Magyarországon miért van ennyi rossz tanár?

Ez így van. Csak panaszkodni tudnak, mindenért sírnak! Nyilván, ha több a fizetése, mindjárt szuper tanár lesz.... ja persze. Érdemes megnézni, kik járnak a tanítóképzőre! Csupa alkoholista.

Nem nevelik a gyerekeket, a tanárok előtt káromkodnak a tízévesek, oda se figyelnek. Nemhogy építenék a közösséget, rombolják!

Azért, mert teljesen más területre felvételizik, aztán nem jut be és marad a "tanár/tanító" képző, mert hát ugye a gyereknek diploma kell. Nem kell azt sem magyarázni, milyen családokban "divat" ez.

Na most innentől meg jön a kényszerpálya, tanítani nem tud, pszichológiai érzéke nincs, kiszűrni a segítségre szorulót nincs érzéke, vagy lexarja, a tehetséget besuvasztani a többi közé, szintén lexarni, és persze a jól ismert "tanári bosszú", amikor faji, vallási és egyéb más hovatartozás alapján szelektálnak sunyiban.

Nem kell csodálkozni, ha már általános iskolában leválogatják a jobb gimnáziumokba szánt gyerekeket, és szelektálva a maradék megy a rosszabb helyekre, szakiskolákba. Bizonyos emberek nem mehetnek autószerelőnek, csak ügyvédnek, államigazgatásba, gazdasági, banki területekre. Na őket kell nyomni már általános iskolától, hogy neki ötöse legyen mindenből, a másiknak meg csak négyese, holott ugyanolyan vagy még jobb tanuló is.

A tanár az, aki máshova nem volt jó, tisztelet a kevés kivételnek, aki hivatásul választotta, és meg is van a tehetsége hozzá.

A tanároknál fasisztább szakma nincs a világon. A leválogatás művészei, akik társadalmakat határoznak meg, rombolnak le, és tesznek tönkre, lásd Magyarország.

We don't need no education.

Alapvető gondok vannak a tanárképzés terén. Az alkalmassági vizsgálat nem tölti be a szerepét, alig szűrnek ki néhány embert, így eleve megnő az esélye, hogy a tanári pályára alkalmatlan személyek nagyobb arányban kerüljenek be a képzésbe.

Illetve sokan eleve jobb híján választják a tanári hivatást, így elve nincs mögötte komoly motiváció. Az sem ritka, hogy a jó tanárok végül a versenyszférába kötnek ki, mert csábítóbb (nyelv tanárok esetén a legjellemzőbb).

Egyébként gondolj te magad bele, vonzó a tanári pálya? Szerintem egyáltalán nem. A fizetés pocsék, sok helyen egy segédmunkás vagy árufeltöltő is jobban keres, mint egy kezdő tanár, emellé a társadalmi megbecsültségük is a béka feneke alatt van, a munkakörülmények pedig gyakran kiábrándítóak.

Ráadásul az állam részéről alig várható reform, inkább csak rontanak az így is pocsék helyzeten, mindezek felett pedig a politika befolyás is egyre inkább erősödik az oktatási intézményekben (pl. igazgatók kinevezése körül változások belengetése, ami ha megvalósul szinte mindenhol kormányközeli személyt lehet majd kinevezni).

Szóval igen, vannak gondok a tanárokkal, de ez csak az oktatási rendszer átfogó reformjával lesz megoldható, ami már a tanárképzést is érinti. A kormány jelenlegi prioritásait, terveit nézve étdemi változás nem lesz, csak további romlás (, de ez a párt érdeke).

Egy olyan pályára ahol sz##ér-hugyér kell dolgozni napi minimum 12 órát az otthonival együtt, cserébe éveket kell tanulni érte oda,milyen embereket várunk?...

Aki mondjuk jó matekból, és összeszedte azt a 400+ pontot ami a tanári szakra kell, miért ne menne inkább pénzügyre? Osztályokkal jobban keres (kezdő gimis tanár ugye 120-at kap kézhez, ami éhenhalni sem elég), és megbecsült, van előrelépési lehetőség (tanároknál pénz terén alig).

