett, és a legtöbben így voltunk, tanultunk vagy épp elkezdtünk dolgozni, vagy munka mellett tanultunk), részben mert igen, akkor "éltük" ki magunkat, ami nem feltétlenül jelentette azt, hogy minden héten mással akartunk kúrni, sok ismerősömnek volt fix párja, nekem is, de bőven elég volt meló vagy tanulás mellett délután találkozni, párszor egy héten, szórakozni járni (tökmindegy kinek mit jelentett ez aktuálisan, valakinek diszkót, nekünk mondjuk rockkoncerteket). Akik aztán együttmaradtak hosszabban, na ők kezdtek el pár év után gondolkodni a "hogyan tovább" kérdésén. Öcsém beköltözött a párjához, mert anyósa vidékre költözött, én albérletbe költöztem a párommal stb.

2) 20 évesen elég hihetetlen, hogy olyan nagyon sok kapcsolatod volt, ami emiatt szakadt meg, nehezen hiszem el, hogy manapság minden 18-19 éves srác pár hónap együttjárás után össze akar bútorozni.

3) Döntsd el, ohgy azért nem akarsz összeköltözni, mert a "szüleid nem engednék" vagy mert neked így kényelmes, szabadon akarsz élni, majd kipróbálni az egyedüllétet stb., mert a kettő egymásnak ellentmond (kisgyerek vs felnőtt önálló nő).