Szerintetek igaza van a szüleimnek?

30 éves vagyok, férfi. Van egy műszaki-mérnöki diplomám, amit elég sokáig húztam bevallom, számos, rajtam kívül álló ok is közrejátszott (egyetemváltás szak megszűnése miatt, görény tanárok, stb., örülök, hogy egyáltalán meg tudtam maradni a szakomon, máshol folytatva): 8 évbe telt. 20-28 éves koromig tartott.

Namármost, ebben az időszakban gyakorlatilag fizetés nuku, az időszakos gyakornoki pénz maximum zsebpénznek ment el, annyira felháborítóan kevés volt. Tehát elköltözni ebben az időszakban esélyem se volt. Végzéskor is elég átlag alatti fizuval kezdtem, br. 280-nal. Sikerült a második munkahelyemen elérnem egy kemény 5% emelést, így már örültem a br. 370-nek 2020 elejétől. Erre bejött a vírus, bő 2 hónapja elvesztettem az állásom, és még mindig nem jött össze másik. Viszont elég sokat félre tudtam tenni otthon lakva, kaját magamnak veszek pld. Segítek rendezni a telket, stb.

És a lényeg: szüleimtől állandóan kapom az ívet, hogy 30 évesen el kéne költözni, barátnő, családalapítás, jogsim 3 éve megvan, miért nem veszek kocsit, stb. Családot sosem akartam, ezt se értik meg, nem nekem való, a csajozással is hadilábon állok, nem megy, ezt sem értik meg. A fizetés sz@r volt eddig is a többi szakmám-belihez képest, de lassan elkezdtem legalább e téren felfelé haladni. Vezetni utálok, és nem is feltétlen vagyok rászorulva, azért meg nem akarok kocsit fenntartani, hogy havonta párszor beleüljek.

Egyszerűen nem értem, és frusztrál, hogy hirtelen elkezdtek olyan dolgokat a fejemhez vágni, mintha eddig milliókat kerestem volna, csajaim lettek volna, stb. Holott lehetett látni, hogy ez lesz, már egyetem alatt is megmondtam nekik.

Mégis miért nem hagynak nyugton és miért kell cseszegetni a másikat?