Ráadásul elég nehéz is a munka, könnyen ki lehet égni benne, főleg ha a kiskamasz korosztállyal kell dolgozni. Tundi kell hozzá pszichológiát, pedagógiát, a tantárgyat ami tanítasz, ráadásul kell lennie egy alapvető ""anyai"" ösztönnek a gyerekekkel, gimisekkel való foglalkozáshoz.

A nagy átlag életében 2-3 ilyen tanárt fog ki.

Azért azt, hogy egy matektanárnak nem angolból, hanem eszperantóból van nyelvvizsgája, nem nevezném kardinális problémának. Még akkor se, ha abszolút nincs nyelvérzéke. Ahogy egy nyelvtanár sem attól lesz jó, hogy tud deriválni. Nem is attól lesz valaki jobb tanár, hogy zsigerből vágja az aktuálpolitikai eseményeket. Fontos dolog a tájékozottság, de én maradok azon az állásponton, hogy az a jó tanár, aki a szaktárgyát érdekesen és jól meg tudja tanítani. Akkor is, ha mellette nem beszél 5 nyelven.

Viszont az, hogy sok tanár (nem merem azt mondani, hogy a legtöbb) alkalmatlan a pályára, az sajnos igaz.

Kérdezted, hogy központi probléma-e, vagy a tanárképzés hibája? A kettő igazából nem választható szét. A tanárképzésről annyit mondanék, hogy az nem tanárképzés. Persze, nem lehet bárkiből tanárt képezni - mint ahogy énekes sem lehetsz, ha bot hangod, és nulla zenei hallásod van, akármennyit is gyakorolsz -, de a mai tanárképzés abból áll, hogy letolnak a torkodon egy halom elméleti maszlagot, aminek jó része legfeljebb csak érintőlegesen kapcsolódik a pedagógusi pályához, és azzal, hogy a hallgatóból jó tanár legyen, senki nem törődik. Igen, mint írtam, tudom, hogy képesség és készség kérdése is, de ettől még igyekezhetnének ezeket fejleszteni, illetve olyan ismereteket átadni, amiket a gyakorlatban is tudnának alkalmazni. Ehelyett mi van? Megtanítanak egy halom pedagógiaelméletet. Meg egy halom pszichológiaelméletet. Természetesen ezeket nem nevezném teljesen feleslegesnek, de ennyiben ki is merül a pedagógiai és pszichológiai képzés. És attól, hogy tudom, hogy az ógörögök mit gondoltak a gyermekekről, meg hogy tudom, hogy németországban milyen az iskolarendszer, vagy éppenséggel attól, hogy tudom fejből az összes patkánykísérlet leírását, még nem leszek jobb tanár. Tényleg nem baj, ha ezekről is tud egy pedagógus, csak a képzés ezen része túl részletes, és amire valóban szükség lenne, arról meg csak érintőlegesen esik szó.

Ja, és kifejezetten aranyos, hogy olyan tanít módszertant, aki soha nem dolgozott gyerekekkel.

A szaktárgyi képzés sem sokkal jobb. Az az egykori évfolyamtársam, aki főiskola másodéven nem tudott osztani (!!!), az most általános iskolai matematikatanár. Az informatika szakot meg el lehetett végezni úgy, hogy szövegszerkesztésből, meg táblázatkezelésből épp, hogy csak az alapok mennek. De a geometriai valószínűséget meg az integrálást betéve kellett tudni.

Összességében a tanárképzés baromira nem arról szól, hogy képezzünk tanárokat. Ez az első nagy probléma.

