Magyarországon miért van ennyi rossz tanár?

Most attól hogy te csak ilyen láblógatós készségtárgyakat tanító tanárokat ismertél, attól még nem minden ilyenek. Sok tesitanár becsületesen készül az óráira, ahogy rajztanár is. Nemcsak "rajzoljatok egy almát" szintű feladatok léteznek, egy valamire való rajztanár nem ilyenek csinál meg ugye van művtöri része is a dolognak.

Olyan szak, hogy napközis meg nincs, alsós tanító van, aki más tárgyakat is tanít, nem csak délután felügyel.

Először is van abban igazság, hogy a jelenlegi kormányunk szétverte az oktatást, és hogy rendszerszintű problémák vannak, de…

Ettől még sajnos nagyon egyet kell értenem azzal a válaszolóval, aki azt írta, hogy náluk azok mentek tanárnak, akiknek pl. a tudományos pálya, orvosi etc. nem jött össze.

Ugyan láttam ellenpéldát is, mert amikor elegem lett a nappali gimiből, elmentem egy jónevű iskola esti képzésre, na ott tényleg jó tanárok voltak, akik tanítani is, akartak, de ha végiggondolom, kik tanítottak általásban és gimnáziumban…Hát sztem max. árufeltöltőnek lettek volna alkalmasnak.

A tanárképzés is pocsék, de úgy látom, hogy főleg olyanok mennek tanárnak, akiknek halvány gőze sincs arról, hogyan kéne tanítani és hogyan kell bánni gyerekekkel. Ez az is jól mutatja, hogy még mindig ott tartunk, hogy szódolgozattal akarnak nyelvet tanítani 2019-ben. Elképesztő.

Persze a szülőkre hárítani a felelősséget mindig egyszerű, és azzal jönni, hogy aki támadja a tanárokat, az próbálja ki :D

Haha. Aki a versenyszférában dolgozik mondjuk egy kisvállalkozásnál, az tényleg hangosan felröhög, jól írta valaki.

Szerintem egy tanár azt fel sem tudja fogni, hogy milyen az, amikor értened kell a reál dolgokhoz, tudnod kell angolul (de a kemény szakmai angolt is, nem úgy, mint az átlag angoltanár, aki azt se tudja, hogy a brit angolon és Headway-en kívül létezik más is), ismerned kell a törvényeket, önkormányzatokkal harcolsz, mert nem akarnak fizetni, magányszemélyekkel, mert Pista bácsi ugyan nem ért hozzá, de nem engedélyezi, amit építeni akarunk, mert őt zavarja, ha 12 cm vezeték belóg a telkére stb.

Tehát ez nem úgy működik, mint egy nyelvtanár esetében, hogy ha nem tudok senkit megtanítani angolul, akkor a szülőket hibáztatom és széttárom a karom, vagy ha 12. végére az osztály nem tud értelmezni egy 5 soros szöveget, megrántom a vállam, mert nincs következménye.

Azért elég mókás, hogy mennyire magasra helyezik magukat egyes tanárok.

Utolsó, azért egy egyetemi (angol)tanár képzés nem olyan egyszerű, mint hiszed. Nézz meg egy mintatervet, milyen tárgyak vannak, az akcentusok, tájszólások ismerete pl. nagyon nagyon alap dolog és most nem csak a brit-amerikai különbségekről beszélek. Egészen komoly nyelvészetet oktatnak, hangtan, mondattan, modalitás, szövegalkotás, képzők blabalbla hát mint magyarban. Nagyon sokan buknak/csúsznak ezeken a tárgyakon. Emellett kívülről betéve tudni kell az angol-amerikai törit, az országok politikai intézményeit, jelentős gazdasági szektorokat. De ez bármelyik nyelvszakra igaz. Abba pedig bele sem merek gondolni, miket tanul mondjuk egy kémia vagy matektanár, volt szobatársam matek-orosz szakos tanárnak készült, láttam, mennyit tanult. Kedve az lehet nem volt hozzá, se az elhivatottság, de a tanárok tudását szerintem nem kellene megkérdőjelezni.

Itt inkább arról van szó, hogy motiválatlanok, nem is akarják megtanítani a diákokat sokszor, mert lássuk be, a többsége nem értelmes tekintetű, potenciális alapanyag, pláne például vidéken (most a diákokra gondolok és a kisebbségiekre). A szódolgozat egy elavult tanítási módszer, a kormány által kiírt tankönyvek is azok, kezdve az idiomokkal, amiket amúgy már a kutya nem használ és egyéb ilyen apró-cseprő dolgok. Nekem egyetemen kimondottan mondta az egyik oktatóm, hogy sose használjunk szótárfüzetet, mert az egy baromság (én erre mondjuk magamtól is rájöttem). De ha még értelmes szavakat kellene tanulni, gimiben hál istennek minden mediterrán gyümölcs nevét tudtam (irónia), de gazdasági, jogi és ilyen kifejezéseket tényleg nem tanítanak, vagy csak minimális szinten. Sajnos egyik tanár sem térhet el a tankönyvtől túl messzire, ha igen, akkor meg anyagot kell pluszba összeállítania, személyre/osztályra szabottan, ami pl. az ő szabadidejéből megy el, de a fizetése ettől még nem javul.

