Mennyire furcsa az az ember, aki már társaságban sem iszik alkoholt? Volt-e már rá példa, hogy emiatt azt érezte, hogy egyedül maradt?

A barátaim egyre inkább furának tekintenek engem, mert eljutottam egy pontig, hogy nem iszok alkoholt még a születésnapokon sem. A drogot eleve megvetem és utálom az osztókat meg a fogyasztókat. Alkoholt ritkán fogyasztottam a múltban (évente háromszor-négyszer) és egyre inkább nem tudnak kiigazodni rajtam a barátaim, hogy már miért nem koccintok velük az ünnepekkor. Még találkozok velük, hogy elkerüljem az egyedüllétet, de azt érzem, hogy nem vagyok már közéjük való, ahogy a tanultabb emberek közé sem. Semmilyen vallási oka nincs ennek a tiszta tudat utáni vágyamnak, csak nem érzem jól magam a piától még társaságban sem. A múltban, ha berúgtam másnap mindig szégyelltem azt, amikor túlságosan beszédes voltam egy este. Tényleg ennyire kiigazodhatatlan ez az élet, amit választottam?