Vidéken élőként nagyon furcsa nekem hogy külföldiek is élnek itt nálunk az országba rasszistának tűnök ha meglepődve nézek rájuk,aki Budapesten él már megszokta?

Nem kell ahhoz látni őket, hogy tudatosítsa magában az ember, hogy vannak. És ha tudatosul, mindjárt nem bámulsz.

Nem, nem vagy rasszista, semmi köze a szónak ehhez...

Én a nyugati határszélen nőttem fel, a külföldi egyet jelentett az osztrák turistával, és nyilván volt egy idő, míg megszoktam, hogy Budapesten mindenféle nemzetiségű és rasszú ember sétál az utcán, sőt a legérdekesebb a sok vegyes család volt, pl. mikor a buszon anyuka magyarul kérdez, gyerek meg oroszul valaszol.

Szerintem ez természetes, legalábbis én is így voltam vele és még nagyon sokan mások is, akiket ismerek :) Én is vidéken születtem egy kis településen és ott éltem 18 éves koromig. Helyben pedig nem nagyon éltek külföldiek (turisták pedig gyakorlatilag soha nem jártak arra), az a pár is már tulajdonképpen magyarnak számított a szemünkben, hiszen nagyon régóta ott éltek, magyarul beszéltek, többeknek volt magyar párja vagy voltak már Magyarországon született gyerekeik, mindenki ismerte őket és a nagy részük európai volt, így nagyon külső vonásokban sem különböztek tőlünk. Ha nagyobb városban vagy külföldön jártunk, akkor mi is mindig rácsodálkoztunk a külföldiekre (pláne azokra, akik mondjuk színes bőrűek voltak vagy esetleg valami különlegesebb nyelven beszéltek) és ez egy külön kis szenzáció volt. Mindig elmeséltük egymásnak, hogy képzeld láttunk egy ázsiai embert a buszon vagy ilyesmi, sőt akár le is fotóztuk őket és mutogattuk egymásnak. Ez mind tudom, hogy nagyon gázul, felháborítóan és rasszistán hangzik, de tényleg erről volt szó és számunkra ekkor az volt a természetes. Mikor elkerültem egyetemre, ahol voltak külföldi szaktársaim, akkor az is egy külön csoda volt és eszméletlenül be voltam zsongva, hogy úristen, nekem lesznek külföldi szaktársaim... Persze, élőben már nem voltam ilyen bátor és emlékszem, hogy elég sokáig nem is mertem velük kommunikálni, mert az ilyen nagy dolognak számított, hogy most én angolul beszéljek a külföldiekkel :D Viszont bárhogy is hangzik, nagyon örültem neki és a barátnőmmel (akivel egy településről származunk) mindig meséltük is, hogy most kivel volt óránk, mi a neve, mit mesélt, hogy néz ki stb. Volt sok olyan szaktársunk, akinek ez teljesen természetes volt, mert ő olyan közegben nőtt fel, ahol ez természetes volt, sok külföldivel találkoztak nap mint nap, akár ők is ismertek több külföldit, voltak külföldi barátaik stb. Nekünk ez nem volt az, és kellett idő amíg ezt megszoktam, megtanultam egy ilyen közegben is működni. Szóval szerintem ez nem azért van, mert az ember buta lenne vagy rasszista, hanem szimplán szocializáció kérdése.