Az egyetemi módszertan, pszichológia, ilyesmi tárgyakat kellene szerintem jobban oktatni, illetve több gyakorlatot vinni a dologba. Nyilván vannak kevésbé jól kvalifikált tanárok is, akik valahogy csak átbukdácsoltak mindig, de szerintem nem feltétlen a tudásukkal van a baj, mert ha tényleg hülyék lennének, nem kapnának diplomát. Ráadásul így, hogy 5 év osztatlan mester lett a tanári...Nem vagyok benne olyan biztos, hogy ez jó döntés volt.

Ez egy összetett probléma, melyben közrejátszik az átlag magyar mentalitás, a digitális világ által elbutított fiatalság rossz önértékeléssel, illetve az elhivatottság nélküli tanárok is, elavult módszertan, tananyag, tegyük hozzá, kaphatnának több betevő falatra valót.

Megfáradnak és ezért lesznek figyelmetlenek egyesek vagy csak antipatikusak.

Néha a szigorúbbak pedig csak felhúzzák ezt magukra, hogy ne is próbáljanak a diákok ellenkezni velük.

Semmi pénzért nem lennék tanár mára (pedig régen az szerettem volna lenni)

-Kb minden lehetséges nevelési módszert kivettek a kezükből, így nagyon kreatívnak kéne lennem ezen a téren

- Hiába magyaráznám el az anyagot részletesen, segíteném a diákokat, ha nem tanulnak, úgyis én leszek a hibás.

- MINDENféle diákkal kell foglalkoznom - nem csak abból áll, hogy bemegyek leadom az anyagot és, ha izgalmasan beszéltem mindenki csillagos ötöst ír, hanem ott lesz egy gyerek, aki a szüneteimben is odajárkál hozzám, hogy ő akkor a két órával ezelőtt írt dogán hányast kapott, egy gyerek, aki oda se bagózik rám, egy gyerek aki a fülébe dugja a ceruzáját meg minden módon zavarja az óráimat, stb.

És még sorolhatnám.

***

"Utolsó, azért egy egyetemi (angol)tanár képzés nem olyan egyszerű, mint hiszed. Nézz meg egy mintatervet, milyen tárgyak vannak, az akcentusok, tájszólások ismerete pl. nagyon nagyon alap dolog és most nem csak a brit-amerikai különbségekről beszélek. Egészen komoly nyelvészetet oktatnak, hangtan, mondattan, modalitás, szövegalkotás, képzők blabalbla hát mint magyarban. Nagyon sokan buknak/csúsznak ezeken a tárgyakon. Emellett kívülről betéve tudni kell az angol-amerikai törit, az országok politikai intézményeit, jelentős gazdasági szektorokat."

Ezt csak megerősíteni tudom. Csak minorban nyomattam az angolt, de le is adtam, amikor megvágtak az alapvizsgán. Nagyon elszívta az energiámat, egyszeráen a főszakomra alig jutott mellette időm. USA törit úgy kezdtük, hogy az első hetekben mindenkinek meg kellett írnia az "államok és fővárosai" dolgozatot és, ha jól emlékszem, ha nem sikerült valakinek összehoznia x. alkalommal sem, akkor nem is csinálhatta meg a kurzust. Nem csak gyelvgyakorlatok voltak, ahol tanultunk kifejezéseket meg beszélgettünk, hanem nyelvészeti órák, irodalom, UK töri, USA töri, stb.

Akárki azt mondja nekem, hogy ő neki anglisztika volt a főszakja és elvégezte, általában leborulok előtte.

Viszont, az tény és való, hogy ahhoz, hogy valaki ne úgy beszéljen, mint aki a tankönyvbőltanulta, élnie kell külföldön.

Én pl egyik külfüöldi kolléganőmnek elmondtam pár kifejezést meg nyelvtani szabályt az ő nyelvén (azonos nyelvterületen éltem én is), amiket a magyar egyetemen tanultunk (hogy ez bizony így van abban az országban) és nézett, hogy mi a bajom. Angoloknál is elejtek néha 1-1 olyan kifejezést, amit az egyetemen tanítottak és nagyon nem szokták használni.

A diplomákat illetően nem a pedagógus, hanem a marketing, illetve a kommunikáció-média szak a legszerényebb követelményt támasztó nézetem szerint.

