Szerintetek igaza van a szüleimnek?
30 éves vagyok, férfi. Van egy műszaki-mérnöki diplomám, amit elég sokáig húztam bevallom, számos, rajtam kívül álló ok is közrejátszott (egyetemváltás szak megszűnése miatt, görény tanárok, stb., örülök, hogy egyáltalán meg tudtam maradni a szakomon, máshol folytatva): 8 évbe telt. 20-28 éves koromig tartott.
Namármost, ebben az időszakban gyakorlatilag fizetés nuku, az időszakos gyakornoki pénz maximum zsebpénznek ment el, annyira felháborítóan kevés volt. Tehát elköltözni ebben az időszakban esélyem se volt. Végzéskor is elég átlag alatti fizuval kezdtem, br. 280-nal. Sikerült a második munkahelyemen elérnem egy kemény 5% emelést, így már örültem a br. 370-nek 2020 elejétől. Erre bejött a vírus, bő 2 hónapja elvesztettem az állásom, és még mindig nem jött össze másik. Viszont elég sokat félre tudtam tenni otthon lakva, kaját magamnak veszek pld. Segítek rendezni a telket, stb.
És a lényeg: szüleimtől állandóan kapom az ívet, hogy 30 évesen el kéne költözni, barátnő, családalapítás, jogsim 3 éve megvan, miért nem veszek kocsit, stb. Családot sosem akartam, ezt se értik meg, nem nekem való, a csajozással is hadilábon állok, nem megy, ezt sem értik meg. A fizetés sz@r volt eddig is a többi szakmám-belihez képest, de lassan elkezdtem legalább e téren felfelé haladni. Vezetni utálok, és nem is feltétlen vagyok rászorulva, azért meg nem akarok kocsit fenntartani, hogy havonta párszor beleüljek.
Egyszerűen nem értem, és frusztrál, hogy hirtelen elkezdtek olyan dolgokat a fejemhez vágni, mintha eddig milliókat kerestem volna, csajaim lettek volna, stb. Holott lehetett látni, hogy ez lesz, már egyetem alatt is megmondtam nekik.
Mégis miért nem hagynak nyugton és miért kell cseszegetni a másikat?
Valószínűleg elindult a mikor-lesz-már-unokánk és a vajon-megérem-e-az-unokát című agymenés.
Beszélgess velük rendkívül őszintén, ez az egy dolog, ami valóban segíthet (feltéve hogy hajlandók befogadni amit mondasz).
Mert azt látják, hogy belesüppedtél a mamahotelbe.
Ha csak odáig eljutnál, hogy állásod lenne és külön költöznél tőlük, akkor már látnák, hogy elindultál újra, és talán egyszer el is jutsz valahová.
#1:+1 Tényleg ez kell, kérdező!
Emellett: A szülők 99%-ban az alapján szólogatnak be, hogy ők mit szeretnének tőled/veled kapcsolatban, és ez nekik mennyire - könnyen(?) - ment, stb.
A csajozásra az optimális edzőterem az egyetem lett volna. Kár, hogy elmulasztottad (és akkor magamat még nem is részleteztem), de még - részben - behozhatod.
Az, hogy nem ment a csajozás, még javítható viszonylag könnyen ebben a korban, ha most rámozdulsz.
Abban tökéletesen igazuk van, hogy nagyon ideje lenne elköltözni a szülöktöl és önállóan élni valahol.
A többi - család, autó, stb. - más kérdés, azt te döntöd el, mit akarsz ezek közül, de az tényleg nem normális dolog, hogy a szülönél vagy egyedül és semmit nem csinálsz az életedböl.
Egyetemen azért volt nehéz (gyakorlatilag lehetetlen) barátnőzni, mert kb 100-ból 5 lány volt, azok közül is 3 foglalt, a maradék kettőt pedig könnyebb átugrani, mint megkerülni kategória. Én meg tornázok, sportos alkatom van. De egyébként időm sem volt rá, az a 8 év kb végig stresszelve telt.
Azt hozzátenném, hogy csinálgatunk egy házat másik telken, ahová idővel be lehetne költözni, de nem tudom... Én inkább kiadnám, jelentős passzív bevételt szeretnék összehozni, hogy ne kelljen egész életemben ugrálni a managereknek 3-ad annyi fizetésért.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!