Találkozok egy fiúval pénteken suli után, mit mondjak otthon a szigorú szüleimnek, miért értem haza 1 vagy 2 órával később a suliból? 18/L

Én nem is azért mondom, hogy ez rossz döntés volt, mert erkölcsileg elítélem, hanem azért, mert ezzel csak elkerülte a konfliktust, ahelyett, hogy megoldotta volna, vagy legalább meg próbálta volna megoldani.

Igen, vannak olyan szülők, akik ilyesmivel "zsarolnak", de ezt is meg kell tanulni kezelni. Lehet érvelni, lehet szembesíteni a szülőket, hogy mi a cél, és ezzel csak annyit érnek el, hogy idő előtt menj el és többet ne halljanak felőled, unokát ne lássanak, mert ennyire megrontják a kapcsolatot...

Persze vannak szociopata, pszichopata, nárcisztikus stb. szülők is akiknél nem biztos, hogy hatnak az észérvek, nem látják az ok-okozati összefüggést, és erőszakosak... ott én is meg tudom érteni a konfliktuskerülést, és ezt a hozzáállást.

Előző válaszokra reagálva: én megértem a kérdezőt, hogy hazudik, én is hazudtam anno a szüleimnek ilyen dolgokban, mert mikor már 18 éve élsz egy control-freak toxikus légkörben, akkor rohadtul nincs a "szüleid bizalmának kivívásához" meg ilyen baromságokhoz erőd, meg szerintem azzal épp eleget tettem a szüleim bizalmának kivívásához, hogy mondjuk 15-16 éven át nem kerültem bajba, jól tanultam és nem hazudtam, miután ez nem volt elég, na akkor elkezdtem hazudni, hogy elkezdhessek végre élni, mert az önérvényesítő, határkijelölő kis "lázadásaimat" vasszigorral verték le, ami ellen nem tudtam mit tenni.

Ilyen esetben nincs megoldás, vagy ha van, az max. egy olyan hosszadalmas terápiás munka lenne (családterápiára gondolok, én köszönöm jól vagyok amióta nem élek velük), amihez nekem rohadtul nincs kedvem, ők oldják meg, ha akarják, én a magam részéről megpattantam 18 évesen, azóta élek, mint Marci Hevesen, időnként felhívom őket, de nem kívánok 1-2 óránál többet együtt eltölteni velük, vagy újra beengedni őket az életembe.

#55

Okés, örülünk! De valójában az lenne az érdekes, hogy hogy sikerült kivitelezned a szüleiddel? Mit mondtál?