Az alapfokú oktatásról 1992-ig, a középfokú oktatásról 1996-ig vannak tapasztalataim.

Előre bocsátom, hogy jó általános iskolába, és kiváló gimnáziumba jártam (utóbbi akkor országos 20. volt). Szerintem akkor is, ma is a tanulók hajlamosak a hibát a pedagógusokban keresni, a saját felelősségük (és a szülőké) persze nulla. Aki nem látja be, hogy az alapfokú és a középfokú oktatásban való sikeresség az egyetemi bejutás és lét alapja, az csak hibáztató. Azaz, ha valami nem megy, magamtól, vagy korrepetálás/fakultáció útján is meg tudom tanulni; valamint ami érdekel, abban magamat kiművelni. Olvasni, felmenő ági hozzátartozóktól tanulni sem bűn. Kb. 10% szakmailag és pedagógiailag kiemelkedő tanárom volt. 20%-ról nem értettem, mit keres ott, hoaxokat oktató készségtárgy-tanárok, tanulóalázó vegyészek stb. A 70% szódával elment.

A felsőoktatás bár nem része a kérdésnek, de e területről van több tapasztalatom, több szakon végeztem /nem tanárszakok - az egyik válaszban írt álomszakok közül kettő/, PhD-m is van, és felsőoktatásban oktatok/kutatok is). Meglátásom szerint sajnos nagyon sok hallgató ma kontraszelektált, akinek a babusgató, mindenre elégségest adó szakmai senki a "jó tanár," ám aki követel, nagy tudású, az "rossz tanár." Akkor is, ha öt idegen nyelven tud, és monográfiák sorát írta a tudományban, továbbá van 3-400 magasan jegyzett publikációja 40 éves korára. Az oktatói munka hallgatói véleményezése gyakran előrevetített bosszú a nehezebben teljesíthető (vagy annak vélt) vizsgáért a hallgatók részéről. Ugyanez volt az azóta megszűnt panaszláda funkciója is. A felsőoktatás néha egy Edward Foster Wallace-i értelemben vett végtelen tréfának tűnik. Azért a publikálás, a külföldi kutatóutak/vendégoktatások, illetve az általam tanársegéddé tett (vagy teendő) 5-6 tehetség miatt még mindig megéri csinálni.

Azért kiindulva az első válaszokból is: a kérdés alatt kiváló látleletet olvashatunk a 21. század közgondolkodásáról és alapproblémájáról.

Kétoldalú a dolog, hiszen egy tanárnak a munkája, hogy eljusson egyről a kettőre és teljesítsen mindent, amit megkövetelnek tőle, hogy sikeres legyen a diák még akkor is, ha messze van az érettségi. Ez nem csak annyiból áll, hogy bemész az órára és 45 perc stand up-showt rittyentesz a tábla előtt...akit érdekel, keressen rá, a kötött munkaidőn túl mivel foglalkoznak, hátha hitelesebb egy saját kutatás mint a leírásom.

Másfelől pedig azt gondolom, hogy egy információs társadalomban a tudásközvetítésnek és az oktatásnak kiemelkedő fontosságot kellene tulajdonítani és lássuk be, ennek az iskolák, egyetemek és a kulturális intézmények perpillanat a színterei. A skandináv minta jó példa. Éppen ezért kellene a szellemi foglalkozásúakat megbecsülni sokkal jobban, és ez generálná azt is, hogy felemelkedik a társadalom, de a politikai törekvések sem ezt segítik (lsd. MTA, központosítások, érdekkinevezések stb.) Amíg sokan nem látják be, hogy egy normális tanár mennyi munkát végez és három hónapos szünetről meg láblógatásokról pampognak, addig véleményem szerint teljesen mindegy, milyen idealista jövőképet fogalmazunk meg. Elkeserítő, hogy sokan a szellemi béka segge alatt megbújva, arccal vállalva böfögnek szubjektív és vélt igazságokat, holott csak a rossz tapasztalataiból indul ki. Nem hiszem, hogy 5 vagy 5+ évet egy-egy egyetemen ki lehetne seggelni, talán ennek kellene lennie a kiindulópontnak.

Amúgy a fidesznek 9 éve lett volna eddig vmi értelmeset kezdeni az oktatással. Ez idő alatt egyesek már a teljesen a fidesz éra alatt végezték az általánost. Lehet szidni a tanárokat, de ettől kinek lesz jobb? Ha egy rendszer nem működik jól, akkor nem az elszenvedőit kell cseszegetni, hanem az alkotóit. Miért jön ki 2 évente egy "gránitszilárdságú" NAT? Miért mondják a fizetésüket facebookra, stb-re kiíró tanárokra, hogy hazudnak, meg hogy nem tehetnék? Miért nem sztrájkolhatnak gyakorlatilag a tanárok? Miért kapnak cafetériát, autót, benzinpénzt, mobilt a tanároknál 3-4× többet kereső állami főnökök?

