Más is van itt rajtam kívül, aki nagyon rosszul érzi magát az iskolában? 16/L
Tudom, hogy még egy teljes hónap előttünk áll, de már most szinte görcsbe rándul a gyomrom, ha csak rá gondolok, hogy megint el fog jönni a szeptember. Azt vettem észre, hogy a legtöbb gyerek olyan lazán veszi. Semmin nem aggódnak, nem idegeskednek dolgozatok, felelések előtt, vagy ha mégis, akkor zseniálisan leplezik. Persze, lehetséges, hogy mások azért is érzik ennyire jól magukat a suliban, mert vannak barátaik, van kinek a társaságában eltölteni a szüneteket és beszélgetni. Viszont én egész nap csak a helyemen ülök, alig szólok valakihez, de ha próbálkoznék, akkor is levegőnek néznének, mert furcsának tartanak. Egy rejtélyes személynek, akiről kb. semmit nem tudni, mert alig szólal meg, csak akkor, ha kérdezik. Nos, az valóban igaz, hogyha érdeklődik felőlem valaki, akkor sem vagyok valami bőbeszédű, de én egyszerűen két mondatnál többet sosem tudok kinyögni magamból. Néha komolyan nem értem, hogy az osztálytársaim hogy tudnak ennyit beszélni és hogy van mindig témájuk. Bevallom, nagyon frusztrál az ottani egyedüllét, és ez már az osztályfőnöknek is feltűnt. Annyira kínosan éreztem magam, mikor megkérdezte miért nem barátkozom a többiekkel, miért vagyok mindig egyedül...Sajnos erre nem nagyon tudtam mit válaszolni neki. A nagyobb probléma viszont csak most jön. Rengetegszer előfordult már, hogy szétidegeskedtem magam egy felelés miatt. Előtte lévő nap konkrétan egész este sírtam, elaludni sem tudtam. Reggelente mindig kómásan ébredtem a kialvatlanság miatt. Rettegtem attól, hogy leégetem magam az osztály előtt. Felelés közben nem egyszer már elég észrevehetően remegett is a kezem és a zédültem, és ilyenkor úgy érzem, mintha zsibbadna a nyakam vagy nem tudom hogy mondjam és olyankor meg kell támasztanom a kezemmel. Borzalmas volt azt a 10 percet, negyed órát végig állni, amíg a tanár faggatott, ráadásul közben a többiek minden mozdulatomat végig nézték... A többieknél nem tapasztaltam hasonló tüneteket felelés közben. Van akinek még nevetgélni, mosolyogni is van ereje közben.
Volt/Van valaki hasonló helyzetben? Ti hogyan tettétek jobbá a napjaitokat az iskolában? Nem szeretném, ha a következő 3 évemet is szenvedés kísérné végig.
Köszönöm szépen, ha elolvastad!
válasza:Én könyvet viszek suliba, azt olvasom amíg a többiek eszetlenkednek. Nem igazán tudok bekapcsolódni a beszélgetésbe, és nem is akarok... folyton a hétvégi buliról, részegségről, beszívásról, ba szásról megy a téma, meg panaszkodás a jelentéktelen dolgok miatt. Nem azt mondom, hogy a többeiek nem fogadnak el, de én vagyok a fura lány. Nem piszkálódnak vagy ilyesmi, viszont 3 év alatt alig beszéltem velük pár percnél többet egyhuzamban, azt is ritkán.
Hülyeségnek tartottam az elején, de szerintem menj el a sulipszichológushoz. Már az is segíthet, ha csak elmondod a gondjaidat. Nekem ajánlott jó kis légzőgyakorlatokat a másnapi suli miatti pánikolásomra (én még sokszor reggel is sírok).
Úgyhogy nem vagy egyedül. De minden nappal egyre közelebb vagy az iskola befejezéséhez, ez jusson eszedbe. Tanítás alatt pedig minden perccel/órával közelebb vagy ahhoz, hogy mehess haza.
Ha gondolod, írj privátot.
18/l
válasza:Csináld többet amit szeretsz, és gondolj többet rá.
Az iskola csak egy hely ahova be kell járni, emberekkel, akik szintén csak azért vannak ott, mert be kell járniuk. Amint vége, nem fog számítani, hogy ki voltál suliban, hanem, hogy ki voltál/vagy a kötelezettségeken kívül.
válasza:Itt neked kell változnod, nyitnod a külvilág felé. Az a baj, hogy nincs önbizalmad, folyton azt hiszed, hogy rosszat mondasz, és leégsz a többiek előtt. Pedig nyilvánvalóan nem vagy hülyébb, mint a többiek, sőt jó eséllyel még okosabb is vagy. Egy pszichológus kellene, kezdetnek az iskolapszichológus, aki végigkísér ezen a személyiségfejlesztő úton. Meg kell tenni az első lépéseket, ki kell lépni a komfortzónádból, vállalni a kockázatot, és láss csodát - senki nem fog kiröhögni meg hülyének nézni, hanem simán bele tudsz kapcsolódni a többiek beszélgetésébe. Először csak 1-2 mondattal, aztán ahogy látod, hogy nem dőlt rád az ég, egyre biztosabbnak érzed a talajt a lábad alatt.
Gyanítom, hogy a szüleid támasztanak irányodban magas követelményeket, és állandó megfelelni vágyás van benned, nem hiszed el, hogy vagy olyan értékes, mint mindenki más.
válasza:Elsősorban kerrss fel egy pszichológust a pánikszerű szorongásaid miatt.
Am nem kötelező suliban nagy puszipajtásokat keresni, az én osztályomban legtöbben egyik a másik háta mögött mond mindent aztán meg belevigyorog a pofájába mintha mi sem történt volna. Ja meg folyamatos téma h a hétvégi bulin ki mennyire rúgott be, ez meg ez mit írt messengeren, stb. Többek között ezért nem jövök ki velük nagyon én sem. Inkább kress valami hobbit ahol találkozhatsz más emberekkel.
válasza:Azt mondtad például, hogy szeretsz rajzolni.
Mi lenne, ha mondjuk odamennél valakihez, aki szimpatikus, és megkérdeznéd, hogy mit gondol a rajzodról.
Ebből is kialakulhat beszélgetés.
Vagy ha mondjuk szeretsz olvasni, odamehetsz ahhoz, akinél könyvet látsz, és megkérdezed, hogy mit olvas, milyen könyveket szeret, lehet kölcsön is tudnál tőle kérni egyet, cserébe te is kölcsönadnál neki egyet, valami ilyesmi.
Felelésből nem sok tapasztalatom van, mert magyar versfelmondáson kívül (amit amúgy egyáltalán nem szeretek, pedig hasznos, segít leküzdeni a lámpalázat) összesen kétszer feleltem 9 év alatt, (egyszer kémián 8.ban, egyszer törin 9.ben) és annyira nem izgultam szerintem.
Nálam az, hogy kimenjek a helyemről talán a legnehezebb rész volt az egészben.
Igazából nem is emlékszem már, hogy hogyan zajlott a felelés.
Esetleg ha az segít, néhány családtagod előtt, vagy a tükör előtt hangosan felmondhatnád az anyagot előző nap.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!