A másik nagy probléma a fizetés. Lehet most vérben forgó szemekkel és habzó szájjal támadni a pedagógusokat, hogy mennyi szabadidejük van, és milyen sokat keresnek, de ha komolyabban belegondolunk, akkor hamar belátható, hogy egyik sem igaz. Divat azt mondani, hogy a pedagógusnak tök jó, mert 3 hónap szabadsága van, miközben másoknak meg 20-30 nap. Csakhogy ez egyáltalán nincs így. Június végéig a pedagógusok még dolgoznak (főleg középiskolákban, ahol ilyenkor még javában zajlanak az érettségik, meg természetesen az óvónőkről se feledjkezzünk meg, bár nem tartozik szorosan a jelen kérdéshez, de ők is pedagógusok, és óvoda egész évben van); illetve augusztus közepén a tanároknak már kezdődik a munka. Persze, a másfél hónap szabadság még így is csábító lehet, de tapasztalatból mondom, hogy amennyi többletszabadsága van egy tanárnak, annyival kevesebb szabadideje van tanév közben. Ja, igen, a másik divatos felháborodás, hogy egy tanárnak csak feleannyit kell dolgozni, mint egy rendes munkásnak. Leadja azt a pár órát, és mehet pihenni. Meg a nagy fenét... Való igaz, hogy huszonegynéhány tanórát kell tartani. De azokra az órákra illik rendesen felkészülni, ha írtak dolgozatot, azokat illik tisztességesen kijavítani (ami nem azt jelenti, hogy ránéz, és két másodperc alatt ráfirkant egy jegyet); ha szükséges, akkor feladatsorokat kell összeállítani; esetenként a gyermekeket versenyekre kell kísérni (meg ugye arra őket fel is kell készíteni), és még sorolhatnám. Persze, ezt lehet hanyag módon is csinálni, de aki tisztességesen végzi a munkáját, annak a teljes heti elfoglaltsága bőven több, mint 40 óra.

Ehhez pedig jön a havi 150 ezres fizetés, ami persze, nem éhbér, de vajon megéri? Aki X tantárgyból jó, az vajon azt fogja választani, hogy ő inkább tanár lesz havi 150-ért, mintsem mérnők / informatikus / vegyész / biológus ennek a másfél-kétszereséért? Hát nem! Az igazság az, hogy a tanárképzők már csak a "maradékból" mazsolázgathatnak. A jelentkezők kevesebb, mint 10%-a választja azért a pedagógusi pályát, mert ő tényleg tanítani akar, és az az életcélja, hogy élete végéig tanítson. A többség azért megy tanárnak, mert máshová nem veszik fel, viszont "kell egy diploma". De még aki elhivatottabb, az sem biztos, hogy a pályán marad. Sokan a "tanárképzés" alatt már pályát választanak, mások meg pár év után egyszerűen belefáradnak.

Emellett a tanárok ellenőrzési és minősítési rendszere is egy vicc. Ki dönti el egy tanárról, hogy jó, vagy sem? Az, aki benyalt a KLIK-nek, és most "mesterpedagógus". Tudod, sok olyan mesterpedagógust ismerek, akik nem, hogy a "mester" címet nem érdemelnék ki, de igazából még pedagógusnak sem szabadna őket alkalmazni. És ők osztják az észt másoknak.

És végül: a tanári pálya kimerítő és stresszes. Nem a 80-as éveket éljük, amikor a tanár rádszólt, és te megszeppenve kértél elnézést. Most ha a tanár rászól a gyerekre, másnap jön az apa perrel fenyegetőzni. Vagy veréssel, mert arra is volt példa, hogy rá mertem szólni a hetedikes kislányra, hogy ne tanórán fesse a körmét, másnap az apa az osztályfőnökkel üzente, hogy meg leszek verve. Mi volt erre a vezetés reakciója? Legközelebb viselkedjek tapintatosabban azzal a lánnyal.

Gondolom, az rásomból kiderült, hogy én is pedagógus voltam. Nem véletlenül hagytam ott pár év után. Ezer sebből vérzik az egész rendszer, és nem tűnik úgy, hogy a közeljövőben bármi is pozitív irányban változna.

Én 2 általánosba jártam és 2 gimibe életem során..

Az első általánosba kb 2-3 normális tanárom volt.

A 2. általános sulimba kb 2-3 szintén

Az első gimibe ott kb mindenki normális volt..

A 2. gimimbe ..haha... ott igen kevés... 1-2 volt normális... és volt egy kedvenc tanárom, aki meg maga volt az angyal. :) Azóta is imádom.