De a fidesz alatt ez nem is fog megváltozni, az biztos. Ide egy 21. századi szemlélet kell, be kell látni, hogy az oktatás nem 5 év alatt térül.meg, hanem inkább 20-30. Sajnos ilyen hosszú távú dolgokkal meg nem foglalkozik senki, csak azzal, hogy most ki legyen tömve a zsebe. Elég volt a 20. század pártjaiból és embereiből az mszp-fidesz-dk garnitúrából! Csak nézzük meg hol tart Csehország, Szlovákia, Románia. És hol tartottak 20 éve? És vélhetően hol fogank 20 év múlva? Annyi biztos NEM OTT MINT MI....

A 19-es válaszoló vagyok, azt még hozzáfűzném a válaszomhoz, hogy szerintem a szülők alkalmatlansága mellett igenis külön és létező probléma a tanárok alkalmatlansága és nem feltétlenül következik egyikből a másik. Lehet beszélni mindkettőről, de nem kellene az egyiket elbagatellizálni azzal, hogy "bezzeg a szülők is milyenek". Az én szüleim például soha nem álltak mellettem, mikor házi feladatot írtam, sosem ellenőrizgettek, sosem kérdezték ki a tanulnivalót. Ennek ellenére a saját kötelességtudatom pont elég hajtóerő volt ahhoz, hogy így is szorgalmasan tanuljak, megírjam a házit, mindig felkészült legyek és jó jegyeket szerezzek. Nem arról van szó, hogy sz#rtak volna a tanulásra, mindig azt mondták (és mondják a mai napig is, mivel még egyetemista vagyok), hogy a tanulás az egyetlen feladatom, minden más utána következik a fontossági sorrendben, viszont sosem kérték rajtam számon a dolgot. Szóval otthon megfelelőek voltak a körülmények ahhoz, hogy tanuljak, az iskolában, gimnáziumban viszont inkább visszahúztak az alkalmatlan tanárok (tisztelet a ritka kivételnek). A legtöbb tárgyból jellemző volt, hogy a tanár még jobban sz#rik bele, mint a diákok. Rendszeres volt, hogy fogalmuk nem volt, hogy hol tartottunk az anyagban, pedig 2-3 napja volt az előző óránk. Persze ezt foghatjuk arra, hogy túlterheltek, több osztályt is tanítanak párhuzamosan, de ez olyan tanárral is előfordult, akinek mi voltunk az egyetlen osztálya. A legtöbb tanár nem volt képes még csak 5 percig sem fenntartani a diákok figyelmét és eszébe sem jutott, hogy mondjuk valami feladatot adjon a hátsó padban hangosan beszélgető, röhögcsélő, egymást szendviccsel dobáló diákoknak vagy kiküldje őket az óráról, vagy legalább megkérje őket, hogy figyeljenek, hogy a tényleg tanulni vágyó diákok legalább hallják, amit mond. Ehelyett darálta tovább a tananyagot és számolta a perceket a kicsöngetésig. Más tanárok a tananyag helyett az életükről meséltek válogatott sztorikat, aztán ők voltak a legjobban meglepődve, hogy nem tartunk sehol az anyaggal. Az angoltanárunk az érettségiig, 4 év alatt nagy nehezen leadta a tizedikes anyagot, egy erős A2-es szinten állt az osztály, hiába voltunk mi az "emelt" angolos csoport. Volt több tanár is, aki arra sem vette a fáradtságot, hogy megtartsa az órát, hanem bejött és "szabadfoglalkozás" volt.

Szóval akit érdekelt xy tárgy, esetleg komolyabb tervei voltak a továbbtanulással, az kénytelen volt különtanárhoz járni azokból a tárgyakból, amikből (emelt) érettségit akart tenni, a többiből pedig csak a saját, önálló felkészülésére hagyatkozhatott, a tanárok többnyire csak hátráltatták egy-egy motiváltabb, értelmesebb diák haladását a triviális dolgok hányásig ismétlésével és azzal, hogy képtelenek voltak olyan körülményeket teremteni az órán, hogy oda lehessen figyelni. Itt jönnek képbe az alkalmatlan szülők, mert ha egy kamasz gyerek többszöri fegyelmezést követően is állat módon viselkedik, akkor azt mondom, hogy a szülei hibája, hogy nem nevelték rendesen. Viszont ha a tanár teszetosza, "szarokbele" mentalitású, tekintély nélküli ember és eszébe sem jut fegyelmezni, akkor egyértelműen az ő szégyene, hogy nem is figyel oda az osztály 99%-a az óráin.